Többször felmerült már a gondolat a kommentek között: igazából csak a mi fejünkben létezik elhidegülés, csak mi tehetünk arról, hogy már nem kívánjuk a férjünket/feleségünket (ha ez a helyzet), sőt, arról is csak mi tehetünk, ha nem elég nekünk az a mennyiségű/minőségű szex, amiben otthon részesülhetünk, akármilyen kevés vagy éppenséggel kellemetlen, esetleg csak érdektelen: ha igazán hiszünk benne, akkor meggyőzhetjük magunkat arról, hogy ami nem jó, az jó, ami nem elég, az elég, amire nem vágyunk, arra vágyunk, stb.



Nyilvánvaló, hogy én ebben nem hiszek - bár önszuggesztióra bizonyos mértékig mindenki képes, azért ahhoz már nagy adag kell, hogy meggyőzzük magunkat arról, ami évek óta nyilvánvalóan nem igaz... Nem arról beszélek, amikor csak egy kis megingást, átmeneti kiábrándulást tapasztalunk, hanem arról, amikor már nincsenek kétségeink.

De ne legyek én semminek az elrontója, nézzük meg, milyen "önbecsapásokat" illetve módszereket javasol egy szakember, mit szuggeráljunk magunknak és mit tegyünk annak érdekében, hogy ne tévedjünk a hűtlenség rögös útjára.


1. Nézzük a partnerünket rózsaszín szemüvegen keresztül!

Ha szerelmesek vagyunk, akkor ez nem esik nehezünkre: nyilván jobbnak, szebbnek, okosabbnak, szexibbnek fogjuk látni, mint amilyen (vagy mint amilyennek ő látja önmagát - bár van az a nárcisztikus fajta, akit nem lehet felülmúlni az önimádatban). De ez a szerelmes állapot következménye, nem valami akaratlagos önszuggesztió. Bár persze rátehetünk pár lapáttal tudatosan is, ha akarunk, azért a semmiből nem születik ilyen látásmód. Most ehhez képest igyekezzünk feltenni a szemüveget, mikor már egyszer levettük, csak, hogy visszavarázsoljuk azt az állapotot, amit magunk mögött hagytunk? Vagy soha le se vegyük ezt a szemüveget? Hát, ezt maximum távkapcsolatban tudom elképzelni. Lehet, nekem van kevés fantáziám.

Az elkötelezettséget amúgy még pluszban az is erősíti, ha a partnerünket szebbnek, vonzóbbnak tartjuk, mint saját magunkat... Ha ezt nem spontán éreznénk így, hanem direkt szuggerálnánk magunkba, az azért már kicsit necces lenne.


2. Nézzünk mindenki mást szürke szemüvegen keresztül!

Vagyis lássuk az alternatívákat kevésbé vonzónak, mint amilyenek valójában! Itt megint arról van szó, hogy felmérések szerint az elkötelezett (és monogám) kapcsolatban leledző emberek kevésbé látják vonzónak a többi vonzó embert, mint azok, akik nincsenek kapcsolatban, no de a felmérést egyetemisták között végezték, akik még friss kapcsolati fázisban voltak, és messze nem juthattak el odáig, hogy tudatosan le kelljen pontozniuk mindenki mást, csak, hogy a partnert mesterségesen jó szinten tartsák. Ráadásul miért ne láthatnánk reálisan az alternatív lehetőségek vonzerejét, attól még nem kell rögtön a nyakukba borulnunk... Ha pedig nem monogám felállásban gondolkodunk, akkor végképp nincs szükség arra, hogy elhitessük magunkkal, a többi érdekes férfi/nő valójában egyáltalán nem is érdekes...


3. Ragadjunk a partnerünkre, és senki máshoz ne közelítsünk!

A testi közelség túl nagy kísértést jelent, el a kezekkel és az orrokkal az idegenektől! Persze itt is az a helyzet, hogy a felmérések szerint kevésbé hajlamos hűtlenségre az, akiben sok az oxitocin, mert az az aktuális partneréhez köti... Esetleg szerezzünk be oxitocin orrspray-t, ha félünk attól, hogy elcsábulnánk - bár a mesterséges oxitocin-bevitel nem biztos, hogy olyan jó dolog (szülésbeindítás esetén vannak ellenzői, de ez most messzire vezetne). A dolog lényege, hogy igyekezzünk távolságot tartani mindenkitől, aki nem a partnerünk... Hogy erről kinek mi a véleménye, az majd kiderül. Introvertáltaknak, mint én, ez elég könnyű, mert amúgy se keresik a testi kontaktust idegenekkel, de az az igazság, hogy az agy felizgatásához egyáltalán nem kell testi közelség.


4. Szagoljuk ki, ki volt már hűtlen korábban, és kerüljük, mint a pestist!

Nem fogjátok elhinni, a nők állítólag nagy valószínűséggel kitalálják egy szimpla fotó alapján, hogy melyik pasi volt már hűtlen. Érdekes módon az jött ki ebből a felmérésből, hogy a maszkulinabb férfiakat tartják hűtlenebbeknek, míg a vonzóbb arcúakat inkább hűségesebbeknek. Most itt kissé zavarban vagyok, mert eddig nem is tudtam, hogy a férfias külső nem vonzó... De biztos én vagyok fordítva bekötve: valószínűleg azokat tartanám vonzóaknak, akik már voltak hűtlenek. Na, mindegy.
Jó hír a lányoknak, hogy a férfiak totál sötétben tapogatóznak azt illetően, hogy melyik nő volt már hűtlen és melyik nem... Viszont ha rákérdeznek, akkor lehet, hogy ki tudják deríteni... 
A kedves szakértő szerint az, aki már volt hűtlen, kerülendő, mint a leprás (jó, a leprát nem emlegeti), mert esélyes, hogy újra az lesz. Plusz a megbízhatatlanság is "megbízható" jel szokott lenni a hűtlenségre való hajlamra... Hát, erről csak annyit, hogy én annyi megbízható embert láttam hűtlenkedni, hogy lassan már azt hiszem, a hűtlenség jele kifejezetten az, ha valaki totál megbízható.

De a lényeg: itt nem arról esik szó, hogy mi magunk hogyan kerülhetjük el, hogy hűtlenné váljunk, hanem arról, hogy miként válasszunk olyan partnert, aki valószínűleg nem fog megcsalni. Van egy rossz hírem: nincsen erre semmilyen garancia. A legkevésbé sem hűtlenségre hajló emberből is kibújhat a kisördög az évek során.


5. Szexeljünk többet! (Na, de mihez képest és kivel?)

Azzal, hogy szexeljünk többet, elviekben egyetértek, bár vannak esetek, amelyeknél ez a tanács egyáltalán nem célravezető. Például olyankor, ha az egyik fél jóval többször akarja, mint a másik, és az, aki többet akarja, erőlteti... vagy, ha a szex amúgy egyáltalán nem is kellemes, főleg nem felszabadító és mámorító. Jó is lenne, ha csak olyan párok léteznének, akik legalább kezdetben csodásakat szexeltek, de ez egyáltalán nem ilyen általános. Ha pedig a szex neuralgikus pontja a kapcsolatnak, akkor a mennyiség növelése nem hogy jó eredményt hozna, inkább ellenkezést szül.

De ha már annyi felmérést idéztünk, ezt sem hagyhatjuk ki: megállapították, hogy azok a férfiak, akiknek a női partnere nagyrészt férfi kollégákkal dolgozik együtt, esetleg számos férfi baráttal is rendelkezik, többet szeretkeznek otthon, mint azok, akiket nem spannol az esetleges rivalizáció. A sokat szeretkező férfi partner pedig távol tartja a riválisokat a nőtől... Mintha egy nőt az tartana boldogan, hogy hányszor fektetik le, és mintha nem lenne képes akárhányszor lefeküdni másokkal is, ha akar. Fordítva nagyobb esélyét látom a módszernek: ha egy nő sokat szexel a férjével, nagyobb eséllyel tartja távol a potenciális szeretőket, mint akkor, ha állandóan elutasító. 

Ha viszont a nő csak azért szexel sokat, hogy a férje ne kalandozzon el, akkor elég hamar meg fogja utálni az egészet, mert szexelni csakis akkor érdemes, ha tényleg vágyunk rá, és csakis azzal, akit kívánunk. Szerintem. Legtöbbünknek már késő, de ha valamit lehet ezzel kapcsolatban tanácsolni: lehetőleg olyan partnert válasszunk, akivel nagyon jó a szex, és ha az elején nem jó, és nem is javul, akkor ne kötelezzük el magunkat mellette, mert csak nyűglődni fogunk. Még akkor is, ha előbb-utóbb találunk külsős partnert, az otthoni szexmizéria meg fog viselni minket.