Az utóbbi napokban rám jött, hogy de jó lenne Operába menni. Évtizedekig nem nagyon jutott eszembe, pedig megtehettem volna. Jó, azért annyira nem volt egyszerű esténként elszabadulni, de ha nagyon akartam volna, néha sikerül. Aztán most persze ezt se lehet, ráadásul majdnem 300 ember kapta ott el a Covidot, mert ez olyan műfaj, amely még online közvetítés esetén is tömegek találkozásával jár, és sokan közülük énekelnek vagy táncolnak. (Amitől igen vidáman tud terjedni a vírus.)



Na de hogy jön az opera a hűtlenséghez? És a húsvéthoz? Nagyon egyszerűen: az egyik húsvét, amelyre konkrétan emlékszem a gyerekkoromból, egy operaelőadáshoz kapcsolódik. Márpedig hagyományosan ilyenkor Pierto Mascagni Parasztbecsület című daljátékát adják, mert az pont az ünnep vasárnapján játszódik. (Híres része a húsvéti kórus, nagyon szép, hallgassátok meg!)

Azért van abban valami perverz vagy hogy is nevezzem, hogy a feltámadás ünnepén olyan operát tűznek rendre műsorra (már békeidőben), amelynek a végén az egyik főszereplőt meggyilkolják. Mégpedig féltékenységből. Ráadásul a Parasztbecsület (Cavalleria rusticana) csak egy órás, így kell mellé egy másik egyfelvonásos, vagyis mindig Leoncavallo Bajazzók című operájával együtt szokták előadni. És mit ad Isten, az is hűtlenségről szól. (Jó, ez annyira nem meglepő, mivel az operairodalomban nem éppen ritka ez a téma, akár drámai, akár komikus tálalásban.)

De nézzük, miről is szól a Cavalleria rusticana: a fiatal Turiddu szerelmes volt Lolába, de mikor a fiút elvitték katonának, a nő nem győzött várni, és férjhez ment Alfióhoz. Turiddu a hazatérése után egy másik lánnyal, Santuzzával vigasztalódott, de aztán visszacsábult Lolához, akinek a férje gyakran utazgatott és a szeretők zavartalanul találkozgathattak. De az elhagyott és még mindig halálosan szerelmes Santuzza rájött, hogy mi folyik, és mikor hiába próbálta visszacsábítani magához Turiddót, beárulta a szeretőket a mit sem sejtő Alfiónak. Egy szicíliai faluban ilyenkor valakinek meg kell halnia. (És ezt persze Santuzza is pontosan tudta.) 

Vagyis azzal, hogy a nő közölte a férjjel, mi történik a háta mögött, aláírta "nagy szerelme" halálos ítéletét. Alfio részéről ez egy ún. "becsületgyilkosság". A felszarvazott férj "vérrel mossa le a becsületén esett foltot" és minden rendben, mehet tovább az élet. Az opera persze csak egyetlen napnak, magának a gyilkosság napjának a története, és csak felvázolják nekünk, mi vezetett ehhez a végkifejlethez. 

Nem tudjuk, hogyan alakult a szereplők további élete. Az biztos, hogy Santuzza nem Turiddót akarta félreállítani, valószínűleg azt remélte, hogy Alfio majd Lolát szúrja le. De ha esetleg úgy történt volna, Turiddo akkor sem akart volna visszamenni ahhoz, aki felelős a szerelme haláláért. Vagyis Santuzza valójában semmit nem nyerhetett volna ezzel az őszinteségi rohammal, mindenképpen veszítenie kellett. Persze gondolhatjuk azt is, hogy egy ekkora faluban egy ilyen viszony előbb-utóbb úgyis kiderül, és akkor ugyanez lett volna a vége, de Santuzzát ez akkor sem menti fel. 
 
A húsvét üzenete, a halál feletti győzelem, a megbocsátás, a felebaráti szeretet ezeknek a szicíliaiaknak, ahogy a mai álkeresztényeknek, egyaránt csak porhintés. Valójában sokkal fontosabb kinek-kinek az egója és hogy bosszút állhasson vélt vagy valós sérelmekért. Kerül, amibe kerül. 

Valami miatt ennek a szomorú, rengeteg halottat ígérő húsvétnak az apropóján ez jutott eszembe. 

P.s.: Az opera intermezzója egyébként több filmben is visszaköszön, a leghíresebb előfordulása a Keresztapa 3. részében található. A történetből Franco Zefirelli készített filmet 1981-ben.