Tapasztalataim szerint a legtöbb ember, aki félrelép, nem bástyázza körül magát különösképpen lebukásbiztos technikákkal, talán, mert nem igazán tart a lebukástól… Vagy mert már korábban is megtörtént vele és a kapcsolata mégsem futott zátonyra, vagy mert nem is annyira fontos a házassága, talán be nem vallottan nem bánná, ha lebukna, de sokan egyszerűen bele se gondolnak, mert nem akarnak belegondolni… Vagy nem csak a titkolózást, hanem a veszélyt is élvezik.





Nem ritka például, hogy nem független férfiak fotóval szerepelnek a Viszonyon… És mikor rákérdezek, miért merik ez megtenni, leginkább az a válasz, hogy aki felismerhetné őket (a feleségük barátnője, munkatársa, nőrokonok), az is tilosban jár, szóval nem valószínű, hogy beavatkozna. Mire rámutatok, hogy sok szingli is van az oldalon, és ők jelenthetnek veszélyt, de az az igazság, hogy aki itt keresgél, az valószínűleg nem ítéli el a házasságon kívüli kapcsolatokat…

Mindenesetre az óvatosabbak nem tesznek fel fotót, vagy legfeljebb olyat, amelyről nem lehet őket azonnal felismerni… Noha láttam én már feleséget, aki a férje fotóját úgy ismerte fel, hogy a pasiból csak a szeme látszott (mindketten tilosban jártak, így a feleség nem fedte fel, hogy mire jött rá.)

Ami a szeretők közötti kapcsolattartás módját illeti, az is rendkívül sokféle. A legtöbb pasi simán megadja a telefonszámát (a valódit), ami alapján általában könnyű azonosítani, főleg, mert sokszor olyan szolgáltatások is hozzá vannak kapcsolva, mint a Viber és a WhatsApp és a legtöbb kommunikáció cseten történik. Ha valaki ennyire könnyen megadja az elérhetőségét, sokszor már a bemutatkozó levélben, az nem kifejezetten fél a lebukástól.

De vannak azért, akik ennél nagyobb biztonságra vágynak és olyan módszereket alkalmaznak, amelyek másoknak nem jutnának eszébe. A titkos e-mail fiók alap, ahhoz azért nagyon amatőrnek kell lenni, hogy az ember a saját, normális e-mail címét használja erre a célra. De itt is van olyan, aki figyel arra, hogy a rendszer ne tudja megjegyezni a kulcsszavát, illetve még a szolgáltató felkeresését sem, ilyenkor az inkognitó mód alkalmazása segíthet. Sokan használnak pl. freemail fiókot a titkos kapcsolattartásra, míg a mindennapira gmailt. Olykor ez egyébként ahhoz is vezethet, hogy nem minden levél érkezik meg.

A tilosban járók egy része másodtelefont szerez be (vagy használ egy régi készüléket új SIM-mel), de azért ez elég macerás, hiszen egy készüléket rejtegetni nagy felhajtásnak tűnhet… (Kivéve, ha úgymond mini számítógép gyanánt úgyis használja a korábbi telefonját.) Egy felmérés szerint 10-11% alkalmaz ilyen megoldást. A másod SIM kártya (15% számolt be arról, hogy tart ilyet) a meglévő készüléken belül kevésbé tűnik fel, de ha valakinek a telefonjához más is hozzáfér (házastárs, gyerekek, ahogy a mai családokban szokásos), feltűnhet neki, vajon miért van 2 SIM és a váltogatás sem biztos, hogy egyszerű.

Az, hogy a hívási listában a szerető vagy szeretők nem a saját nevükön szerepelnek, régi trükk, bár ha valakinek úgyis rengeteg ismerőse van, akkor a szerető polgári neve egyáltalán nem lesz gyanús… Ha már fedőnevet alkalmazunk, akkor semmiképp ne becézést, mert az viszont azonnal kiszúrja bárki szemét. A motelek és búvóhelyek neve is árulkodó lehet, így azokat se érdemes egy az egyben a saját nevükön elmenteni, de valamilyen népszerű éttermet se írjunk egy búvóhely helyére, mert lehet, hogy a családból valaki pont a mi telefonunkat használja kajarendelésre. (Bár ez manapság egyre kevésbé valószínű.)

Az okostelefon sokkal fifikásabb módszereket is lehetővé tesz, már, ha mindkét félnek van ilyenje és képes is a megfelelő módon használni. Ez azért nagyon függ attól, ki hány éves és mihez szokott. Az 50+-osok például nem feltétlenül szeretnek újat tanulni, valószínűleg a szemüket forgatják, ha ilyen trükkökről hallanak.

A legújabb megoldások között például olyanok szerepelnek, mint a közös jegyzet: egy teljesen hétköznapi téma (mondjuk bevásárlólista) jegyzetét meg lehet osztani egy másik felhasználóval és azon keresztül kommunikálni. Még úgy is tudunk egymással beszélgetni, ha mindketten be vagyunk jelentkezve ugyanabba a drive-ba, és közös dokumentumon írunk, akár egy egyébként létező munkánk sorai közé csempésszük a valós idejű üzeneteinket. Így ha még rá is néz valaki a monitorra, valójában csak egy szakmai szöveget fog látni.

De még egy olyan ártatlan ikon mögött is rejtőzhet olyan alkalmazás, ami a titkos viszony kapcsolattartását teszi lehetővé, mint a számológép. Vagy bármilyen más, kevésbé nyilvánvaló célú alkalmazás, amit még egy kíváncsi gyerek se nyitna ki a mobilunkon.

Ugyanakkor azért a mindenféle megosztások nagyon meg is tréfálhatnak… Ha titkos, erotikus képeket gyűjtünk egy gmail fiókba, lehet, hogy azt egyszer csak valami emlékként a rendszer kiteszi elénk… Ha valaki a Viberen küld valami pikánsat, azt a telefon lementheti a galériába, amit aztán a gyerek lapozgatás közben felfedezhet… (Ne felejtsük letiltani a Vibernél, hogy a telefonra mentse a képeket.) Vagyis aki nem igazán profi az ilyenekben, az inkább ne küldözgessen semmilyen fotókat…

Ahogy a hűtlenkedők, úgy az őket lebuktatni kívánók is rendelkeznek trükkökkel, és ha az előtt titkolózunk, aki minden eszközünkhöz hozzáfér, még csak nagy technológiai felkészültség sem kell a lebukáshoz… Mondhatni, jobb, ha nem bízzuk el magunkat. Vagy, ha megtehetjük, inkább öntsünk tiszta vizet a pohárba… De ez sokszor lehetetlen… Mindenesetre, ha biztosra akarunk menni, akkor töröljük az üzeneteket, a fotókat, esetleg használjunk virágnyelvet. De legyünk tudatában annak is, hogy tökéletes biztonság nem létezik.