Sokmindenről beszéltünk már a hűtlenség kapcsán, de arról még nem igazán volt szó, hogy a félrelépés, megcsalás vagy akár a másik tudtával történő erotikus/érzelmi kapcsolat hogyan változtatja meg párkapcsolaton illetve tágabb családon belül az erőviszonyokat. Kinek lesz több hatalma, kinek kevesebb, vajon alapvetően átalakul-e a családon belüli struktúra, és ez az átalakulás, ha megtörténik, mennyire lesz tartós és meghatározó?
Léteznek párok, amelynek tagjai többé-kevésbé egyenrangúak, nincsen durva eltolódás egyik irányban sem, és a családjuk egyetlen tagja sem zsarnokoskodik vagy atyáskodik/anyáskodik felettük. Az egyenrangúság valószínűleg könnyebbé teszi a felmerülő problémák megbeszélését, és ha valamelyik fél végképp nem elégedett, a kapcsolatból való kilépést is: hisz az egyenrangúság feltételezi azt is, hogy egyik sem függ a másiktól egzisztenciálisan.
Sajnos az ilyen idilli helyzet, amelyben sem érzelmileg, sem anyagilag nem ural senki senkit, meglehetősen ritka. Sokan kezdik ezen a módon, de valamilyen okból, legtöbbször a gyerekvállalás (olykor betegség, haláleset, munkanélküliség) következményeként az erőviszonyok felborulnak. Gyakori, hogy a nő anyagi függésbe kerül a férjétől, ami többlethatalmat biztosít a férfinak, de korántsem biztos, hogy így történik: előfordul, hogy az asszony annak ellenére uralja a kapcsolatot, hogy anyagilag ki van szolgáltatva, hiszen a gyerekek hatalmas önbizalmat adhatnak, lehet velük fenyegetőzni és zsarolni is, meg ha az ember már gyereket nemzett egy nőnek, akkor nagyon másképp néz rá: még a legkeményebbek is képesek ellágyulni és bizonyos fokig behódolni.
De nem csak a gyerekvállalás rendezi át a kapcsolatokat, hanem a hűtlenség is. A titokban maradó, a bevallott, az örökké tagadott, sőt, a másik engedélyével zajló külső kapcsolat egyaránt képes megváltoztatni a felállást, sőt, a viszony alakulásától függően a változás lehet folyamatos, sőt, drámai fordulatokkal tarkított is.
Legkevésbé talán a titokban maradó külső kapcsolatról gondolnánk, hogy alapvetően befolyásolja az erőviszonyokat, pedig megdöbbentő hatása lehet. Sokan érzik úgy, hogy a házasságukban képtelenek változást elérni, noha évek óta állandóan küldik a jeleket a partnerük felé, hogy boldogtalanok, frusztráltak, nem elégedettek a dolgok menetével. A hűtlenség viszont totálisan át tudja alakítani a helyzetet: a könyörgő, panaszkodó félből egyszerre csak magabiztos valakivé válhatnak, aki már nem függ a régi partnerétől érzelmileg, fellélegzik, főleg, ha komolyabb a külső kapcsolat, megtapasztalja, hogy fontos és szerethető... Ezt a magabiztosságot az addig passzív partner akkor is megérzi, ha nem szerez tudomást a változás okáról, egyszerűen csak tapasztalja, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás.
A passzív fél visszautasításokból, merev elzárkózásból, esetleg romboló magatartásból, örök kritikából fakadó hatalma így egyszerre szertefoszlik, és azon kapja magát, hogy tepernie kell, ha újra magára akarja irányítani a társa figyelmét - ez gyakran már túl későn történik, addigra végképp betelt a pohár. Olyan is van, aki évtizedes elnyomottságban él a párkapcsolatában és csak egyetlen módon tud lázadni: sorozatos félrelépésekkel vagy szeretőtartással.
Elsülhet persze a dolog visszafelé is, ha a megcsalt fél valóban bizonyosságot szerez és bekeményít, akár azzal, hogy elköltözik a gyerekekkel vagy kirúgja a pártját, akár azzal, hogy erőszakos lesz vagy hisztis, megbetegszik és évekig nem heveri ki a történteket... Ha a hűtlen félnek fontos a korábbi kapcsolata, és vevő az érzelmi zsarolásra, könnyen előfordulhat, hogy a szőnyeg alatt kell majd közlekednie, főleg, ha a párkapcsolati konfliktusba belekeverik még az egész rokonságot is. Persze van olyan hűtlen, aki ezekbe a játszmákba nem fog belemenni, mitöbb, a partnere nem is próbálkozik ilyesmivel, mert tudja, hogy úgyis ő húzná a rövidebbet.
A család bevonása nagyon visszaüthet, például abban az esetben, ha a nő a gyerekkel, gyerekekkel a szüleihez költözik. Ha a szülők eleve ellenezték a házasságát, kapva kaphatnak az alkalmon, hogy átvegyék fölötte az irányítást, ha még anyagilag is függ tőlük, teljesen gyermeki státuszba kerülhet, arról nem is beszélve, hogy sokkal nehezebb lesz visszatérnie a kapcsolatába, ha a rokonsága folyamatosan ellenzi, hogy megbocsássa a férje hűtlenségét. Így aztán mindkét fél az idősebb generáció túszává válhat. (Vagy kiderülhet, hogy sokkal okosabb elnézni egy félrelépést, mint anyuka vagy apuka zsarnokságát elviselni. Persze vannak szülők, akik visszafogják magukat és nem hatalmaskodnak, de a romboló beszólások elkerülése baromi ritka lehet.)
Az sem mindegy hogy a hűtlen fél külső kapcsolata mennyire komoly, mennyire jelent érzelmi, sőt, esetleg anyagi támaszt. Vagy éppen az ellenkezőjét: anyagi romlást. Hirtelen megerősödhet egy addig a férjétől függő nő pozíciója, ha a szeretője anyagilag is hajlandó segíteni, persze ez másrészről újabb függőségi viszonyt hoz létre, ami hosszabb távon ugyancsak visszaüthet. De lehet az anyagi segítség például egy állás is, amely már önállósághoz segít, és visszaadja a nő függetlenségét: ha már egzisztenciálisan nem vagyunk ráutalva a partnerünkre, sokkal erősebbekké válhatunk. Ha viszonyt egy férfit a kedvező anyagi helyzete miatt pécéz ki egy nő szeretőnek, és váláskor a feleség mindent visz, akkor a korábban domináns, tekintélyes pasi könnyen albérletben találhatja magát, két szék között a pad alatt, hiszen a pénzre és hatalomra utazó szeretőnek így már nem fog kelleni.
Akkor is megváltozhatnak az erőviszonyok, ha a hűtlenség nyíltan, a partner tudtával történik. Az, aki igényt formál a külső kalandra, kapcsolatra, tudván, hogy a párja nem fogja tőle megtagadni ezt a jogot, hatalomra tesz szert a másik felett, főleg, ha a partnernek nincsenek ilyen vágyai, vagy vannak, de sokkal nehezebben szerez magának külső kapcsolatot. Ha azonban mégis összejön neki, és esetleg sokkal komolyabb viszony válik belőle, mint a partnere kalandjai voltak, az addig domináns partner érezheti úgy, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás.
A példákat hosszan lehetne még sorolni, az alapesetek mellett még számos verzió létezik, és persze vannak történetek, amelyekben nem is igazán lehet megállapítani, hogy ki a domináns, esetleg épp a gyengébb irányítja vagy korlátozza az erősebbet, vagy az első blikkre áldozatnak kinéző fél a legnagyobb üldöző... (A külső kapcsolaton belüli erőviszonyok is nagy hatással vannak az eredeti kapcsolatra, természetesen.) Kíváncsian várom a véleményeteket, az életből vagy fikcióból vett példáitokat.