Sokszor lamentáltunk már azon, hogy mennyire mást jelent a hűtlenség különböző embereknek, és mennyire nem beszéljük meg egy kapcsolat elején, de még később sem, hogy mit tekintünk annak. A monogám kapcsolatban azért is lehet ennyire ambivalens, hogy mi számít annak, és mi nem, mert eleve nem mi alakítjuk a kapcsolati szabályokat, hanem készen kapjuk őket, legalábbis ez a benyomásunk.



Valójában nagy katyvaszt kapunk készen, persze, amivel alapvetően semmit sem tudunk kezdeni. Hiszen az alapkatyvaszból ki-ki úgy válogat, ahogy kedve tartja, és ez rendkívül kényelmes is, mert ha sose kell megfogalmaznunk, hogy mit tekintünk hűtlenségnek és mit nem, akkor bármire azt mondhatjuk utóbb, hogy annak tekintjük. Sőt, bátran alkalmazhatjuk a kettős mércét, vagyis azt az elképzelést, hogy amit nekem szabad, mert jár, azt a másiknak nem szabad, mert nem jár. És ezt neki is pontosan kellene tudnia.

A (konszenzus alapú) nem monogám kapcsolatok abban is különböznek az elviekben monogámoktól, hogy a felek kénytelenek megalkotni a saját szabályaikat. Nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy elvárják a többiektől, hogy azok ugyanúgy értelmezzenek egy hagyományostól eltérő viszonyrendszert, mint ők maguk. (Noha velem is megtörtént már nem monogám kapcsolatban, hogy monogám szabályokat kértek rajtam számon utólag... Nagyon nehéz megszabadulni a beidegződésektől.)

A nem monogám kapcsolat is ismeri a hűtlenség fogalmát: el lehet ezt intézni azzal, hogy minden olyasmi, amit a partnerek elől eltitkolunk, pedig tudniuk kellene (mert ha tudnák, akkor másképp dönthetnének a kapcsolat sorsáról), illetve mindaz, ami az alap kapcsolati megegyezéstől eltér, hűtlenségnek minősül.

Például ha a szabály az, hogy szvinger házaspár csak egymás jelenlétében szexel mással, akkor nyilván hűtlenségnek számít, ha úgy szexelnek harmadik féllel, hogy a házastársuk nincs ott. Ha szabály, hogy egy háromszög kapcsolatban csak az érintettek szexelhetnek óvszer nélkül egymással, de minden más, külső partnerrel csak maximális védekezés alkalmazásával, akkor a külső partnerekkel folytatott szex csak akkor hűtlenség, ha elmarad a védekezés.

Ha szabály, hogy új partnerrel csak akkor ismerkedhetünk, ha ezt a meglévő partner vagy partnerek jóvá hagyták, akkor már az hűtlenség lesz, ha valakivel elkezdünk ismerkedni... Noha az, hogy mi számít ismerkedésnek, őszintén szólva elég meghatározhatatlan.

A szabályokat persze közösen kellene megalkotni, minden résztvevő bevonásával. Az, hogy valaki ex catedra kijelenti, hogy szerinte így is így kell lennie, és nem kéri ki a partnerei véleményét, alapvetően nem működik... Vagyis működik, csak így azért nem lesz erkölcsi alap a felháborodásra, ha a partner vét az általa el sem fogadott szabályok ellen.

Az se szokott beválni, amit sok házaspár próbál nyitáskor alkalmazni: ők szépen megbeszélik egymás közt, milyen szabályok mentén nyitják ki a kapcsolatukat, de azoknak, akiket beengednek, nem engednek semmilyen beleszólást. Valóságos jogfosztottként kezelik őket, és eszükbe sem jut, hogy ez mennyire nem oké.

Ha a monogám kapcsolatokra is alkalmaznánk a nem monogám hűtlenség-felfogást, akkor minden pár kénytelen lenne valamikor leülni egymással és papírra vetni, hogy milyen szabályokat képzel el, és ő mit tekint megcsalásnak, minek nem tulajdonít jelentőséget. Persze a fene se gondolja egy szerelem kezdetén, hogy írásba kéne foglalni az együttélés szabályait.

Olyasmikre sem térünk ki, hogyan kezeljük a pénzügyeket, mikor látogatjuk a szüleinket, ki viszi ki a szemetet és ki felel a mosásért. Ezek a dolgok csak maguktól kialakulnak, és sokszor nemi sztereotípiák nyomán, mintha nem is lehetne másképp. Mikor már kezdenek kényelmetlenekké válni, úgy teszünk, mintha kőbe vésett szabályok lennének, és bármilyen változtatás felvetése személyes sértésnek minősülne.

Hát persze, hogy a kapcsolat erotikus/romantikus részét racionálisan eszünk ágában sincs megtárgyalni. Mert azt hisszük, hogy ezt nem is lehet, illúzióromboló, meg csak macera. De mennyivel inkább illúzióromboló lesz, ha rájövünk, hogy teljesen mást gondoltunk természetesnek, mint a partnerünk!

Mindezzel együtt persze nem hiszem, hogy a nem monogám kapcsolatokban nincs az ő értelmezésük szerinti hűtlenség, még az se biztos, hogy kevesebb, mint a monogámoknál. De legalább megvan a lehetőség arra, hogy bizonyos magatartásformákat válasszunk, másokat meg elutasítsunk. Azt is megtehetjük, hogy a „nem kell mindenről beszámolni” elvét alkalmazzuk, bár sokan úgy gondolják, hogy ez előbb-utóbb visszaüt, mert aki semmiről nem tud, annak nagyobb pofáraesés, ha véletlenül mégis megtud ezt-azt...

Az mindenesetre már nagy előrelépés, ha folyamatosan beszélünk a kapcsolatunkról vagy kapcsolatainkról és ha úgy érezzük, szabályokat is változtatunk. Persze nem önhatalmúlag.