Eltérően a formálisan monogám kapcsolatoktól, amelyekben a féltékenység sokszor sejtésekre, vagy éppen puszta bizonytalanságra épül, esetleg éppen azért érezzük, mert tudjuk, hogy van valaki képben, de nem értjük, miért, vagy azért haragszunk, mert titkolják előttünk, egy nem monogám kapcsolatban sejtések és titkok helyett tényekkel állunk szemben: konkrétan tudjuk, hogy a partnerünknek van valakije, sokszor azt is tudjuk, hogy ki az, mit csinálnak és mikor találkoznak.
Főleg, ha együtt élünk a partnerrel, mert ha nem, akkor sokkal valószínűbb, hogy ennyire konkrétan nem kell róla tudnunk.
Mivel a legtöbb poligám/poliamor ember sem mentes a féltékenység ilyen-olyan megnyilvánulásaitól, kézenfekvő, hogy módszereket dolgozzanak ki ennek a jelenségnek az elviselésére, tompítására. Ezek egy része olyan módszer, amit a partnerrel megbeszélve tudunk alkalmazni, másik része pedig olyan, amit akkor, amikor egyedül maradunk a félelmeinkkel, bizonytalanságunkkal.
Először nézzük, mit tehet a partner, hogy csökkentse rossz érzéseinket! Az első legfontosabb dolog, hogy elfogadja az érzéseinket, nem söpri le azzal, hogy ez hülyeség, nincs is miért aggódnunk. Tehát bátran elmondhatjuk, ha rossz nekünk és megpróbálhatjuk akár közösen is kibogozni, hogy mi okozza a rossz érzést.
Félünk a kapcsolat elvesztésétől? Vagy attól, hogy a másik partner szebb, szexibb, okosabb, stb., mint mi? Még ha nem is veszítjük el a kapcsolatot, nem a miénk lesz minden romantikus/szexuális figyelem, idő, energia? (Érdemes ilyenkor átgondolni, hogy vajon eddig a miénk volt-e, vagy hogy igényt tartottunk-e arra a mennyiségre, amit a partnerünk adni tud... Lehet, hogy eddig sem akartunk ebből 100%-ot.)
Ha arra van szükségünk, hogy a partnerünk vigasztaljon, babusgasson, kényeztessen, biztosítson arról, hogy továbbra is szeret és esze ágában sincs lecserélni másra, akkor ezt nyugodtan kérjük tőle. (Persze a dolog kölcsönös, ha ő igényli, mi is ugyanígy biztosítsuk őt minderről.)
Különféle kapcsolati egyezségeket lehet kidolgozni arra, hogy mit tegyünk, ha a másiknak randija van. Egyáltalán akarjuk-e tudni a részleteket vagy épp ellenkezőleg, akkor kényelmesebb, ha minél kevesebbet tudunk. Azt is választhatjuk, hogy csak annyit tudunk, hogy van valaki olykor, és nem is foglalkozunk a dologgal tovább. De van, akinek az az igénye, hogy ennél sokkal többet tudjon, sőt, találkozni is akar a másik féllel: sokak számára megnyugtató, mikor látják, hogy nem superman és nem superwoman a másik sem, esetleg cseppet se fiatalabb, csinosabb, okosabb és így tovább. Vagy egyenesen megkedvelhető, és már nem is tűnik félelmetesnek.
Természetesen minden ilyen esetben figyelembe kell venni a másik partner igényeit is, mert nem mindenki szeret így ismerkedni, és attól, hogy mi úgymond beengedjük őt a kapcsolatunkba (vagyis megengedjük, hogy a partnerünkkel legyen), még nem tettünk neki szívességet. És azok számára, akik mindent akarnak tudni, azért fontos figyelembe venni, hogy a másik párosnak ugyanúgy joga van a saját intim szférájához, mind nekünk a magunkéhoz. Szóval lesz, amit nem fogunk tudni, mert a másik nem akarja, hogy tudjuk.
Ha azt a verziót választjuk, hogy tudni akarjuk, mikor van randija a partnerünknek mással vagy elkerülhetetlen, hogy tudjuk, mert ezt csak úgy tudják megoldani, hogy mindenképpen tudomást szerzünk róla (pl. mi vigyázunk addig a gyerekekre vagy a partnernek el kell utaznia a találka miatt, esetleg ott marad éjszakára), akkor kénytelenek vagyunk valahogy kibekkelni azt az időt, amíg a találkozásuk tart. Ez lehet két óra, lehet egy délután, egy este vagy egy éjszaka, de adott esetben több nap is.
Ha két-három óra és pontosan tudjuk, mikor kezdődik és mikor ér véget, akkor persze szinte azt is pontosan fogjuk tudni, mikor szexelnek, és kb. hogyan... Ez egyeseket nagyon zavar, másokat nagyon izgat, akadnak olyanok is, akiket viszont meg sem érint. Ha nagyobb időintervallumról tudunk, vagyis fogalmunk sincs, hogy pontosan mikor kerül sor a szexre, akkor talán egyszerűbb, de olyanról is olvastam, aki kifejezetten kérte, hogy a partner hívja fel a randi után, hogy már ne nyűglődjön tovább. Előre aligha fogjuk tudni, hogyan reagálunk, tehát időközben kell majd kialakítanunk a módszereinket, de ilyen esetben fontos, hogy a kalandozó partner igyekezzen megadni azt a komfortot, amit igénylünk.
Ha épp úgy alakul, hogy tudjuk, mikor és mi történik, akkor meglephet minket a szorongás, a bánat, fizikailag is érezhetjük magunkat rosszul. Az egyik lehetséges módszer, hogy ugyanakkor randizunk mi is egy másik partnerrel, de ez egyrészt nehezen megvalósítható, másrészt a másik partner kihasználása, ha csak szorongáslevezetésre használjuk.
Persze szervezhetünk programot, kiruccanhatunk (mikor épp nincs világjárvány vagy nem kell a gyerekeinkre vigyázni), esetleg készíthetünk magunknak ülőfürdőt, megnézhetünk egy akciófilmet, maszturbálhatunk vagy ki mit szeret, egyeseket a munka vagy az edzés kapcsol ki legjobban. Leírhatjuk az érzéseinket, vagy éppen menekülhetünk is előlük. Van, aki nyugtatót vagy altatót vesz be ilyenkor, persze, amennyiben az életkörülményei ezt megengedik.
Sokat segít, ha van egy barát, barátnő, akit ilyenkor felhívhatunk és számíthatunk rá, hogy panaszkodhatunk neki anélkül, hogy megkapnánk cserébe: persze, ne csodálkozz, te akartál nyitott kapcsolatot, most viseld a következményeit. Szóval olyasvalakit érdemes keresni, aki megérti, miért döntöttünk ilyen formáció mellett, esetleg még saját tapasztalata is van.
A lényeg, hogy engedjük meg magunkat, hogy féltékenyek legyünk, mert az érzéseink ellen nem küzdhetünk, legfeljebb megpróbálhatjuk megérteni őket. Viszont ne cselekedjünk féltékenységből, vagyis ne akarjunk megtiltani dolgokat, ne balhézzunk, ne zsaroljunk. Nyilván minden kapcsolatban léteznek tabuk, megszabhatjuk, hogy a közös otthonba nem lehet mást hozni, vagy hogy ne lehessen olyan, aki rokoni, baráti körbe tartozik... De azt már erős túlzásnak érzem, hogy ha érzelmeket próbálunk meg tiltani, vagy azt, hogy szex közben bizonyos pózokat kipróbáljanak... Minél több tiltást iktatunk be, annál valószínűbb, hogy nem fogják tudni betartani, és utólag majd balhézhatunk, hogy a másik megszegte az egyezséget és ez megcsalás...
Rengeteg önismeret és önuralom kell ahhoz, hogy jól nyissunk, és jól kezeljük a bizonytalanságainkat. De megéri.