Mint tudjuk, az amerikai egyetemisták arra valók, hogy emberkísérleteket végezzenek rajtuk szakmányban - ők pedig szívesen vetik alá magukat mindenféle felméréseknek: ez történt a legutóbb is, mikor brit amcsi tudósok egy csoportja arra kereste a választ, hogy mennyi időt alatt veszi le egy kívülálló valakiről, hogy hűtlen-e, ha a hivatalos párjával látja közös feladatmegoldás közben. Állításuk szerint ehhez 5 perc megfigyelés elegendő. Úgy tűnik, mindenki túl sokat nézte a Hazudj, ha tudsz! című sorozatot, és alaposan kikupálódott testbeszédből.
Na jó, nem ez a magyarázat: megbújnak köztünk olyanok, akik velük született tehetségüknek köszönhetően, mindenféle képzettség nélkül, ösztönösen rájönnek, ha valami nem egészen kerek, persze a más életében. A saját esetünkben ilyen világosan látni már sokkal bonyolultabb.
De nézzük, miben állt maga a kísérlet.
Az első fázisban 51 darab, párkapcsolattal rendelkező diák töltött ki magáról űrlapot, amelyben vallania kellett saját hűtlenkedéséről, annak érzelmi illetve szexuális oldaláról, meg egyéb finomságokról is. Aztán a hivatalos partnerükkel kellett megjelenniük, és... nem, nem szúrtak ki velük, nem mutatták meg nekik, miket vallott az illető a szeretőjéről vagy, ahogy ők nevezik, alternatív partneréről (esetleg partnereiről, hisz lehetett akár több is), hanem az volt a harci feladat, hogy a tesztkitöltők bekötött szemmel rajzoljanak valamit a kedvesük instrukciói alapján. Biztos sokat röhögtek közben...
Ez a gyermeki szórakozás eltartott vagy 3-5 percig, és az álnok tudósok nem átallották videóra venni, hogy később hat darab kiválasztott figyelő elemezze a jeleneteket, és válaszoljon a következő kérdésekre:
- Mennyire valószínű, hogy az illető a partnerén kívül más iránt is érdeklődik? (Hadd tippeljek: 100% kapott maximális pontszámot.)
- Mennyire valószínű, hogy az illető a partnerén kívül máshoz is közeledett már -magyarul nyomul?
- Mennyire valószínű, hogy az illető szexelt is mással a partnerén kívül?
Az eredmények azt mutatták, hogy mérsékelt, mégis jelentős korreláció van az önbevallás és a megfigyelők értékelése között... Mérsékelt... Szóval azért nem volt olyan nagyon pontos az eredmény.
A második kísérlet hasonlított az elsőhöz, csak ebben 43 pár vett részt és a figyelők nem csupán a hűtlenség jeleit igyekeztek kiszűrni, hanem azt is megpróbálták megállapítani, hogy a párok tagjai mennyire elkötelezettek a kapcsolatukban és mennyire tűnnek megbízhatónak. Mint kiderült, a megfgyelők az alapján alkottak véleményt, hogy a kevésbé elkötelezetteknek és megbízhatóaknak látszó egyénekre húzták rá a vizes lepedőt... Feltételezve, hogy aki nem tűnik elkötelezettnek, az könnyebben lép félre...
Persze a tudósok is elismerik, hogy a többé-kevésbé laza, randizós kapcsolatokban gondolkodó egyetemisták nem feltétlen ideális kísérleti nyulak, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy házaspárok esetében mennyire könnyű észrevenni a hűtlenség jeleit. Én még hozzátenném, hogy a megbízhatóságnak semmi köze a szexuális hűséghez, lehet valaki teljesen elkötelezett és megbízható családapa/családanya, állampolgár, adófizető, természetvédő, satöbbi, és hűtlen, mint annak a rendje... Más meg minden tekintetben lehet megbízhatatlan, szeleburdi, komolytalan, de történetesen hűséges.
Lesz még mit kutatni az elkövetkező években, azt hiszem. És, ha valaki szembekötős rajzfeladatra kérne fel, inkább passzoljátok, jobb a békesség.