A hűtlenség egyik leggyakoribb oka, hogy a megszokott partnerrel nem olyan jó, illetve nem olyan gyakori, kielégítő, érdekes a szex, mint ahogy szeretnénk. Esetleg nincs is, vagy szinte nincs már egyáltalán. Persze, ha otthon már nincs is egyáltalán semmi akció, azt nehéz lesz összehasonlítani a házasságon kívül megtapasztalt szexuális élményekkel. De akkor is vannak emlékeink arról, hogy milyennek éltük meg, amikor még volt szex a kapcsolatban.
Vannak, akik nem éreznek nagy minőségi különbséget, otthon is jó, meg külső partnerrel is jó, vagy, ha az illető több külső partnert is kipróbált már, esetleg folyamatosan vadászik, belefuthat sokkal gyengébb változatokba is, mint amit odahaza tapasztal. Kérdés, hogy ebben az esetben miért is éri meg neki kalandozni: hát, épp a kaland kedvéért. Mert minden új partner új világ, új lehetőség. De lehet, hogy épp az állandó kalandozás értékeli fel és tartja frissen az otthoni szexet is. Persze az is lehet, hogy a feleség/férj nem bírja elviselni a kalandozás tényét, és ettől vagy visszautasítja a szexet, vagy állandó szemrehányásokkal kíséri. Illetve, a külső partner kielégíti annyira a hűtlent, hogy az otthoni szex már ne érdekelje, ezért már nem is fog kezdeményezni.
Az is előfordul, hogy nincs minőségi probléma az otthoni szexszel, csak egyszerűen kevés, esetleg bizonyos dolgok hiányoznak belőle, de ettől még nagyon élvezetes. Vagyis a hűtlen ugyanúgy kezdeményez otthon, és ugyanúgy élvezi, mint a szeretővel. Esetleg a szeretővel mégiscsak jobb, de ettől még otthon is szívesen csinálja.
Vannak viszont olyanok is, akik évtizedek otthoni mismásolása, silány szexuális tengődése után hirtelen megtapasztalják, hogy nem bennük volt a hiba, nem csak ennyi tud nyújtani a szex, hanem a partner volt nagyon igénytelen, vagy egyszerűen nem illettek össze: ebben az esetben, ha nagyon alacsony színvonalról indul a dolog, még egy átlagos szex is revelációs hatású lesz. Az ilyen emberekre aztán főleg nem illik az, a gyakran hangoztatott áligazság, amit másfajta tapasztalatokkal rendelkezők szoktak hangoztatni, hogy csak az újdonság vakította el őket, és ha a szeretőjükkel összeköltöznének, ugyanúgy ráunnának, mint a férjükre/feleségükre.
Az ilyen embereknek szoktak mindenféle terapeuták megvalósíthatatlan, kapcsolatjavító dolgokat javasolni, pedig a megoldás egyszerű: más partnert kell választaniuk. De a sokéves sikertelen, megalázó szexuális gyakorlat őket teszi a legnehezebben mozduló csoporttá: tele vannak szégyenérzettel, mert azt hiszik, nem működnek jól, valamilyen szempontból sérültek, számukra az elfogadó, lelkes szerető valóságos megváltás. Ha csak nem egy hasonlóképp silány partnert sikerül választaniuk, akkor kitörhetnek a hibernációs állapotból. És egyértelműen jobb lesz a házasságtörő szex, mint az otthoni - amiből valószínűleg ki is lépnek, miután rájöttek, hogy az csak nyögvenyelős erőlködés. Persze a partner, akinek esetleg nem is tűnt fel, hogy milyen rossz élményei vannak a párjának (mert neki az elég volt, amit mismásoltak, vagy éppenséggel az ő ízlése szerint való az a szexuális gyakorlat), értetlenül fog állni az események előtt. (Ez a fajta hűtlenség ki szokott derülni.)
Olyanok is léteznek, akik az otthoni szexet nem kezdettől fogva élték meg rosszul, csak az évek során hidegültek el a partnertől. Esetleg még nagyszerű élményeik is voltak az elején, de az együttélés, a rutin, a gyerekek érkezése, a kimerültség, a mindenféle konfliktusok lenullázták a szexet, és csak egy külső partner képes a libidójukat újraéleszteni. Aztán ez vagy tartós hatású lesz, vagy a szeretőre is ráunnak egy idő után, és ilyenkor úgy érzik, hogy az egésznek nem is volt értelme.
De mennyire emlékszünk jól a házasságunk kezdetén megélt szexre? És milyen jelentősége van annak, hogy közben változik a testünk, az igényeink, változnak a képességeink? Nők esetében például nagy a valószínűsége, hogy negyven fölött jobban élvezik a szexet, mint huszonévesen: vajon akkor is jobban élvezik, ha húsz éve ugyanazzal a férfival vannak, és csak vele, vagy inkább az új partner, új partnerek hozzák meg a lehetőséget, hogy ezt a minőségi változást megéljék?
Az is szempont lehet még sokaknál, hogy a hivatalos partnerrel félénkebbek, szemérmesebbnek akarnak tűnni, mert szerintük van, amit a gyerekek anyja/apja mégse tehet meg, de egy szerető igen. Ha meg a hivatásosok is képbe kerülnek: létezik, aki csakis prostitutálttal meri kiélni bizonyos vágyait, mert egyrészt biztos abban, hogy a felesége nem lenne rá vevő (lehet, hogy vevő lenne, de úgyse merné felvállalni, mert ismeri a férjét), másrészt nem is akarná a feleségével csinálni. (Főleg, ha igazából önmaga is megveti magát ezért a vágyért, és semmibe se nézi azt, aki hajlandó ezt a "perverziót" kielégíteni.)
Hogy aztán mennyire jobb egy olyan szex, amiben az ember elengedi magát, de valahol mégse tudja elfogadni, hogy ő erre vágyik, azt már mondja meg az, akinek ebben tapasztalata van.
Ti hogyan élitek meg: számotokra jobb-e a házasságtörő szex, vagy hol jobb, hol rosszabb, esetleg ugyanolyan jó, csak más?
Vannak, akik nem éreznek nagy minőségi különbséget, otthon is jó, meg külső partnerrel is jó, vagy, ha az illető több külső partnert is kipróbált már, esetleg folyamatosan vadászik, belefuthat sokkal gyengébb változatokba is, mint amit odahaza tapasztal. Kérdés, hogy ebben az esetben miért is éri meg neki kalandozni: hát, épp a kaland kedvéért. Mert minden új partner új világ, új lehetőség. De lehet, hogy épp az állandó kalandozás értékeli fel és tartja frissen az otthoni szexet is. Persze az is lehet, hogy a feleség/férj nem bírja elviselni a kalandozás tényét, és ettől vagy visszautasítja a szexet, vagy állandó szemrehányásokkal kíséri. Illetve, a külső partner kielégíti annyira a hűtlent, hogy az otthoni szex már ne érdekelje, ezért már nem is fog kezdeményezni.
Az is előfordul, hogy nincs minőségi probléma az otthoni szexszel, csak egyszerűen kevés, esetleg bizonyos dolgok hiányoznak belőle, de ettől még nagyon élvezetes. Vagyis a hűtlen ugyanúgy kezdeményez otthon, és ugyanúgy élvezi, mint a szeretővel. Esetleg a szeretővel mégiscsak jobb, de ettől még otthon is szívesen csinálja.
Vannak viszont olyanok is, akik évtizedek otthoni mismásolása, silány szexuális tengődése után hirtelen megtapasztalják, hogy nem bennük volt a hiba, nem csak ennyi tud nyújtani a szex, hanem a partner volt nagyon igénytelen, vagy egyszerűen nem illettek össze: ebben az esetben, ha nagyon alacsony színvonalról indul a dolog, még egy átlagos szex is revelációs hatású lesz. Az ilyen emberekre aztán főleg nem illik az, a gyakran hangoztatott áligazság, amit másfajta tapasztalatokkal rendelkezők szoktak hangoztatni, hogy csak az újdonság vakította el őket, és ha a szeretőjükkel összeköltöznének, ugyanúgy ráunnának, mint a férjükre/feleségükre.
Az ilyen embereknek szoktak mindenféle terapeuták megvalósíthatatlan, kapcsolatjavító dolgokat javasolni, pedig a megoldás egyszerű: más partnert kell választaniuk. De a sokéves sikertelen, megalázó szexuális gyakorlat őket teszi a legnehezebben mozduló csoporttá: tele vannak szégyenérzettel, mert azt hiszik, nem működnek jól, valamilyen szempontból sérültek, számukra az elfogadó, lelkes szerető valóságos megváltás. Ha csak nem egy hasonlóképp silány partnert sikerül választaniuk, akkor kitörhetnek a hibernációs állapotból. És egyértelműen jobb lesz a házasságtörő szex, mint az otthoni - amiből valószínűleg ki is lépnek, miután rájöttek, hogy az csak nyögvenyelős erőlködés. Persze a partner, akinek esetleg nem is tűnt fel, hogy milyen rossz élményei vannak a párjának (mert neki az elég volt, amit mismásoltak, vagy éppenséggel az ő ízlése szerint való az a szexuális gyakorlat), értetlenül fog állni az események előtt. (Ez a fajta hűtlenség ki szokott derülni.)
Olyanok is léteznek, akik az otthoni szexet nem kezdettől fogva élték meg rosszul, csak az évek során hidegültek el a partnertől. Esetleg még nagyszerű élményeik is voltak az elején, de az együttélés, a rutin, a gyerekek érkezése, a kimerültség, a mindenféle konfliktusok lenullázták a szexet, és csak egy külső partner képes a libidójukat újraéleszteni. Aztán ez vagy tartós hatású lesz, vagy a szeretőre is ráunnak egy idő után, és ilyenkor úgy érzik, hogy az egésznek nem is volt értelme.
De mennyire emlékszünk jól a házasságunk kezdetén megélt szexre? És milyen jelentősége van annak, hogy közben változik a testünk, az igényeink, változnak a képességeink? Nők esetében például nagy a valószínűsége, hogy negyven fölött jobban élvezik a szexet, mint huszonévesen: vajon akkor is jobban élvezik, ha húsz éve ugyanazzal a férfival vannak, és csak vele, vagy inkább az új partner, új partnerek hozzák meg a lehetőséget, hogy ezt a minőségi változást megéljék?
Az is szempont lehet még sokaknál, hogy a hivatalos partnerrel félénkebbek, szemérmesebbnek akarnak tűnni, mert szerintük van, amit a gyerekek anyja/apja mégse tehet meg, de egy szerető igen. Ha meg a hivatásosok is képbe kerülnek: létezik, aki csakis prostitutálttal meri kiélni bizonyos vágyait, mert egyrészt biztos abban, hogy a felesége nem lenne rá vevő (lehet, hogy vevő lenne, de úgyse merné felvállalni, mert ismeri a férjét), másrészt nem is akarná a feleségével csinálni. (Főleg, ha igazából önmaga is megveti magát ezért a vágyért, és semmibe se nézi azt, aki hajlandó ezt a "perverziót" kielégíteni.)
Hogy aztán mennyire jobb egy olyan szex, amiben az ember elengedi magát, de valahol mégse tudja elfogadni, hogy ő erre vágyik, azt már mondja meg az, akinek ebben tapasztalata van.
Ti hogyan élitek meg: számotokra jobb-e a házasságtörő szex, vagy hol jobb, hol rosszabb, esetleg ugyanolyan jó, csak más?