Senki nem lepődik meg azon, hogy a pénzes pasik, akiknek a felesége esetleg otthon ül, és a gyerekeiket neveli, gyakorta lépnek félre, hiszen férfiasságuk teljében érzik magukat, és ha akarják, van idejük, lehetőségük a kalandozásra, meg jelölt is szokott akadni épp elég. Az otthoni, sokszor zűrös, vagy éppen túlságosan fegyelmezett körülményeket, amelyek elsősorban a gyerekek igényeiről szólnak, vagy nehezen viselik, vagy csak változatosságra vágynak.
Az sem meglepő, hogy azok a nők, akik anyagilag függnek a férjüktől, és sokszor fogolynak érzik magukat ebben a helyzetben, főleg, ha még a gyerekekhez is hozzá vannak láncolva, igen motiváltak tudnak lenni olyankor, ha észreveszi őket egy idegen férfi és kezdeményez: végre újra nőnek érezhetik magukat. De ugyanakkor arról is írtunk már, hogy minél függetlenebb egy nő, vagyis minél kevésbé illik bele az eltartásért hűséget cserébe üzleti modellbe, annál könnyebben lép félre. Például azért is, mert nem retteg a megélhetéséért. (Más nők viszont pont azért kereshetnek a férjük mellé még szeretőt is, hogy ha az egyik kapcsolat bukik, legyen mindig tartalék...)
Mindebből arra a következtetésre juthatnánk, hogy az eddig még nem említett negyedik kategória, az anyagilag a feleségétől, partnerétől függő férfi inkább meghúzza magát... Végül is a hagyomány szerint a szeretőzéshez pénz kell, mégpedig olykor nem is kevés, bár rengeteg módon lehet szeretőzni, gyakorlatilag pénzköltés nélkül is... De a leggyakoribb modell mégis az, hogy a férfi fizet ezt-azt, búvóhelyet, ebédeket, vacsorákat, vagy, ha nem is kizárólag ő fizet, legalább ki-ki alapon beszáll.
Ráadásul a feleségétől anyagilag függő, vagy nála sokkal kevesebbet kereső férfi, emancipáció ide vagy oda, legtöbbször úgy érzi, hogy ez a helyzet kikezdi a férfiasságát... Nem bátortalanítja el ez attól. hogy félrelépjen?
Christin Munsch, a Connecticut-i szociológus szerint egyáltalán nem. Sőt. Az ő felmérése alapján az anyagi függés nem hogy csökkentené, hanem növeli a félrelépés kockázatát, főleg akkor, ha a függő fél férfi. (Tudom, a nőkre vetítve ez más tanulmányok eredményeinek pont ellentmond, de Munsch szerint az anyagilag függő nő 5%-kal, a függő férfi pedig 15%-kal nagyobb valószínűséggel csalja meg a partnerét, mint a más helyzetben lévők.)
Miért is? Az ilyen férfi elbizonytalanodik, nem találja a helyét, valószínűleg nagyon ráér, és eszi magát. Unatkozik is sokszor, ha mondjuk munkanélküli, vagy részmunkaidős. Nem érzi hasznosnak magát, és ez egy férfi számára sokkal kínzóbb, mint egy nőnek - aki általában akkor is megtalálja a női sztereotípia szerinti hasznos elfoglaltságokat, ha nincs pénzkereső tevékenysége.
Az ilyen gyenge pozícióban lévő férfi zavarban van a partnere előtt, akit erősebbnek lát, és akivel nem tud már olyan módon beszélni, mint mikor egyenrangúak voltak, vagy ő volt a többet kereső fél. Ha a nő vele ellentétben igen elfoglalt, sok emberrel találkozik, sokat van távol, akkor az izoláltság érzése növekszik. És ilyenkor férfi barátokkal is nehezen ért szót az ember, főleg, ha a barátai dolgoznak: ők sem érnek rá, meg számítani lehet arra, hogy kicsit lenézik...
Szóval érthető, hogy egy megértő nőre vágyik az illető. És a partnere a szituációból fakadóan valószínűleg nem alkalmas erre a szerepre. Lehet, hogy a partnernek is nehezére esik férfiként érzékelni a saját férfiasságában megtépázott emberét... Vagy, mert az ő fejében is a hagyományos modell él, bármennyire is az ellenkezőjét mondja, vagy, mert hiába nem zavarná őt a szituáció, a férje/partnere annyira belesüpped ebbe, hogy már nincs az az isten, aki kihúzza belőle. Legalábbis maga a feleség, aki a kisebbségi érzésért felelős, noha mindeközben biztosítja a család anyagi hátterét (amiért a férjnek még hálásnak is kell lennie), nem képes arra, hogy kimozdítsa a holtpontról. (Nem szeretek általánosítani, de ilyenkor persze elkerülhetetlen: a férfiak általában nehezen viselik, ha hálásnak kell lenniük, főleg hagyományosan férfiasnak gondolt feladatok elvégzéséért, és főleg, ha egy nő lekötelezettjei.)
Előáll tehát egy patthelyzet: a férfi ráér, önbizalma romokban, de egy új hódítás még segíthet rajta. És a jelek szerint ez gyakorta be is következik. Elképzelhető, hogy ez a külső kapcsolat vagy kaland kizökkenti emberünket a depresszióból, esetleg új lehetőségeket is felvet, amelyek munkához juttatják. De az is lehet, hogy lebukik, és a felesége majd keserűen a szemére hányja, hogy ő bezzeg mindent megtett, erején felül, és a pasi még a farkát sem tudta a nadrágjában tartani...
Persze olyan kvázi eltartott férfipartner is akad, akit ez a helyzet csöppet sem feszélyez, sőt, kifejezetten arra utazik, hogy találjon magának egy balek nőszemélyt, aki hülyére melózza magát, míg ő nyugodtan élheti az aranyifjak életét - ilyen példát is ismerek.
Valójában tehát mindenféle élethelyzet vezethet hűtlenséghez, ha nem így lenne, akkor nem lenne ilyen hatalmas a hűtlenek aránya. Mivel a teljesen egyensúlyban lévő párkapcsolat ritka, mint a fehér holló, és vannak dolgok, amelyeket pont a feleséggel/férjjel a legnehezebb megbeszélni, a hűtlenség a legtöbb esetben nem csak a szexről szól (igazából azt hiszem, soha nem csak erről szól). De még akkor sem oldódnak meg bizonyos feszültségek, ha agyonbeszéljük őket, és terápiára megyünk. Sok esetben a feszültség feloldása csak a kapcsolati struktúra alapvető megváltozása árán lehetséges. A hűtlenség ennek egy elég gyakori módja.