Ahhoz körülbelül hozzá vagyunk szokva, hogy a férfiak gyakrabban szeretik váltogatni a partnereiket, mint a nők, és ha ez nem is igaz minden egyes esetben (sőt, bőven léteznek ellenpéldák), eléggé megszokottnak számít ennek a felállásnak és az ebből fakadó problémáknak az ábrázolása. Ha mégis előkerül a téma, hogy lehet ez fordítva is, akkor abból az szokott kikerekedni, hogy a nő nimfomániás vagy vamp, és egyébként is elviselhetetlen bestia, a férfi partnere meg nem is igazi férfi, mert egy ilyen csajt normális ember nem visel el...
De persze olyan nők is léteznek, akik nem nimfomániások és nem a férfiak gyötrése a céljuk, egyszerűen csak szeretnek ismerkedni, flörtölni és sok mindent kipróbálni. Most már eljutottunk odáig, hogy ilyen beállítottságú nő pozitív főszereplőként is megjelenhet a tévében, ami azért elég nagy szó. Konkrétan a Miss Fisher rejtélyes esetei című krimisorozatra gondolok, amely 90 évvel ezelőtt játszódik Melbourne-ben. A 20-as évek végén a legtöbb nő még a hagyományos értékeket vallja magáénak, de vannak már, akik megtehetik, hogy jóval szabadabban éljenek, korábban a nők elől elzárt hivatásokat válasszanak, és akár a szexuális életüket is a saját kedvük szerint alakítsák.
Ehhez persze nem árt, ha az illető önálló vagyonnal rendelkezik, és sem az apja nem beszélhet bele a döntéseibe, se férje nincs, aki korlátozná bármiben: Miss Fisher éppen ez a típus. Az első évadban gyakorlatilag minden epizódban más pasival bújik ágyba - nem fiatal lány már, 40 fölött van, és pontosan tudja, hogy mit akar: szórakozni, mindenféle elkötelezettség nélkül.
Többször el is hangzik, hogy ő aztán le nem köti magát és esze ágában sincs hűséget ígérni: később kiderül, hogy ennek az elhatározásnak a hátterében egy fiatalkori trauma áll: az első világháború vége után Franciaországban olyan kapcsolatba bonyolódott, amelyben a barátja teljesen kisajátította és majdnem meg is ölte. Ezek után mindenféle kisajátítás ellen berzenkedett.
A sorozat a megszokott forgatókönyvre épül: adott egy hivatásos rendőr, akihez hozzácsapódik egy civil detektív, és együtt oldják meg az ügyeket. Az utóbbi évek sorozataiban a detektív inkább nő volt (Castle, Lucifer partnerei), a külsős pedig férfi, mégpedig kifejezetten nőcsábász férfi. Az ausztrál sorozatban már csak a korszak miatt sem lehet a hivatásos rendőr nő, tehát marad a fordított felállás. És a fordított dinamika is.
Senkit nem lep meg, hogy Miss Fisher és nyomozó partnere, Jack Robinson felügyelő között (aki egyébként elvált ember), lassan, de biztosan mély érzelmek alakulnak ki. Csak Jack minden liberalizmusa ellenére sem tudná elfogadni Phryne kalandjait, ha a barátnője/felesége lenne, a nő pedig nem hajlandó lemondani a szabadságáról.
A kalandok egyébként eléggé súlytalanok, noha egyszer egy hosszabban tartó viszony is beköszön, annak is hamar vége lesz, mikor az illető kínai fiatalember megnősül. (Azért az angolszászok nem hazudtolják meg magukat: Phryne-nek nem lehet házas szeretője, mert azt már a közönség nem fogadná el...)
Talán az is jellemző a futó kapcsolatok jellegére, hogy Miss Fisher szinte mindig nála jóval fiatalabb férfiakat szemel ki magának: ő ugyebár jól konzervált és elég excentrikusan öltöző, gazdag negyvenes nő, míg a kalandjai között vannak huszon- és harmincévesek, csak elvétve a saját korosztálya. De Jack Robinson pontosan hozzá illik korban és élettapasztalatban. (Megnéztem: a színészek valóban egyidősek gyakorlatilag.)
Miközben a nő újabb és újabb jelentéktelen kalandokat él át, Jacknek semmi nem jut, kivéve egy olasz özvegyet, aki szerelmes belé és szívesen hozzá is menne, de még idejében rájön, hogy a férfi szíve nem szabad - így aztán inkább lemond róla.
Mi köze mindennek a hűtlenséghez? Eddig semmi, csakhogy a sorozat készítői egyértelműen arrafelé terelik a főszereplőket, hogy egy párrá váljanak: Phryne is egyre ritkábban szed fel friss húst, és egyre inkább hajlamos mentegetőzni miatta, Jack is egyre inkább kimutatja, hogy féltékeny és egy ponton azon gondolkodik, hogy megszakítja a közös munkát, mert annyira nem bírja elviselni, hogy egy szinte bárki más számára elérhető nőbe szerelmes, aki nem lehet az övé, mert neki így nem kell...
Spoiler: a harmadik évad végére egyértelmű, hogy többé-kevésbé elköteleződnek, de arra persze nincs megoldás, hogy mit kezdenek az alapkonfliktussal: Phryne nyilván nem válik hirtelen monogámmá és hűségessé, Jack meg olyan megértővé, hogy szótlanul tűrje a barátnője kalandjait. Egy sorozatban, filmben el lehet mismásolni, milyenek lesznek ennek a kapcsolatnak a hétköznapjai, pedig ez az igazán érdekes az egészben. Hiszen a promiszkuis férfi/monogám nő mintázat elég gyakori, de a fordítottja, ráadásul úgy, hogy egyébként mindkét fél nagyon szimpatikus és mindkettőnek drukkolunk, már más tészta.
Érdemes belemenni egy ilyen kapcsolatba, amelyben kódolva van, hogy vagy az egyik, vagy a másik fél sérülni fog, vagy azért, mert megtagadja a saját vágyait, vagy azért, mert enged nekik? Ha szerelmesek, akkor ráadásul nem megoldás, hogy a barátság zónában maradjanak, hiszen mindketten többre vágynak, csak arról a többről gondolnak egészen mást.
A kapcsolat lassú kibontakozásának ábrázolása egyébként nekem különösen tetszett, mindkét színész remekel, ahogy egymásra néznek, a félmosolyaik, vállrándításaik... A nő könnyedsége, frivolitása és érzéseinek mélysége, a férfi zárkózottsága, humora, odaadása - ritkán látni egy "szimpla" tévés sorozatban ennyire profi színészi alakításokat. Ha van időtök ilyesmit nézni, nagyon ajánlom!
De persze olyan nők is léteznek, akik nem nimfomániások és nem a férfiak gyötrése a céljuk, egyszerűen csak szeretnek ismerkedni, flörtölni és sok mindent kipróbálni. Most már eljutottunk odáig, hogy ilyen beállítottságú nő pozitív főszereplőként is megjelenhet a tévében, ami azért elég nagy szó. Konkrétan a Miss Fisher rejtélyes esetei című krimisorozatra gondolok, amely 90 évvel ezelőtt játszódik Melbourne-ben. A 20-as évek végén a legtöbb nő még a hagyományos értékeket vallja magáénak, de vannak már, akik megtehetik, hogy jóval szabadabban éljenek, korábban a nők elől elzárt hivatásokat válasszanak, és akár a szexuális életüket is a saját kedvük szerint alakítsák.
Ehhez persze nem árt, ha az illető önálló vagyonnal rendelkezik, és sem az apja nem beszélhet bele a döntéseibe, se férje nincs, aki korlátozná bármiben: Miss Fisher éppen ez a típus. Az első évadban gyakorlatilag minden epizódban más pasival bújik ágyba - nem fiatal lány már, 40 fölött van, és pontosan tudja, hogy mit akar: szórakozni, mindenféle elkötelezettség nélkül.
Többször el is hangzik, hogy ő aztán le nem köti magát és esze ágában sincs hűséget ígérni: később kiderül, hogy ennek az elhatározásnak a hátterében egy fiatalkori trauma áll: az első világháború vége után Franciaországban olyan kapcsolatba bonyolódott, amelyben a barátja teljesen kisajátította és majdnem meg is ölte. Ezek után mindenféle kisajátítás ellen berzenkedett.
A sorozat a megszokott forgatókönyvre épül: adott egy hivatásos rendőr, akihez hozzácsapódik egy civil detektív, és együtt oldják meg az ügyeket. Az utóbbi évek sorozataiban a detektív inkább nő volt (Castle, Lucifer partnerei), a külsős pedig férfi, mégpedig kifejezetten nőcsábász férfi. Az ausztrál sorozatban már csak a korszak miatt sem lehet a hivatásos rendőr nő, tehát marad a fordított felállás. És a fordított dinamika is.
Senkit nem lep meg, hogy Miss Fisher és nyomozó partnere, Jack Robinson felügyelő között (aki egyébként elvált ember), lassan, de biztosan mély érzelmek alakulnak ki. Csak Jack minden liberalizmusa ellenére sem tudná elfogadni Phryne kalandjait, ha a barátnője/felesége lenne, a nő pedig nem hajlandó lemondani a szabadságáról.
A kalandok egyébként eléggé súlytalanok, noha egyszer egy hosszabban tartó viszony is beköszön, annak is hamar vége lesz, mikor az illető kínai fiatalember megnősül. (Azért az angolszászok nem hazudtolják meg magukat: Phryne-nek nem lehet házas szeretője, mert azt már a közönség nem fogadná el...)
Talán az is jellemző a futó kapcsolatok jellegére, hogy Miss Fisher szinte mindig nála jóval fiatalabb férfiakat szemel ki magának: ő ugyebár jól konzervált és elég excentrikusan öltöző, gazdag negyvenes nő, míg a kalandjai között vannak huszon- és harmincévesek, csak elvétve a saját korosztálya. De Jack Robinson pontosan hozzá illik korban és élettapasztalatban. (Megnéztem: a színészek valóban egyidősek gyakorlatilag.)
Miközben a nő újabb és újabb jelentéktelen kalandokat él át, Jacknek semmi nem jut, kivéve egy olasz özvegyet, aki szerelmes belé és szívesen hozzá is menne, de még idejében rájön, hogy a férfi szíve nem szabad - így aztán inkább lemond róla.
Mi köze mindennek a hűtlenséghez? Eddig semmi, csakhogy a sorozat készítői egyértelműen arrafelé terelik a főszereplőket, hogy egy párrá váljanak: Phryne is egyre ritkábban szed fel friss húst, és egyre inkább hajlamos mentegetőzni miatta, Jack is egyre inkább kimutatja, hogy féltékeny és egy ponton azon gondolkodik, hogy megszakítja a közös munkát, mert annyira nem bírja elviselni, hogy egy szinte bárki más számára elérhető nőbe szerelmes, aki nem lehet az övé, mert neki így nem kell...
Spoiler: a harmadik évad végére egyértelmű, hogy többé-kevésbé elköteleződnek, de arra persze nincs megoldás, hogy mit kezdenek az alapkonfliktussal: Phryne nyilván nem válik hirtelen monogámmá és hűségessé, Jack meg olyan megértővé, hogy szótlanul tűrje a barátnője kalandjait. Egy sorozatban, filmben el lehet mismásolni, milyenek lesznek ennek a kapcsolatnak a hétköznapjai, pedig ez az igazán érdekes az egészben. Hiszen a promiszkuis férfi/monogám nő mintázat elég gyakori, de a fordítottja, ráadásul úgy, hogy egyébként mindkét fél nagyon szimpatikus és mindkettőnek drukkolunk, már más tészta.
Érdemes belemenni egy ilyen kapcsolatba, amelyben kódolva van, hogy vagy az egyik, vagy a másik fél sérülni fog, vagy azért, mert megtagadja a saját vágyait, vagy azért, mert enged nekik? Ha szerelmesek, akkor ráadásul nem megoldás, hogy a barátság zónában maradjanak, hiszen mindketten többre vágynak, csak arról a többről gondolnak egészen mást.
A kapcsolat lassú kibontakozásának ábrázolása egyébként nekem különösen tetszett, mindkét színész remekel, ahogy egymásra néznek, a félmosolyaik, vállrándításaik... A nő könnyedsége, frivolitása és érzéseinek mélysége, a férfi zárkózottsága, humora, odaadása - ritkán látni egy "szimpla" tévés sorozatban ennyire profi színészi alakításokat. Ha van időtök ilyesmit nézni, nagyon ajánlom!