Az utóbbi időben sokan és sokat kutatják a különböző közösségi oldalakat abból a szempontból, hogy miként hatnak az emberi kapcsolatokra. Már én is írtam facebook-hűtlenekről, olyanokról, akik vagy ezen vagy egyéb közösségi felületeken mozogva flörtölnek. (Esetleg az összes létezőn.) Ők leginkább ad hoc jelleggel csinálják ezt, ha éppen úgy adódik, aki pedig társkeresőn igyekszik izgalmas beszélgetésekbe bonyolódni, az előre megfontolt szándékkal műveli a dolgot.
Bár az egyik nem zárja ki a másikat: lehet flörtölni ad hoc jelleggel és előre megfontoltan, felváltva vagy párhuzamosan is, de sokszor tapasztaltam, hogy aki az előre megfontolt változatra fogad, az közösségi oldalon nincs is jelen, vagy ott abszolút visszafogja a flörtölést, és úgy viselkedik, mint egy kisangyal. Éppen azért, mert titokban akarja tartani efféle tevékenységeit.
Azt is megbeszéltük már, hogy sokak szemében ezek a virtuális flörtök ugyanúgy hűtlenségnek számítanak, mint a valóságban zajló flörtök, illetve az igazi félrelépések (ahol nem csak képzeletbeli, hanem testnedvekkel jellemezhető szex is előfordul). Azt azért nem hinném, hogy van ember, aki egyenlőségjelet tesz a virtuális és a valóságos szex közé, de ez nem jelenti, hogy az egyik izgalmasabb vagy jelentőségteljesebb. Mint ahogy a dolog kiderülése sem ugyanúgy hat mindenkire.
De miért léteznek olyan emberek, akik sosem mennek túl a virtuális flörtök világán, soha nem lépnek be az IRL hűtlenség tartományába? Vagy ha nem is soha, de iszonyú ritkán teszik ezt, és félrecselekvési tevékenységük nagyrészt kimerül abban, hogy valamilyen képernyő előtt üldögélnek és valamilyen gombokat nyomogatnak?
1. Biztonságérzet
Azt gondolják, hogy amíg nem lépnek ki a valóságba, addig egyrészt nem is igazán hűtlenek, másrészt sokkal kisebb az esélyük a lebukásra. Mint láttuk, az első megítélése csakis attól függ, hogy a partnerük mit gondol róla: sokan érzik magukat rosszabbul attól, ha a férjük/feleségük hónapokon át levelezget valakivel, mint attól, ha alkalmilag lefekszik valakivel.
A lebukási esély pedig semmivel nem kisebb, legfeljebb, ha szigorúan betartunk bizonyos szabályokat. Persze a mindenki szeme láttára, saját nevén flörtölő embernek nem lesznek ilyen szabályai valószínűleg, mert ő nem retjőzködik, a társkeresőn keresgélőnek illetve annak, aki privát üzenetekben flörtöl a közösségi oldalakon, már inkább.
Mondjuk: csak munkahelyről, csak ottani gépről írunk, soha nem otthonról, és soha nem telefonról... Ha telefonról mégis, akkor inkognitó módban - de azt is elolvashatja valaki, ha a hátunk mögé áll.
2. Félelem
Persze, ott van a lebukástól és a botránytól való félelem, de itt elsősorban arra gondolok, hogy a virtuális hűtlen attól fél, a valóságban nem is tetszene a partnerének/partnereinek. Amíg csak szövegelni kell, addig minden egyszerűbb: például nincsenek potenciaproblémák, nem kell meztelenre vetkőzni, nem kell vállalni magunkat. Noha sokan állítják, hogy hűtlennek lenni könnyű, ezt az szokta mondani, aki még nem próbálta.
Természetesen attól is félhetnek, hogy a valóságban találkozva jobban kezdenének kötődni, illetve amíg nincs igazi testi kontaktus, addig nem kell olyan veszélyekkel számolni, mint a nemi betegségek és a nem kívánt terhesség.
3. Kényelem és olcsóság
Virtuálisan hűtlenkedni kényelmes, nem kell kimenni a hidegbe vagy épp a melegbe, kéglit intézni, kávézóban találkozni, utazgatni, hazugságokat kitalálni, időt szakítani rá. És persze olcsó is: egy fillérbe sem kerül, ha a társkeresőn nem fizetünk elő és soha nem telefonálunk. Rengeteg pénzt meg lehet így spórolni.
4. Elég a fantázia
Olyanok is vannak, akik megelégszenek azzal, hogy egy külsős beindítja a fantáziájukat és aztán otthon jobban megy a szex. Vagy a maszturbálás, ha már szex nem nagyon van. Érezhetik magukat ugyanolyan nagyszerű lepedőakrobatának a virtuális dicséretek nyomán, mintha tényleg szeretkeztek volna, az ennek nyomán keletkező fölös energiákat meg a társukon élik ki.
5. Csak lelki támasz kell
Főleg a nők között akadnak olyanok, akik elsősorban beszélgetni vágynak, és már az is elég nekik, ha egy férfi meghallgatja őket. Lehet, hogy nem is vágynak extra szexre, mert abból otthon is van elég. Vagy vágynak, de annyira nem, hogy kockáztassanak.
6. A hódításra hajtanak
Ez meg elsősorban férfiakra lehet igaz: ha már rá tudtak venni egy nőt arra, hogy igent mondjon egy első randira vagy szexképet küldjön magáról, vagy telefonon át masztizzon, és így tovább, akkor az nekik bőven elég, jöhet a következő kihívás. Gyűjtögetik a skalpokat, de csak virtuálisan, mert - és akkor olvassuk vissza az első 4 pontot.
7. Csak villogni/bosszantani akarnak
A közösségi oldalakon megtalálható virtuális flörtölők között vannak olyanok, akik a beszólásaikkal csak villogni akarnak a többiek előtt, illetve tudatosan vagy tudattalanul a partnerüket szeretnék bosszantani azzal, hogy kétértelmű kommenteket meg lájkokat szórnak szét.
Eszetekbe jut még valami? És ki találkozott már virtuális hűtlennel? (Olyannal, aki bevallottan is az volt?) Mennyire idegesítő ez a jelenség, ha mi magunk egyáltalán nem szeretnénk virtuális talajon maradni?
Bár az egyik nem zárja ki a másikat: lehet flörtölni ad hoc jelleggel és előre megfontoltan, felváltva vagy párhuzamosan is, de sokszor tapasztaltam, hogy aki az előre megfontolt változatra fogad, az közösségi oldalon nincs is jelen, vagy ott abszolút visszafogja a flörtölést, és úgy viselkedik, mint egy kisangyal. Éppen azért, mert titokban akarja tartani efféle tevékenységeit.
Azt is megbeszéltük már, hogy sokak szemében ezek a virtuális flörtök ugyanúgy hűtlenségnek számítanak, mint a valóságban zajló flörtök, illetve az igazi félrelépések (ahol nem csak képzeletbeli, hanem testnedvekkel jellemezhető szex is előfordul). Azt azért nem hinném, hogy van ember, aki egyenlőségjelet tesz a virtuális és a valóságos szex közé, de ez nem jelenti, hogy az egyik izgalmasabb vagy jelentőségteljesebb. Mint ahogy a dolog kiderülése sem ugyanúgy hat mindenkire.
De miért léteznek olyan emberek, akik sosem mennek túl a virtuális flörtök világán, soha nem lépnek be az IRL hűtlenség tartományába? Vagy ha nem is soha, de iszonyú ritkán teszik ezt, és félrecselekvési tevékenységük nagyrészt kimerül abban, hogy valamilyen képernyő előtt üldögélnek és valamilyen gombokat nyomogatnak?
1. Biztonságérzet
Azt gondolják, hogy amíg nem lépnek ki a valóságba, addig egyrészt nem is igazán hűtlenek, másrészt sokkal kisebb az esélyük a lebukásra. Mint láttuk, az első megítélése csakis attól függ, hogy a partnerük mit gondol róla: sokan érzik magukat rosszabbul attól, ha a férjük/feleségük hónapokon át levelezget valakivel, mint attól, ha alkalmilag lefekszik valakivel.
A lebukási esély pedig semmivel nem kisebb, legfeljebb, ha szigorúan betartunk bizonyos szabályokat. Persze a mindenki szeme láttára, saját nevén flörtölő embernek nem lesznek ilyen szabályai valószínűleg, mert ő nem retjőzködik, a társkeresőn keresgélőnek illetve annak, aki privát üzenetekben flörtöl a közösségi oldalakon, már inkább.
Mondjuk: csak munkahelyről, csak ottani gépről írunk, soha nem otthonról, és soha nem telefonról... Ha telefonról mégis, akkor inkognitó módban - de azt is elolvashatja valaki, ha a hátunk mögé áll.
2. Félelem
Persze, ott van a lebukástól és a botránytól való félelem, de itt elsősorban arra gondolok, hogy a virtuális hűtlen attól fél, a valóságban nem is tetszene a partnerének/partnereinek. Amíg csak szövegelni kell, addig minden egyszerűbb: például nincsenek potenciaproblémák, nem kell meztelenre vetkőzni, nem kell vállalni magunkat. Noha sokan állítják, hogy hűtlennek lenni könnyű, ezt az szokta mondani, aki még nem próbálta.
Természetesen attól is félhetnek, hogy a valóságban találkozva jobban kezdenének kötődni, illetve amíg nincs igazi testi kontaktus, addig nem kell olyan veszélyekkel számolni, mint a nemi betegségek és a nem kívánt terhesség.
3. Kényelem és olcsóság
Virtuálisan hűtlenkedni kényelmes, nem kell kimenni a hidegbe vagy épp a melegbe, kéglit intézni, kávézóban találkozni, utazgatni, hazugságokat kitalálni, időt szakítani rá. És persze olcsó is: egy fillérbe sem kerül, ha a társkeresőn nem fizetünk elő és soha nem telefonálunk. Rengeteg pénzt meg lehet így spórolni.
4. Elég a fantázia
Olyanok is vannak, akik megelégszenek azzal, hogy egy külsős beindítja a fantáziájukat és aztán otthon jobban megy a szex. Vagy a maszturbálás, ha már szex nem nagyon van. Érezhetik magukat ugyanolyan nagyszerű lepedőakrobatának a virtuális dicséretek nyomán, mintha tényleg szeretkeztek volna, az ennek nyomán keletkező fölös energiákat meg a társukon élik ki.
5. Csak lelki támasz kell
Főleg a nők között akadnak olyanok, akik elsősorban beszélgetni vágynak, és már az is elég nekik, ha egy férfi meghallgatja őket. Lehet, hogy nem is vágynak extra szexre, mert abból otthon is van elég. Vagy vágynak, de annyira nem, hogy kockáztassanak.
6. A hódításra hajtanak
Ez meg elsősorban férfiakra lehet igaz: ha már rá tudtak venni egy nőt arra, hogy igent mondjon egy első randira vagy szexképet küldjön magáról, vagy telefonon át masztizzon, és így tovább, akkor az nekik bőven elég, jöhet a következő kihívás. Gyűjtögetik a skalpokat, de csak virtuálisan, mert - és akkor olvassuk vissza az első 4 pontot.
7. Csak villogni/bosszantani akarnak
A közösségi oldalakon megtalálható virtuális flörtölők között vannak olyanok, akik a beszólásaikkal csak villogni akarnak a többiek előtt, illetve tudatosan vagy tudattalanul a partnerüket szeretnék bosszantani azzal, hogy kétértelmű kommenteket meg lájkokat szórnak szét.
Eszetekbe jut még valami? És ki találkozott már virtuális hűtlennel? (Olyannal, aki bevallottan is az volt?) Mennyire idegesítő ez a jelenség, ha mi magunk egyáltalán nem szeretnénk virtuális talajon maradni?