Sokakat ismerek, akik nagyszerűen viselik a szeretői életmódot, nem okoz bennük törtést, hogy két vagy több partnerük van, képesek titkot tartani (ha muszáj, de nem feltéltenül muszáj), nem omlanak össze és nem tesznek töredelmes vallomást, ha egy kicsit csúnyábban néznek rájuk otthon, derűsen intézik az ügyeiket, és meggyőződésük, hogy pont nekik való ez a fajta létezés. Ők boldogok: persze nem permanensen, de az életük viszonylag békés és jól érzik magukat.
Nagyon sokan vannak azonban olyanok is (talán a többség), akiknek a szeretőtartás nem való. Nem tudják kezelni a helyzetet, labilisok, vagy 2-3 alkalom után újabb zsákmány után néznek. Nézzük, milyen emberek nem igazán alkalmasak arra, hogy viszonyt folytassanak valakivel:
1. A féltékenyek
Ha hajlamosak vagyunk a féltékenykedésre, nem lesz kiegyensúlyozott a szeretői kapcsolatunk. Persze van, aki tudja kezelni ezt az érzést, és visszafogja magát, ha "csak" a házastársról van szó, de az a tudta, hogy nem ő az egyetlen, folyamatosan piszkálni fogja az egóját. Szerencsére van azért rá mód, hogy csökkentsük a féltékenységet, de nem egyszerű.
2. A társfüggők
Aki állandóan a partnerén akar lógni és naponta több órás telefonálás nélkül nem bírja ki, annak szerintem nem igazán való a szeretőzés - noha már találkoztam olyannal, aki nagyon közel állt a társfüggéshez, és a szeretője bírta a gyűrődést, szinte folyamatosan tartották (tartják) a kapcsolatot. Biztos, hogy nem könnyű olyan partnert találni, aki vevő erre az intenzitásra, hacsak a körülmények eleve nem olyan kedvezőek, hogy a szeretők hétköznap órákat együtt tudnak tölteni, mert egy helyen dolgoznak... De egy ilyen kapcsolatban is vannak hétvégék, szünidők - és ilyenkor muszáj kibírni, hogy a kapcsolattartás ritkásabb.
3. A döntésképtelenek
Ha valaki állandóan hezitál, vajon szeretné-e folytatni vagy sem, mit is vár az egésztől, és hol szakít, hol megint visszakönyörgi magát, szerintem alkalmatlan a szeretőzésre. Itt is igaz, ami a 2. pontban áll: ha talál magának egy partnert, aki elviseli ezt a folyamatos feszkót és valami miatt megéri neki a csiki-csuki játék meg az, hogy tűrje a partnere kiborulásait, akkor évekig elvegetálhatnak ebben ebben a szenvedős kapcsolatban.
4. A türelmetlenek
A szeretőzés mindig türelemjáték, több benne a várakozás, mint a megvalósulás. Aki nagyon türelmetlen, mindent azonnal akar és nincs ereje kivárni, annak nem való. Hamar ki fog égni és inkább szakít: vagy a házastársával, vagy a szeretőjével. Persze olykor két szék között a pad alá esik.
5. A minden áron monogámok
Van köze a féltékenységhez, de nem azonos vele: ha például az illetőt az zavarja, hogy neki magának van egyszerre két partnere, akkor nem a féltékenységgel van baja, hanem azzal, hogy nem tudja beilleszteni a többpartnerűséget az önképébe. Persze általában ők féltékenyek is, mert azt gondolják, hogy a monogámia a norma és csak ezen a rendszeren belül lehetnek boldogok.
6. A vallásosak
Bár nem minden vallásos ember éli meg úgy a hitét, hogy a vallása összes szabályát betartja, aki komolyan veszi a dolgot, és nem csak hagyománytiszteletből vallásos, az nagyon nehezen fogja összeegyeztetni a meggyőződését a szeretőzéssel. Lehet, hogy a szerető törést hoz az életébe és eltávolodik a hitétől, vagy csak az egyházától - bár ennek némileg ellentmond, hogy hány katolikus papnak van szeretője, már nem házasságtörő, hanem más értelemben.
Ha valaki abban hisz, hogy Isten meg fogja büntetni a vétkeiért, és ha a gyereke megfázik, már elátkozottnak érzi magát, az jobb, ha nem jár "tilosban".
7. A promiszkuisak
Akinek soha nem elég érdekes egy partner sem, hogy kitartson mellette, annak szintén nem való a szeretőzés, hiszen az egyfajta elköteleződés. Persze vannak, akik több szeretőt is tartanak egyszerre, és mehet ez jól is, ha mindegyikre annyi idejük van, amennyit az illető igényel. De az igazi promiszkuis ritkán tart fenn olyan kapcsolatot, amely viszonynak nevezhető, vagy ha mégis, akkor valószínűleg túl keveset nyújt a partnerének ahhoz, hogy boldoggá tegye.
8. Az alacsony libidójúak
Ha valakiben nincs meg az igény a gyakori szeretkezésre, akkor legfeljebb plátói szeretőzés való neki, vagy olyan partner, akiben szintén ritkán jelenik meg a vágy, illetve olyan, aki mással ki tudja élni magát. Azt hihetnénk, hogy az alacsony libidó biztosíték a hűtlenség ellen, de ez nem igaz: mivel nem csak a szexhez jutás lehet a hűtlenség indítóoka.
9. Akiknek soha nincs idejük
Ha nem érünk rá a szeretőzésre, bele se kezdjünk. Persze, lehet virtuálisan is viszonyt folytatni, én is tudok olyanról, aki csak havonta egyszer találkozik a kedvesével, de nekem ez nem lenne pálya. Elég, ha csak közbejön valami, és máris ugrott az az egy alkalom is.
10. Akiknek semmi pénzük vagy csak sóherek
A szeretőzés pénzbe kerül - nem csak a férfiaknak egyébként, hanem a nőknek is. Főleg, ha egyenlően osztoznak a költségeken. Hacsak nincs akkora szerencséjük, hogy ingyen rendelkezésükre áll egy kégli, motelre, búvóhelyre mindenképp kell költeni (a kocsi, az erdő és az iroda olykor-olykor megfelelő helyszín, de erre nem alapoznék kapcsolatot), aztán olykor egy-egy ebéd, kávézás, külön program is jót tesz a kapcsolatnak, a nők meg költenek szépítkezésre, szexi fehérneműre: meglehet, hogy ezt szerető nélkül is megtennék, de valószínűbb, hogy ha külső kapcsolatuk van, jobban odafigyelnek magukra.
Persze van úgy, hogy mindent a férfi vagy éppen a nő fizet, ebben az esetben a másik félnek nem kell semmire költenie.
11. Akik nem tudnak titkot tartani/hazudni
A klasszikus szeretőzéshez a diszkréció is hozzátartozik, de persze vannak kivételes esetek is, például a nyitott házasság... De akármennyire is nyitott, attól még nem mindenkinek kéne tudni róla, már csak azért sem, mert nem tartozik másokra: vagyis a titoktartás képessége még ilyen esetben is fontos. Teljesen titkos kapcsolat meg csak ritkán folytatható mindenféle hazugság nélkül, bár ha nem kérdeznek és nem mondok semmit, az nem hazugság.
12. Akik rettegnek
Ha valaki nagyon fél a lebukástól, akár okkal, akár ok nélkül, az jobb, ha nem is csábul el. Léteznek teljesen megalapozott félelmek, hiszen a "megcsalt" házastárs vagy barát lehet erőszakos, akár a hűtlen életére is törhet, de lehet, hogy csak iszonyatos botrányt csap és évekre megmérgezi a társa életét. Aki tehát ennyire fél a partnerétől, az csak nagyon kivételes esetben merészkedik tiltott zónába - persze a vágy lehet elég erős akkor is, ha a veszély óriási, különben soha egyetlen muszlim nő se csalna, márpedig tudjuk, hogy megteszik.
13. A műszaki analfabéták
Manapság már nehéz úgy szeretőzni, hogy kihagyjuk a történetből a telefont és a számítógépet: ha nem tudjuk, hogyan kezeljük diszkréten az adatainkat, igen hamar le fogunk bukni.
14. Akik sokat adnak a környezetük véleményére
Főleg kisebb településeken nehéz elkerülni, hogy kiderüljön, ha valaki valakivel viszonyt folytat. Ha az illetőknek nagyon fontos a hírnevük, és összeomlanak, ha elkezdenek róluk pletykálni, akkor valószínűleg nem való nekik a műfaj. Nagyobb településen sokkal kényelmesebben bonyolíthatóak ezek az ügyek, de persze így sem kizárt, hogy előbb-utóbb meglátnak minket, viszont általában nem tudnak és nem is akarnak ártani nekünk, mert nincs tétje.
A sor persze hosszan folytatható.
Nagyon sokan vannak azonban olyanok is (talán a többség), akiknek a szeretőtartás nem való. Nem tudják kezelni a helyzetet, labilisok, vagy 2-3 alkalom után újabb zsákmány után néznek. Nézzük, milyen emberek nem igazán alkalmasak arra, hogy viszonyt folytassanak valakivel:
1. A féltékenyek
Ha hajlamosak vagyunk a féltékenykedésre, nem lesz kiegyensúlyozott a szeretői kapcsolatunk. Persze van, aki tudja kezelni ezt az érzést, és visszafogja magát, ha "csak" a házastársról van szó, de az a tudta, hogy nem ő az egyetlen, folyamatosan piszkálni fogja az egóját. Szerencsére van azért rá mód, hogy csökkentsük a féltékenységet, de nem egyszerű.
2. A társfüggők
Aki állandóan a partnerén akar lógni és naponta több órás telefonálás nélkül nem bírja ki, annak szerintem nem igazán való a szeretőzés - noha már találkoztam olyannal, aki nagyon közel állt a társfüggéshez, és a szeretője bírta a gyűrődést, szinte folyamatosan tartották (tartják) a kapcsolatot. Biztos, hogy nem könnyű olyan partnert találni, aki vevő erre az intenzitásra, hacsak a körülmények eleve nem olyan kedvezőek, hogy a szeretők hétköznap órákat együtt tudnak tölteni, mert egy helyen dolgoznak... De egy ilyen kapcsolatban is vannak hétvégék, szünidők - és ilyenkor muszáj kibírni, hogy a kapcsolattartás ritkásabb.
3. A döntésképtelenek
Ha valaki állandóan hezitál, vajon szeretné-e folytatni vagy sem, mit is vár az egésztől, és hol szakít, hol megint visszakönyörgi magát, szerintem alkalmatlan a szeretőzésre. Itt is igaz, ami a 2. pontban áll: ha talál magának egy partnert, aki elviseli ezt a folyamatos feszkót és valami miatt megéri neki a csiki-csuki játék meg az, hogy tűrje a partnere kiborulásait, akkor évekig elvegetálhatnak ebben ebben a szenvedős kapcsolatban.
4. A türelmetlenek
A szeretőzés mindig türelemjáték, több benne a várakozás, mint a megvalósulás. Aki nagyon türelmetlen, mindent azonnal akar és nincs ereje kivárni, annak nem való. Hamar ki fog égni és inkább szakít: vagy a házastársával, vagy a szeretőjével. Persze olykor két szék között a pad alá esik.
5. A minden áron monogámok
Van köze a féltékenységhez, de nem azonos vele: ha például az illetőt az zavarja, hogy neki magának van egyszerre két partnere, akkor nem a féltékenységgel van baja, hanem azzal, hogy nem tudja beilleszteni a többpartnerűséget az önképébe. Persze általában ők féltékenyek is, mert azt gondolják, hogy a monogámia a norma és csak ezen a rendszeren belül lehetnek boldogok.
6. A vallásosak
Bár nem minden vallásos ember éli meg úgy a hitét, hogy a vallása összes szabályát betartja, aki komolyan veszi a dolgot, és nem csak hagyománytiszteletből vallásos, az nagyon nehezen fogja összeegyeztetni a meggyőződését a szeretőzéssel. Lehet, hogy a szerető törést hoz az életébe és eltávolodik a hitétől, vagy csak az egyházától - bár ennek némileg ellentmond, hogy hány katolikus papnak van szeretője, már nem házasságtörő, hanem más értelemben.
Ha valaki abban hisz, hogy Isten meg fogja büntetni a vétkeiért, és ha a gyereke megfázik, már elátkozottnak érzi magát, az jobb, ha nem jár "tilosban".
7. A promiszkuisak
Akinek soha nem elég érdekes egy partner sem, hogy kitartson mellette, annak szintén nem való a szeretőzés, hiszen az egyfajta elköteleződés. Persze vannak, akik több szeretőt is tartanak egyszerre, és mehet ez jól is, ha mindegyikre annyi idejük van, amennyit az illető igényel. De az igazi promiszkuis ritkán tart fenn olyan kapcsolatot, amely viszonynak nevezhető, vagy ha mégis, akkor valószínűleg túl keveset nyújt a partnerének ahhoz, hogy boldoggá tegye.
8. Az alacsony libidójúak
Ha valakiben nincs meg az igény a gyakori szeretkezésre, akkor legfeljebb plátói szeretőzés való neki, vagy olyan partner, akiben szintén ritkán jelenik meg a vágy, illetve olyan, aki mással ki tudja élni magát. Azt hihetnénk, hogy az alacsony libidó biztosíték a hűtlenség ellen, de ez nem igaz: mivel nem csak a szexhez jutás lehet a hűtlenség indítóoka.
9. Akiknek soha nincs idejük
Ha nem érünk rá a szeretőzésre, bele se kezdjünk. Persze, lehet virtuálisan is viszonyt folytatni, én is tudok olyanról, aki csak havonta egyszer találkozik a kedvesével, de nekem ez nem lenne pálya. Elég, ha csak közbejön valami, és máris ugrott az az egy alkalom is.
10. Akiknek semmi pénzük vagy csak sóherek
A szeretőzés pénzbe kerül - nem csak a férfiaknak egyébként, hanem a nőknek is. Főleg, ha egyenlően osztoznak a költségeken. Hacsak nincs akkora szerencséjük, hogy ingyen rendelkezésükre áll egy kégli, motelre, búvóhelyre mindenképp kell költeni (a kocsi, az erdő és az iroda olykor-olykor megfelelő helyszín, de erre nem alapoznék kapcsolatot), aztán olykor egy-egy ebéd, kávézás, külön program is jót tesz a kapcsolatnak, a nők meg költenek szépítkezésre, szexi fehérneműre: meglehet, hogy ezt szerető nélkül is megtennék, de valószínűbb, hogy ha külső kapcsolatuk van, jobban odafigyelnek magukra.
Persze van úgy, hogy mindent a férfi vagy éppen a nő fizet, ebben az esetben a másik félnek nem kell semmire költenie.
11. Akik nem tudnak titkot tartani/hazudni
A klasszikus szeretőzéshez a diszkréció is hozzátartozik, de persze vannak kivételes esetek is, például a nyitott házasság... De akármennyire is nyitott, attól még nem mindenkinek kéne tudni róla, már csak azért sem, mert nem tartozik másokra: vagyis a titoktartás képessége még ilyen esetben is fontos. Teljesen titkos kapcsolat meg csak ritkán folytatható mindenféle hazugság nélkül, bár ha nem kérdeznek és nem mondok semmit, az nem hazugság.
12. Akik rettegnek
Ha valaki nagyon fél a lebukástól, akár okkal, akár ok nélkül, az jobb, ha nem is csábul el. Léteznek teljesen megalapozott félelmek, hiszen a "megcsalt" házastárs vagy barát lehet erőszakos, akár a hűtlen életére is törhet, de lehet, hogy csak iszonyatos botrányt csap és évekre megmérgezi a társa életét. Aki tehát ennyire fél a partnerétől, az csak nagyon kivételes esetben merészkedik tiltott zónába - persze a vágy lehet elég erős akkor is, ha a veszély óriási, különben soha egyetlen muszlim nő se csalna, márpedig tudjuk, hogy megteszik.
13. A műszaki analfabéták
Manapság már nehéz úgy szeretőzni, hogy kihagyjuk a történetből a telefont és a számítógépet: ha nem tudjuk, hogyan kezeljük diszkréten az adatainkat, igen hamar le fogunk bukni.
14. Akik sokat adnak a környezetük véleményére
Főleg kisebb településeken nehéz elkerülni, hogy kiderüljön, ha valaki valakivel viszonyt folytat. Ha az illetőknek nagyon fontos a hírnevük, és összeomlanak, ha elkezdenek róluk pletykálni, akkor valószínűleg nem való nekik a műfaj. Nagyobb településen sokkal kényelmesebben bonyolíthatóak ezek az ügyek, de persze így sem kizárt, hogy előbb-utóbb meglátnak minket, viszont általában nem tudnak és nem is akarnak ártani nekünk, mert nincs tétje.
A sor persze hosszan folytatható.