Az etikai kódex kissé hangzatos, de valójában erről lenne szó: mit írnál hűtlenként a saját etikai kódexedbe, hogy nyugodt szívvel tudj tükörbe nézni? Persze sokan vannak, akik tagadják, hogy a félrelépés bármilyen szempontból etikus lehet, de most induljunk ki abból, hogy betyárbecsület is létezik a világon, és még az is betart(hat) bizonyos szabályokat, aki tilosban jár.
Nem mindegy, hogy úgy szeretőzöl/hűtlenkedsz-e, hogy közben folyamatos lelkifurdalás gyötör, vagy nyugodt szívvel teszed, tudatosan építed bele az életedbe és ehhez passzoló szabályokat is megfogalmazol. Akárhogy is van, akár tagadni próbálod magad előtt is, hogy ezt az életmódot választottad, akár újra és újra rád jön, hogy kirúgod a szeretődet és megtérsz, vagy teljesen tervszerűen cselekszel, bizonyos szabályokat valószínűleg felállítasz magadnak.
Aztán más kérdés, hogy mikor szeged meg őket, hányszor változtatod meg a szabályrendszert, egyáltalán betartod-e egy ideig, amit kigondoltál. De a legrosszabb mégis az, ha valaki olyan zűrös, hogy mindent csak felindulásból csinál, saját maga sem tudja, miért: az ilyen hűtlenek okozzák a legtöbb kárt.
Nem hiszem, hogy létezne mindenkire érvényes szabályrendszer, egyrészt akkor se tartaná be senki, ha írnánk ilyet, másrészt a szabályok az egyes ember élethelyzetétől függnek... És kinek-kinek a neveltetésétől, illetve attól, hogy az eredeti programozásból mit tudott átírni. Nézzünk pár példát:
1. Számomra, és sokunk számára például egyértelműnek tűnik, hogy a gyerekeinket mindig a szerető elé helyezzük... Hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki, az már más kérdés. Mert aki elválik és a szeretőjével költözik össze, a gyerekeit hátrahagyva, az már nem így gondolkodott... Vagy egy ideig így gondolta, aztán megváltozott. Vagy nem ő akart elköltözni, hanem a partnere rúgta ki otthonról, stb.
Olyasmikre gondolok itt elsősorban, mint hogy a gyerek programjáról nem maradok le a szerető kedvéért, lemondom a randit, ha probléma van otthon (pl. betegség), igyekszem maximálisan megadni mindent a kölyköknek, még ha máshoz lenne is kedvem éppen.
2. Egy másik, számomra alapvető szabálynak tűnik, hogy a családomat nem rövidítem meg anyagilag, értsd: nem vállalok olyan számottevő plusz terheket a szeretőzés miatt, amelyek megrengetnék a család anyagi helyzetét. Hogy aztán ki mit tart számottevőnek, az megint egyéni megítélés és anyagi lehetőségek függvénye. Van, akinek az sem számottevő, hogy lakást vesz a szeretőnek, míg más egy éttermi számlát is túlzásnak tart.
3. A szeretőm családi életébe nem gázolok bele. Nem zavarom, amikor tudom, hogy otthon van és nem alkalmas, visszafogom az sms-írási és telefonálási szükségleteimet, és tuti, hogy nem keresem fel a feleségét azzal, hogy hé, itt vagyok, ideje lelépned... Akármilyen szerelmes is vagyok, ezt soha nem teszem meg. Persze létezik olyan, aki meg úgy gondolja, hogy ez belefér...
4. Nem csak a a szeretőm családi életébe nem gázolok bele, de őt sem próbálom rábeszélni, hogy hagyja ott őket. Még csak nem is utalgatok rá, de főleg nem hisztizem miatta. Ez például olyan alapszabály, amelyet rengetegen nem tartanak be.
5. A diszkréció szabálya. Ezt is millió féle módon lehet értelmezni. Van, akinek a diszkréció azt jelenti, hogy semmit nem mond a családjáról a szeretőjének (bár én elképzelni se tudok ilyen kapcsolatot), van, aki a saját nevét se árulja el. Van, aki a helyszínválasztásban diszkrét, sose megy nyilvános helyre a partnerével, van, aki csak arra vigyáz, hogy a közvetlen lakó- illetve munkakörnyezetében ne mutatkozzék árulkodó helyzetben. A diszkréciót arra is érthetjük, hogy nem flörtölünk nyíltan másokkal, illetve úgy viselkedünk, hogy a lehető legkevésbé legyen nyilvánvaló, mivel foglalatoskodunk eltűnéseink idején. De vonatkozhat a diszkréció arra is, hogy nem teregetjük ki a hűtlenségünk részleteit a gyerekeink, egyéb családtagjaink előtt.
6. Lehet az etikai kódex része az is, hogy sose viszem haza a szeretőmet. Ez nálam például nem játszik, nem is emlékszem, hogy ilyesmit fogadtam volna valaha. Persze az in flagrantinak soha nem adtam esélyt (szerintem a filmbéli rajtakapásoknál a valóságban sokkal kevesebb az ilyen helyzet), de biztos léteznek emberek, akik nem lehetnek ennyire biztosak abban, hogy a partnerük nem toppan haza, vagy éppenséggel az otthon "beszennyezésének" tartanák a szerető meghívását. Esetleg attól rettegnek, hogy a férj/feleség szagnyomokat vagy egyéb bizonyítékokat talál, ha hazajön.
7. Van, akinek mondjuk a szeretővel töltendő éjszaka (együttalvás) tabu, vagy az, hogy ajándékot vegyen neki, még ha könnyedén megtehetné is. Sőt, olyan szabályt is el tudok képzelni, hogy sose hazudunk arról, hol jártunk: ez persze akkor kivitelezhető, ha nem is kényszerülünk rá, mert enélkül is simán megh tudjuk oldani a randikat. Vagy nyitott kapcsolatban élünk... (De a sosem fogok hazudni című fogadalmat szerintem élő ember nem tartotta még be. Akár nyitott a kapcsolat, akár nem.)
Biztos lesznek még ötleteitek, és szép lassan összeszedhetjük, melyek a leggyakoribb szabályok, amelyek a szeretők titkos etikai kódexében előfordulnak.
Mivel ez az utolsó posztom karácsony előtt, mindenkinek veszekedésmentes és kibírható ünnepeket kívánok! Még szerencse, hogy nem tartanak örökké. :)
Nem mindegy, hogy úgy szeretőzöl/hűtlenkedsz-e, hogy közben folyamatos lelkifurdalás gyötör, vagy nyugodt szívvel teszed, tudatosan építed bele az életedbe és ehhez passzoló szabályokat is megfogalmazol. Akárhogy is van, akár tagadni próbálod magad előtt is, hogy ezt az életmódot választottad, akár újra és újra rád jön, hogy kirúgod a szeretődet és megtérsz, vagy teljesen tervszerűen cselekszel, bizonyos szabályokat valószínűleg felállítasz magadnak.
Aztán más kérdés, hogy mikor szeged meg őket, hányszor változtatod meg a szabályrendszert, egyáltalán betartod-e egy ideig, amit kigondoltál. De a legrosszabb mégis az, ha valaki olyan zűrös, hogy mindent csak felindulásból csinál, saját maga sem tudja, miért: az ilyen hűtlenek okozzák a legtöbb kárt.
Nem hiszem, hogy létezne mindenkire érvényes szabályrendszer, egyrészt akkor se tartaná be senki, ha írnánk ilyet, másrészt a szabályok az egyes ember élethelyzetétől függnek... És kinek-kinek a neveltetésétől, illetve attól, hogy az eredeti programozásból mit tudott átírni. Nézzünk pár példát:
1. Számomra, és sokunk számára például egyértelműnek tűnik, hogy a gyerekeinket mindig a szerető elé helyezzük... Hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki, az már más kérdés. Mert aki elválik és a szeretőjével költözik össze, a gyerekeit hátrahagyva, az már nem így gondolkodott... Vagy egy ideig így gondolta, aztán megváltozott. Vagy nem ő akart elköltözni, hanem a partnere rúgta ki otthonról, stb.
Olyasmikre gondolok itt elsősorban, mint hogy a gyerek programjáról nem maradok le a szerető kedvéért, lemondom a randit, ha probléma van otthon (pl. betegség), igyekszem maximálisan megadni mindent a kölyköknek, még ha máshoz lenne is kedvem éppen.
2. Egy másik, számomra alapvető szabálynak tűnik, hogy a családomat nem rövidítem meg anyagilag, értsd: nem vállalok olyan számottevő plusz terheket a szeretőzés miatt, amelyek megrengetnék a család anyagi helyzetét. Hogy aztán ki mit tart számottevőnek, az megint egyéni megítélés és anyagi lehetőségek függvénye. Van, akinek az sem számottevő, hogy lakást vesz a szeretőnek, míg más egy éttermi számlát is túlzásnak tart.
3. A szeretőm családi életébe nem gázolok bele. Nem zavarom, amikor tudom, hogy otthon van és nem alkalmas, visszafogom az sms-írási és telefonálási szükségleteimet, és tuti, hogy nem keresem fel a feleségét azzal, hogy hé, itt vagyok, ideje lelépned... Akármilyen szerelmes is vagyok, ezt soha nem teszem meg. Persze létezik olyan, aki meg úgy gondolja, hogy ez belefér...
4. Nem csak a a szeretőm családi életébe nem gázolok bele, de őt sem próbálom rábeszélni, hogy hagyja ott őket. Még csak nem is utalgatok rá, de főleg nem hisztizem miatta. Ez például olyan alapszabály, amelyet rengetegen nem tartanak be.
5. A diszkréció szabálya. Ezt is millió féle módon lehet értelmezni. Van, akinek a diszkréció azt jelenti, hogy semmit nem mond a családjáról a szeretőjének (bár én elképzelni se tudok ilyen kapcsolatot), van, aki a saját nevét se árulja el. Van, aki a helyszínválasztásban diszkrét, sose megy nyilvános helyre a partnerével, van, aki csak arra vigyáz, hogy a közvetlen lakó- illetve munkakörnyezetében ne mutatkozzék árulkodó helyzetben. A diszkréciót arra is érthetjük, hogy nem flörtölünk nyíltan másokkal, illetve úgy viselkedünk, hogy a lehető legkevésbé legyen nyilvánvaló, mivel foglalatoskodunk eltűnéseink idején. De vonatkozhat a diszkréció arra is, hogy nem teregetjük ki a hűtlenségünk részleteit a gyerekeink, egyéb családtagjaink előtt.
6. Lehet az etikai kódex része az is, hogy sose viszem haza a szeretőmet. Ez nálam például nem játszik, nem is emlékszem, hogy ilyesmit fogadtam volna valaha. Persze az in flagrantinak soha nem adtam esélyt (szerintem a filmbéli rajtakapásoknál a valóságban sokkal kevesebb az ilyen helyzet), de biztos léteznek emberek, akik nem lehetnek ennyire biztosak abban, hogy a partnerük nem toppan haza, vagy éppenséggel az otthon "beszennyezésének" tartanák a szerető meghívását. Esetleg attól rettegnek, hogy a férj/feleség szagnyomokat vagy egyéb bizonyítékokat talál, ha hazajön.
7. Van, akinek mondjuk a szeretővel töltendő éjszaka (együttalvás) tabu, vagy az, hogy ajándékot vegyen neki, még ha könnyedén megtehetné is. Sőt, olyan szabályt is el tudok képzelni, hogy sose hazudunk arról, hol jártunk: ez persze akkor kivitelezhető, ha nem is kényszerülünk rá, mert enélkül is simán megh tudjuk oldani a randikat. Vagy nyitott kapcsolatban élünk... (De a sosem fogok hazudni című fogadalmat szerintem élő ember nem tartotta még be. Akár nyitott a kapcsolat, akár nem.)
Biztos lesznek még ötleteitek, és szép lassan összeszedhetjük, melyek a leggyakoribb szabályok, amelyek a szeretők titkos etikai kódexében előfordulnak.
Mivel ez az utolsó posztom karácsony előtt, mindenkinek veszekedésmentes és kibírható ünnepeket kívánok! Még szerencse, hogy nem tartanak örökké. :)