Többször hallottam már a kérdést, vajon meg lehet-e csalni egy szeretőt? Értelmezhető-e ez a probléma egyáltalán, vagy nonszensz?
Első látásra valóban abszurdnak tűnhet, hiszen megcsalni elvileg csak azt lehet, akinek valaha hűséget ígértünk, még ha ez az ígéret nem is hangzott el konkrétan, csak a kapcsolatunk jellegéből fakadó feltételezés. A szerető elviekben nem kaphat kizárólagossági ígéretet, még implicit módon sem... De csak elviekben...
Mert elsősorban attól függ, hogy ki milyen indíttatásból tart szeretőt és mit vár el tőle - akár kimondva, akár kimondatlanul. (Vagy mire vágyna tőle, noha elvárásnak talán nem nevezné, és esetleg ki sem meri mondani.) Másodsorban pedig attól függ, hogy az adott szerető milyen beállítottságú és mi fér bele nála a pakliba, mi nem.
Ahogy vannak zárt házasságok, úgy léteznek zárt szeretői viszonyok is. Lehetnek akár olyan zártak, hogy elsődleges szerelmi kapcsolattá növik ki magukat, és a felek még az esetleges házastársukkal sem szexelnek a viszony időtartama alatt. Vagy, mert már rég nem aktuális közöttük a szex, vagy, mert a szerető megjelenése nyomán nem kívánják a hivatalos partnerüket. Esetleg kívánni még úgy, ahogy kívánnák, de a szeretőjüket sokkal jobban, és mivel annak a részéről megfogalmazódik a kizárólagosság, mint elvárás, inkább hagyják a fenébe az otthoni, amúgy sem túl gyakori illetve élvezetes szexet: mert nem akarják megbántani a szeretőjüket, vagy mert hazudni nem akarnak neki.
(Tudom, a nagy kérdés, hogy az ilyen esetben mégis hogy gondolják, milyen jogon tesznek ilyet a házastársukkal, és vajon elvárják-e, hogy az közben malmozzon, hűséges maradjon, vagy semmi problémát nem látnának abban, ha az illető hasonló útra lépne, mint ők.)
Aztán persze számos olyan változat is létezik, melyben a házasok, partnerrel élők azt állítják, hogy nincs otthon szex, de valójában mégis van. Ebben az esetben a szerető bizony úgy fogja érezni, hogy őt a feleséggel/férjjel, élettárssal megcsalták, ha kiderül, hogy mégsem ért véget az a bizonyos házasélet. Mondanám, hogy ilyen abszurd féltékenységre csak szingli szeretők képesek, de messze nincs így. Konkrét példát ismerek arra, hogy az ugyancsak házas szerető elvárta volna nős szerelmétől, hogy az ne szexeljen a feleségével, az pedig a békesség kedvéért megnyugtatta, hogy persze, nem is tesz ilyet... Ahogy mondani szokták, annak hazudnak, aki nem viseli el az igazságot.
A legtöbb szeretői kapcsolatban azonban nem fogalmazódik meg ilyen élesen az elvárás, hogy egyfajta monogám formációvá váljon, és természetesnek számít, hogy a hivatalos partnerrel is van szex - no, de ez nem jelenti azt, hogy a szereplők nyitott szeretői kapcsolatot képzelnek el. Mert az addig rendben van, hogy a férjjel/feleséggel osztozni kell, elvárás viszont, hogy harmadik partner már ne legyen képben. A szerető is ugyanúgy igényt formálhat bizonyos mértékű kizárólagosságra, mint a hivatalos partner, és lehet ugyanolyan féltékeny, sőt, mivel nem védi semmiféle társadalmi nyomásból és egzisztenciális összefonódásból származó védőburok, ráadásul érzelmei esetleg sokkal intenzívebbek, meglehet, hogy a birtoklási vágy még erősebben tör elő belőle, ha úgy érzi, hogy a kapcsolatát újabb vetélytárs fenyegeti.
Vagyis a szerelmes, vagy legalábbis érzelmileg mélyen érintett szerető megcsaltnak fogja érezni magát még akkor is, ha ez abszurdnak tűnik a hivatalos partnerek szemszögéből. De az állandó szeretője mellett kalandozó kettős vagy ki tudja, hányas hűtlen is érezheti úgy, hogy csal: nem csak a hivatalos partneréhez, hanem a szeretőjéhez is hűtlen.
És, ha már itt tartunk, egy szerető előtt talán hamarabb le lehet bukni, mint férj/feleség előtt, főleg, ha a szeretővel nagyobb az intimitás, mint a házastárssal. Szeretői szemszögből a régen meglévő partner nem tűnik veszélyesnek, kivéve, ha valamiféle drámai változás van kilátásban, egy új kaland viszont veszélyeztetheti a status quo-t.
Aztán léteznek teljesen nyitott szeretői kapcsolatok is - de ez nem jelenti automatikusan, hogy ezekben ne lennének jelen mély érzelmek. Lehet, hogy a további kalandozás mindkettejüket izgatja például (ilyen esetben persze megcsalásról beszélni nem igazán értelmezhető), de az is lehet, hogy csak hallgatólagosan tudomásul veszik egymás kilengéseit. Lehet, hogy megbeszélik, és lehet, hogy nem, esetleg olykor igen, olykor nem...
Szeretői viszony is válhat olyan szilárddá, mint egy-egy jó házasság: ilyenkor a külső kapcsolatok létrejötte nem jelent valódi veszélyt. Persze ezekben az esetekben is kérdés, mi történik, ha a szilárd szeretői kapcsolat mellé még egy, igen komoly érzelmekkel járó plusz viszony is bejön: vajon mennyire lehet fenntartani két, közel egyenrangú szeretői kapcsolatot. Ha a házasság még élő és van benne intimitás, akkor szerintem bajosan, de ez sem lehetetlen - minden attól függ, kinek mennyi igénye van időben és érzelmekben. Többszörösen összetett kapcsolati hálók esetében is kialakulhat olyan kedvező egyensúlyi helyzet, amelyben senki nem szenved hiányt, sem érzelmileg, sem szexuálisan. Tudom, hogy ez fikciónak tűnik, de láttam már rá példát.
Ti éreztétek már úgy, hogy hűtlenek vagytok a szeretőtökhöz, illetve szenvedtetek-e a csalfaságától akár még abban az esetben is, ha magatok is jártatok és éreztetek már félre? Esetleg még akkor is bántott a szeretőtök viselkedése, ha soha nem ígért kizárólagosságot, semmilyen értelemben? Lehet-e szemrehányást tenni egy szeretőnek amiatt, ha nem elégszik meg velünk, illetve köt-e bennünket bármilyen betyárbecsület azt illetően, hogy csak egy partnerrel hűtlenkedhetünk?
Az is fontos kérdés, miért "csalja meg" valaki a szeretőjét. Vajon azért, mert az újdonság, a változatosság fontos számára annyira, vagy esetleg azért, mert a szeretője túl keveset nyújt az igényeihez képest - akár időben, akár figyelemben, akár szexben? De valami miatt mégis ragaszkodik hozzá, és esze ágában sincs lecserélni?
Bizonyos szeretők nem is akarnak minden felelősséget magukra venni, tisztában vannak azzal, hogy nem tudnak/ nem akarnak annyit nyújtani, amennyire a partnerüknek szüksége van, ebben az esetben még akár biztathatják is az illetőt arra, hogy keressen mást is. Aztán, ha megfogadja a tanácsot, lehet, hogy mégse tetszik majd nekik annyira az új helyzet.
Megbeszéltétek valaha a szeretőtökkel, hogy miként tekint a kapcsolatotokra, mi bántaná, mit tud elfogadni, vagy sötétben tapogatóztok ezzel kapcsolatban? Esetleg nagyon bánt titeket viszonyotok felemás mivolta? Szakítanátok-e a szeretőtökkel, ha kiderülne, hogy rajtatok kívül van más szeretője, vagy akár több partnere is? Vagy úgy gondoljátok, a szeretőtök szakítana veletek, ha megtudná, hogy nem csak ő van képben? Esetleg épp ellenkezőleg, lehet, hogy sokkal fontosabbá válna számodra, illetve fordítva?