Először is érdemes tisztázni, hogy a Love is Blind-ban mire megy ki a játék.
Az az alapkoncepció, hogy a férfi és női résztvevők beköltöznek egy villába, amely két részre van osztva és az ellenkező nemű résztvevők úgy találkoznak egymással (mindenki mindenkivel, de mindig csak kettesben), hogy csak egymás hangját hallják, a fiú és a lánycsoport azonban folyamatos interakcióban van külön-külön.
A tét elég nagy, mert az elsődleges cél a házasságkötés és a leánykérésnek (általában még mindig a férfi dönti el, hogy házasságot ajánl-e) is látatlanban kell megtörténnie.
Nem tudom, a sok évad valamelyikében felbukkant-e a konszenzus alapú nonmono mint opció, de amennyit én láttam, az alapján mindenki deklaráltan monogámnak tűnt, noha egyesek nagyon élvezték, hogy több partnerrel is flörtölnek, ami persze a túloldalon vezetetett kiborulásokhoz. (Szóval a show-t elsősorban az a feszkó biztosítja, hogy egyesek nem mono módon éreznek és viselkednek, mások ettől kiakadnak, féltékenykednek, vagy éppen úgy tesznek, mintha jó képet vágnának hozzá, ugyanakkor hivatalosan a monót kell dicsőíteni.)
Nos, ebben a show-ban bukkan fel a bevezetőben említett beszélgetésrészlet. Magyarul itt arról van szó, hogy egy pasi a potenciális feleségjelöltet faggatja ki arról, volt-e az illető hűtlen, és ha igen, miért, mikor, bevallotta-e, megbánta-e, és így tovább. Miért keltett ez bennem olyan kellemetlen érzéseket?
Nem hiszem, hogy egy első vagy akár második randin ez egyáltalán téma kellene, hogy legyen. Ha a kérdés annyira izgat bennünket, hogy mindenképp akarunk róla beszélni, akkor inkább az elméleti részét kellene feszegetni: te mit gondolsz a monogámiáról, illetve mennyire veszed szigorúan, vagy mennyire vagy engedékeny, mi a hűtlenség szerinted és mi nem az...
Így, direktben, ez szerintem egy borzasztó intim és kellemetlen (passzív-agresszív) kérdés, amiben már eleve benne rejlik az ítélkezés, míg, ha elméletben, illetve a jövőre nézve hozzuk szóba, úgy adunk lehetőséget egy fontos téma megtárgyalására, hogy nem kényszerítjük a partnert védekezésre.
Miért olyan antipatikus, ha valaki ezt a kérdést a múltra vonatkozóan teszi fel? Elősorban azért, mert ezzel sarokba szorítja a partnert, még akkor is, ha az sosem volt hűtlen, de egyáltalán gondolt rá. Vagy rossz emlékeket ébreszt benne, mert hozzá voltak hűtlenek és ez még mindig fáj neki. Vagy arra készteti, hogy hazudjon. A férfiak nagy többsége szerintem simán lehazudná, hogy volt hűtlen, a nők ebben valószínűleg őszintébbek lennének.
Adott esetben, a valóságshow jelenetében a nő, aki bevallotta, hogy volt már hűtlen, nyilvánvalóan kellemetlenül érezte magát. Tudta, hogy képtelen lesz úgy elmagyarázni az egészet, hogy a pasi meg is értse, miért tette azt, amit tett, de azért próbálkozott. Elmondta, hogy rengeteg energiát fektetett az akkori fix kapcsolatába, folyamatosan jelezte a pasijának, hogy amit kap tőle, az neki se szexuálisan, se érzelmileg nem elég, de a pasi ennek ellenére nem változtatott semmin. Mire a Blind date-es partner felteszi az ominózus álnaiv kérdést: de akkor miért nem szakítottál? Mintha ez olyan egyszerű lenne. A nő ismét kifejti, hogy mennyi energiát tett bele a kapcsolatba és azt is bevallja, hogy félt a magánytól.
De a pasi még mindig nem enged és folytatja a kérdezősködést, egyáltalán nem véve tudomást arról, milyen lelkiállapotba hozta a nőt. Nekem ezen a ponton úgy tűnik, esélytelen, hogy ez a két ember megértse egymást (mindössze két perc talán az egész jelenet), de nem tudom, hogyan folytatódott a történet.
Csak sejtem, hogy a pasi azért tette fel ezt a kérdést, mert hozzá már voltak hűtlenek és el akarja kerülni, hogy a jövőben is megtörténjen. Csakhogy ilyesmit nem lehet elkerülni. Aki azt hiszi, hogy attól, mert az adott partner még nem lépett félre (vagy nem vallotta be, ha mégis) majd garanciálisan monogám lesz a kapcsolata, az tévúton jár. Ilyen garanciák nincsenek. Rengeteg dologról lehet beszélni a mono- nem mono kapcsán, de nem így kellene indítani.
Ha viszont valaki mégis így indít, egy jó ellenkérdéssel azért ki lehet cselezni: Szerinted mi számít hűtlenségnek?
És ettől fogva a másik fél lesz sarokba szorítva, hiszen a hűtlenség definícióra roppant bonyolult és teljesen egyedi megítélés kérdése.
Egy viszonyos randinál persze természetes kérdés, hogy volt-e már hűtlen a másik fél, vagy volt-e már külső kapcsolata, akár a fix partnere tudtával. Egy ilyen kontextusban nem passzív-agresszív a kérdés, hanem gyakorlatias. Hiszen nagyobb eséllyel fog működni egy olyan szeretői kapcsolat, amelyben már tapasztalt játékosok vesznek részt, mint egy olyan, amelyben kezdők.
Mindenesetre, ha valami megint klasszikus módon ismerkednék, amire nulla az esély, eleve leszögezném, hogy monogám beállítottságú partner kizárva, sőt, valószínűleg azzal se akarnék kezdeni, aki ugyan nem monogám, de a teljes átláthatóság híve. Nem, mintha annyira szeretnék titkolózni, de jobb szeretem az olyan embereket, akik nem merev elméletek alapján viselkednek, akiknél az éppen követett ideológia nem írja fölül például az empátiát és akik képesek megérteni valakinek az indokait, aki nem mindig viselkedett a szabálykönyv alapján. A hűtlenség éles elítélése számomra természetesen nem férne bele egy kapcsolatba… Még akkor sem, ha a gyakorlatban nem lépek félre titokban. Bármilyen furcsa, ez tulajdonképpen elvi kérdéssé vált.