Sokszor találkozunk azzal az általánosítással, hogy a férfiak hűtlenebbek, sőt, korábban abban volt szokás hinni, hogy a férfiak alapvetően nem alkalmasak a monogámiára, míg a nőket egyenest erre teremtették. Manapság ez olyan formában jelenik meg az evolúció-pszichológiában, miszerint a férfi vadászik, meg az az érdeke, hogy minél több helyen szórja a magját, a nő meg a minőségi genetikai anyagot keresi, és mivel egy év alatt akkor is csak egy (maximum kettő, igen ritka esetben több) gyereke lehet, egy nőnek nem áll érdekében minél több férfival lefeküdni, hiszen úgyis csak egy férfitól eshet teherbe. (Igen ritka esetben kettőtől is.)
Vagyis a nőknek alapjában véve kevésbé éri meg félrejárni, ebben a felfogásban. Ezek az eszmefuttatások azonban alapvetően sosem térnek ki az élvezeti faktorra. Hogy már az emberszabású majmok egy része se csak azért szexel, mert utódot akar, az emberre ez meg aztán végképp fokozottan jellemező. És a nő se azért fog félremenni, hogy minél jobb géneket szerezzen, meg a férfi se azért, mert minél több utódot akad magának, akiknek egy részét sose látja majd... Szóval az egy dolog, hogy alapvetően milyen "párválasztási" stratégiák jellemzik az emberi fajt, de az egy egészen más dolog, hogy mi mindenért szexelünk.
Egészen jó esetben azért, mert élvezzük, de sajnos az esetek igen nagy százalékában azért, mert... (És akkor felsorolhatunk 365 okot, ahogy erre már volt is példa.) Sejtésem szerint a hűtlen szexek nagyobb százalékában történik a dolog élvezetből, mint más okból, de persze bőven léteznek egyéb indokok (előnyszerzés, a hódítás élvezete, anyagi haszon - akár azért, mert felbéreltek, hogy a célpont zsarolhatóvá váljon, bosszú, és folytathatnánk a sort).
Az érdekes az, hogy a nő kevésbé hűtlen narratívát nem csak a patriarchális társadalom tartja fenn, hanem a feministák is. Mi több, a feministák a jelek szerint sokkal határozottabban.
Erre konkrét példát egy érdekes könyvben találtam - tény, hogy az információ ellenőrizhetetlen, de simán el tudom képzelni, hogy helytálló: az amerikai Warrenn Farrell Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki című művében idéz fel egy esetet, mely szerint egy valós sztorikat feldolgozó kötet csak úgy jelenhetett meg, hogy a hűtlen nők nemét megváltoztatták és úgy adták elő az egészet, mintha az összes félrelépő nő férfi lett volna. Ez olyan durva, hogy el se akartam hinni.
Kicsit más, de hasonló hamisítás volt, mikor egy családdal egyébként tényleg megesett dolgokat úgy adtak elő valamilyen műsorban, hogy a nőt egyedülálló anyaként állították be, noha volt férje és együtt is éltek. De érzelmileg felkavaróbban lehetett tálalni a szegény asszonyt, aki egyedül küzd az elemekkel, mint az egész családot. (Mindez az USA-ban megy: nem vagyok róla meggyőződve, hogy utóbbi példa Magyarországon is bejönne, itt inkább az egyedülálló szülők durva diszkriminációja jellemző.)
Visszatérve a hűtlenséges történetek kiforgatására: ezek szerint az adott kötet szerkesztője/kiadója úgy ítélte meg, hogy nem kóser nőket hűtlenekként ábrázolni, mert akkor dől a doktrína, miszerint a férfiak disznók és a nők szentek. (Lásd még: olyan című könyv megjelenhet, hogy: Minden férfi disznó - ezt konkrétan olvastam is, míg olyan könyvet senki nem merne publikálni, hogy Minden nő kurva/liba/tehén.)
A feministák között is többféle van, de azért alapvetően jellemző rájuk, hogy a nőknek sokkal többet hajlandók elnézni, mint a férfiaknak. A nők indokai mindig érvényes indokok, a férfiak meg csak kamuznak. Ha egy férfi arra hivatkozik, hogy érzelmileg, szexuálisan elhanyagolja a partnere, az nevetséges, ha egy nő teszi, akkor sajnálni kell.
A hűtlenséget még azok a nők is elítélik (sőt, tán még a megszokottnál is jobban), akik a poliamória hívei, mert ennek ugyebár az átláthatóság a lényege, pedig valószínűleg a legtöbb poliamór vagy azért lett ilyen, mert már volt hűtlen, vagy annak ellenére szokott hűtlen lenni, hogy poliamór. (Erről nincsenek statisztikáim, de az emberi természetet ismerve szerintem nem sok kétség fér hozzá. Persze nem csak a mozgalmár, hanem az összes gyakorló poliamórra gondolok itt.)
A női hűtlenséget eleve elfogadóbban kezelik mostanság (legalábbis bizonyos körökben), feltételezve, hogy a nő érzelmi elhanyagoltság miatt lép erre az útra, és nem szórakozásból, nem elsősorban szexuális indíttatásból. Hogy a nő mindig szerelmes lesz, meg ilyenek. Biztos, hogy gyakorta szerelmes lesz, de ettől még a szex lehet neki ugyanolyan fontos. És a szex nem alantasabb, mocskosabb indok, mint az érzelmek. A szex nem mocskos dolog úgy önmagában, de sajnos abba az irányba haladunk, hogy a szexhez való hozzáállásunk polarizálódik: létezik a szerelmes/párkapcsolati/monogám szex, amire hangosan kell éljenezni, ami szent és amire biztatjuk a népeket, másrészt meg létezik a minden egyéb szex (vagyis alkalmi, hűtlen, titkos, többes, egynemű, és így tovább), ami pedig mocskos és undorító és nehogy már elcsábuljunk...
Mivel a férfiak szexhez való hozzáállása sokkal kevésbé szalonképes (a szalonképes alatt most azt értem, amit hölgyek társaságában is ki lehet fejezni, noha manapság ugye már nincsenek is hölgyek), a fiúk már kiskamasz koruktól fogva azt hallják, hogy mocskos dolgokra vágynak, undorító, amit csinálnak (mondjuk a maszturbálás), potenciális zaklatók, szexragadozók, és így tovább.
A lányok pedig megtanulják, hogy elemi ösztöneiket civilizációs csomagolóanyagba rakosgassák és alaposan titkolják el, ha nem szeretnék, ha lekurváznák őket. Mivel a párkapcsolati tanácsadó könyvek, de főleg az ilyen témájú cikkek hatalmas többségét nők írják, ők is hozzájárulnak a nők szentté avatásához, illetve ahhoz a közízléshez, ami meghatározza, hogyan illik egy "normális" nőnek a szexről nyilatkoznia. Leginkább szemérmesen, azonnal a hivatalos partnerre utalva, és azt sugallva, hogy az őt jobban kívánja, mint fordítva, nőként az ember elvan szex nélkül is, stb.
A hűtlenségi sztorik meghamisítása tehát csak a jéghegy csúcsa.
Attól, hogy minden statisztikából az derül ki, hogy a férfiak hűtlenebbek, leginkább nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy ez tényleg így van, hanem, hogy ők nem szégyellik, hamarabb bevallják (persze nem a feleségüknek, hanem egy kérdőívnek), sőt, még lódítanak is, a nők meg inkább elhallgatják azt is, ami volt. Lebukás szempontjából is rosszabbak a férfiak statisztikái, de igazából talán ők is abban szeretnének hinni, hogy a nők kevésbé hűtlenek. Pedig ez a társasjáték már elég unalmas.
Vagyis a nőknek alapjában véve kevésbé éri meg félrejárni, ebben a felfogásban. Ezek az eszmefuttatások azonban alapvetően sosem térnek ki az élvezeti faktorra. Hogy már az emberszabású majmok egy része se csak azért szexel, mert utódot akar, az emberre ez meg aztán végképp fokozottan jellemező. És a nő se azért fog félremenni, hogy minél jobb géneket szerezzen, meg a férfi se azért, mert minél több utódot akad magának, akiknek egy részét sose látja majd... Szóval az egy dolog, hogy alapvetően milyen "párválasztási" stratégiák jellemzik az emberi fajt, de az egy egészen más dolog, hogy mi mindenért szexelünk.
Egészen jó esetben azért, mert élvezzük, de sajnos az esetek igen nagy százalékában azért, mert... (És akkor felsorolhatunk 365 okot, ahogy erre már volt is példa.) Sejtésem szerint a hűtlen szexek nagyobb százalékában történik a dolog élvezetből, mint más okból, de persze bőven léteznek egyéb indokok (előnyszerzés, a hódítás élvezete, anyagi haszon - akár azért, mert felbéreltek, hogy a célpont zsarolhatóvá váljon, bosszú, és folytathatnánk a sort).
Az érdekes az, hogy a nő kevésbé hűtlen narratívát nem csak a patriarchális társadalom tartja fenn, hanem a feministák is. Mi több, a feministák a jelek szerint sokkal határozottabban.
Erre konkrét példát egy érdekes könyvben találtam - tény, hogy az információ ellenőrizhetetlen, de simán el tudom képzelni, hogy helytálló: az amerikai Warrenn Farrell Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki című művében idéz fel egy esetet, mely szerint egy valós sztorikat feldolgozó kötet csak úgy jelenhetett meg, hogy a hűtlen nők nemét megváltoztatták és úgy adták elő az egészet, mintha az összes félrelépő nő férfi lett volna. Ez olyan durva, hogy el se akartam hinni.
Kicsit más, de hasonló hamisítás volt, mikor egy családdal egyébként tényleg megesett dolgokat úgy adtak elő valamilyen műsorban, hogy a nőt egyedülálló anyaként állították be, noha volt férje és együtt is éltek. De érzelmileg felkavaróbban lehetett tálalni a szegény asszonyt, aki egyedül küzd az elemekkel, mint az egész családot. (Mindez az USA-ban megy: nem vagyok róla meggyőződve, hogy utóbbi példa Magyarországon is bejönne, itt inkább az egyedülálló szülők durva diszkriminációja jellemző.)
Visszatérve a hűtlenséges történetek kiforgatására: ezek szerint az adott kötet szerkesztője/kiadója úgy ítélte meg, hogy nem kóser nőket hűtlenekként ábrázolni, mert akkor dől a doktrína, miszerint a férfiak disznók és a nők szentek. (Lásd még: olyan című könyv megjelenhet, hogy: Minden férfi disznó - ezt konkrétan olvastam is, míg olyan könyvet senki nem merne publikálni, hogy Minden nő kurva/liba/tehén.)
A feministák között is többféle van, de azért alapvetően jellemző rájuk, hogy a nőknek sokkal többet hajlandók elnézni, mint a férfiaknak. A nők indokai mindig érvényes indokok, a férfiak meg csak kamuznak. Ha egy férfi arra hivatkozik, hogy érzelmileg, szexuálisan elhanyagolja a partnere, az nevetséges, ha egy nő teszi, akkor sajnálni kell.
A hűtlenséget még azok a nők is elítélik (sőt, tán még a megszokottnál is jobban), akik a poliamória hívei, mert ennek ugyebár az átláthatóság a lényege, pedig valószínűleg a legtöbb poliamór vagy azért lett ilyen, mert már volt hűtlen, vagy annak ellenére szokott hűtlen lenni, hogy poliamór. (Erről nincsenek statisztikáim, de az emberi természetet ismerve szerintem nem sok kétség fér hozzá. Persze nem csak a mozgalmár, hanem az összes gyakorló poliamórra gondolok itt.)
A női hűtlenséget eleve elfogadóbban kezelik mostanság (legalábbis bizonyos körökben), feltételezve, hogy a nő érzelmi elhanyagoltság miatt lép erre az útra, és nem szórakozásból, nem elsősorban szexuális indíttatásból. Hogy a nő mindig szerelmes lesz, meg ilyenek. Biztos, hogy gyakorta szerelmes lesz, de ettől még a szex lehet neki ugyanolyan fontos. És a szex nem alantasabb, mocskosabb indok, mint az érzelmek. A szex nem mocskos dolog úgy önmagában, de sajnos abba az irányba haladunk, hogy a szexhez való hozzáállásunk polarizálódik: létezik a szerelmes/párkapcsolati/monogám szex, amire hangosan kell éljenezni, ami szent és amire biztatjuk a népeket, másrészt meg létezik a minden egyéb szex (vagyis alkalmi, hűtlen, titkos, többes, egynemű, és így tovább), ami pedig mocskos és undorító és nehogy már elcsábuljunk...
Mivel a férfiak szexhez való hozzáállása sokkal kevésbé szalonképes (a szalonképes alatt most azt értem, amit hölgyek társaságában is ki lehet fejezni, noha manapság ugye már nincsenek is hölgyek), a fiúk már kiskamasz koruktól fogva azt hallják, hogy mocskos dolgokra vágynak, undorító, amit csinálnak (mondjuk a maszturbálás), potenciális zaklatók, szexragadozók, és így tovább.
A lányok pedig megtanulják, hogy elemi ösztöneiket civilizációs csomagolóanyagba rakosgassák és alaposan titkolják el, ha nem szeretnék, ha lekurváznák őket. Mivel a párkapcsolati tanácsadó könyvek, de főleg az ilyen témájú cikkek hatalmas többségét nők írják, ők is hozzájárulnak a nők szentté avatásához, illetve ahhoz a közízléshez, ami meghatározza, hogyan illik egy "normális" nőnek a szexről nyilatkoznia. Leginkább szemérmesen, azonnal a hivatalos partnerre utalva, és azt sugallva, hogy az őt jobban kívánja, mint fordítva, nőként az ember elvan szex nélkül is, stb.
A hűtlenségi sztorik meghamisítása tehát csak a jéghegy csúcsa.
Attól, hogy minden statisztikából az derül ki, hogy a férfiak hűtlenebbek, leginkább nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy ez tényleg így van, hanem, hogy ők nem szégyellik, hamarabb bevallják (persze nem a feleségüknek, hanem egy kérdőívnek), sőt, még lódítanak is, a nők meg inkább elhallgatják azt is, ami volt. Lebukás szempontjából is rosszabbak a férfiak statisztikái, de igazából talán ők is abban szeretnének hinni, hogy a nők kevésbé hűtlenek. Pedig ez a társasjáték már elég unalmas.