A nők párválasztási stratégiáit illetően elterjedt nézet volt mindeddig, hogy alapvetően kétféle pasira vágynak. Ovulációs időszakban a férfiasabb, macsóbb, megbízhatatlanabb fajtára (ilyet választanak szeretőnek vagy alkalmi partnernek), hosszabb kapcsolatra viszont a kevésbé férfias, gondoskodóbb egyedeket tartják alkalmasnak. Ezzel magyarázták azt a jelenséget is, hogy a lakosság kb. 10%-a kakukkfióka, vagyis nem az az apja, akit annak gondol.



Mindig is baromságnak tartottam ezt az elméletet, mert soha nem tapasztaltam, hogy másfajta pasikra vágynék hormonszint-változások miatt: ha valaki tetszett, mikor ovuláltam, akkor is tetszett, ha menstruáltam vagy éppen terhes voltam. Ha meg nem jött be, akkor hormonszintttől függetlenül nem jött be. De másoktól se hallottam soha, hogy bizonyos napokon jobban kívánják a vagány csávókat, mint a jófiúkat. Az persze ismerős, hogy olykor kívánósabbak vagyunk, illetve életünk bizonyos szakaszaiban nagyobb a libidónk, máskor meg kisebb, de még itt is hatalmasak az egyéni eltérések. Az egyik nő éppen menzesz idején van leginkább beindulva, míg a másikat ilyenkor mindenféle erotika taszítja. Egyesek a terhesség alatt lesznek aktívabbak az ágyban, másokhoz ilyenkor hozzá se lehet érni, és így tovább.

Ráadásul annyi lelki dologtól is függ, mikor vágyunk inkább szexre, és mikor kevésbé, hogy csak a hormonszintet vizsgálva nem biztos, hogy előre tudjuk jelezni, ki hány nap vagy hány perc múlva lesz fogékony a hancúrozásra. Elég olykor egy illat, egy mondat, egy kép, egy mosoly vagy éppen valami más apróság, amitől egy nő beindul. De hasonló apróságoktól el is múlhat a vágy.

Most végre kiderült, hogy a nagyképűen Dual Mating Strategy hypothesis-nek nevezett dolog nem is nyert soha bizonyítást. A kettős párválasztási stratégia elméletet úgy terjesztették, hogy soha nem végeztek elég nőn elég hosszú és elég részletes megfigyelést, ami alátámasztaná, hogy az elképzelés helyes. Mindössze arra volt jó az egész, hogy mindenkit frusztráljon: a nőket azért, mert a többségük által nem tapasztalt jelenséget akartak rájuk erőltetni, mintha tényleg igaz lenne, a férfiakat meg azért, mert azt sugallták, hogy ha macsó valaki, az nem lehet gondoskodó, ha pedig gondoskodó, akkor nem is igazán férfias - ami megint csak baromság.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nők ne kívánnának több férfit, akár egy időszakban is, vagy alakalomadtán ne esnének teherbe a nem hivatalos partnerüktől. Bár ennek nem nagyobb a valószínűsége, mint a hivatalos partnertől való megtermékenyülésnek, kivéve, ha a férj/barát és a nő nem kompatibilisek. Ha egyáltalán van valamiféle összefüggés, akkor mondhatjuk, hogy a nők általában jobban kívánják a szexet peteéréskor, és lehet, hogy hajlandóbbnak mutatkoznak a félrelépésre is, de ahogy én a szeretőzés természetét ismerem, nem olyan könnyű ilyenkorra időzíteni a randikat: az ember lánya akkor megy találkozni a kedvesével, ha meg tudja szervezni, és nem akkor, amikor a legkívánósabb.

Ha alkalom szülte kalandról van szó, akkor ez esetleg nagyobb valószínűséggel történik meg ovulációs időszakban, mint azon kívül. De a nő libidója általában véve nagyobb bizonyos időszakokban, és nem egy konkrét pasira vagy pasifajtára irányulóan nagyobb. Persze abban az esetben, ha a férjéhez nem vonzódik eléggé, a szeretőjét nyilván jobban fogja kívánni, de hogy a férjéhez miért nem vonzódik, az már bonyolultabb kérdés, Főleg úgy, hogy a házasságok nagy része a történelem folyamán nem az érintettek döntése alapján jött létre: hogy is várhatnánk, hogy a szülők által kiválasztott férjeket kívánják a feleségek? Vagy, hogy akár önként választott férjek után sóvárogjanak 10-20-30 év házasság után?

A 10% kakukktojás egyébként egyáltalán nem magas arány, inkább arról tanúskodik, hogy a nők igyekeznek odafigyelni és elkerülni a házasságokon kívüli terhességeket. Mert ha nem így tennének, akkor ez az arány jóval nagyobb lenne.