Azt mondják a nagyokosok, hogy egy jó kapcsolattal együtt jár a veszekedés, egyszerűen elkerülhetetlen, hogy időnként sor ne kerüljön egy-egy hangosabb szóváltásra, és nem is lehet valakit megismerni anélkül, hogy ne veszekednénk vele olykor-olykor. Sőt, kifejezetten káros, ha soha nem hangzik el egyetlen haragos szó sem...



Egy nem titkos kapcsolat esetén ez valószínűleg igaz is, az élet túl sok területét érinti a két ember együttjárása, de főleg az együttélése ahhoz, hogy ne legyenek olykor kiélezett konfliktusok. Persze nagyon nagy különbségek vannak hivatalos kapcsolatok között is: egyes párok szinte állandóan veszekednek, drámáznak, hatalmas lelki mélységeket és magasságokat élnek meg, vagy egyszerűen csak imádják a konfliktusokat, mások kifejezetten kerülik az összeütközéseket, mert ki nem állhatják a velük járó feszültséget, inkább legyintenek, visszakoznak, vagy titkolóznak, hadd mondja csak a másik a magáét, aztán csinálnak, amit akarnak. 

Bizonyos kapcsolatokban mindig az egyik fél a konfliktusteremtő, a másik meg folyamatosan kompenzál, védekezni kényszerül, mindent megtesz, hogy kiengesztelje a kiengesztelhetetlent, rengeteg kapcsolati játszma folyik így évtizedeken keresztül, és a szereplők ezekből a mintákból képtelenek kilépni.

De másképp van-e ez a szeretői kapcsolatokban? Gyakoriak-e ezekben is a veszekedések, vagy éppen ellenkezőleg, sokkal ritkábbak? Filmen persze mindig a viszonyok konfliktusosságát emelik ki: a megszokott forgatókönyv szerint a szeretők az állandó bizonytalanság, indulatosság, spontán szex majd visszahőkölés, döntésképtelenség körforgásában élik meg a kapcsolataikat, a valóságban azonban lehet, hogy sokkal kevesebb a dráma, és ha van is, az sem élő veszekedésekben csúcsosodik ki.

Egyrészt, mert ha valakinek a kapcsolata nagyon konfliktusossá válik, az sokkal könnyebben kiléphet belőle, mint egy házasságból, együttélésből, másrészt sajnáljuk rá az időt, harmadrészt kevesebb is az érdekellentét, kevesebb témában lehet összeveszni. És persze azt se feledjük, hogy ha meg akarjuk tartani a szeretőnket, akkor igyekszünk a kedvében járni és nem halálra szekálni - aki mégsem így tesz, az hamar a bekezdés elején szereplő helyzetben találhatja magát. 

Nem mondhatnám, hogy sose voltak konfliktusaim szeretői kapcsolatokban, de nyílt veszekedésre egyetlen egyre sem emlékszem. Egyrészt nem is vagyok az a fajta, aki mindenre felkapja a vizet, másrészt, amikor éppen tényleg nagyon mérges voltam, akkor a pasi sosem volt jelen - általában éppen azért voltam mérges, mert nincs jelen. Olyasvalakit, aki elérhetetlen, nem lehet leüvölteni. Férfiak számára roppant kényelmes, hogy megússzák az élőszóban előadott szemrehányásokat.

Telefonálni általában nem szabadott, maradt a levélbeli lecseszés, ami ugyebár mégiscsak egészen más. Az biztos, hogy veszekedés nem lesz belőle. A következő találkozás idejére, ha egyáltalán sor került rá, már elpárolgott a dühöm, meg egyébként is rájöttem, hogy az illető hozzáállásán nem tudok változtatni, ha így nem tetszik a kapcsolat, nekem kell kilépnem belőle. 

Kisebb-nagyobb nézeteltérések voltak máskor is, mondjuk csevegés közben, de ezek sem eszkalálódtak sosem, inkább befejezem a csevegést, ha valami nem tetszik, mint hogy kiélezzem a konfliktust. Summa summarum: egyetlen szeretőmmel se veszekedtem soha. Maximum vitatkoztam, de azok inkább elvi viták voltak, nem a kapcsolatunkat érintették. 

Lehet, hogy valójában tényleg nem is ismertem/ismerem őket, mert soha nem veszekedtünk, ahogy ők se ismerik az agresszívebb énemet, nem tudják, milyen, ha üvöltözöm, ha verem az asztalt, de most mit tegyek, őszintén szólva nem is bánom, hogy nem tudják, milyen boszorkány tudok lenni, és azt se bánom, hogy nem láttam őket magukból kikelve soha. Direkt biztos nem fizetnék be erre a műsorra.

Azt ennek ellenére nem gondolom, hogy ha mégis veszekednénk valaha, akkor alapvetően megváltozna a véleményünk egymásról. De nincs miért veszekedni - se anyagiakon, se rokonságon, se gyereknevelésen, se azon, hogy ki vigye ki a szemetet, ki mosogasson, vagy ki maradjon otthon, ha betegek a gyerekek... 

Vajon a ti tapasztalataitok is hasonlók, vagy ti szoktatok veszekedni a szeretőtökkel? És, ha igen, akkor milyen témában? 

Boldog új évet mindenkinek, és több toleranciát, kevesebb veszekedést a blogon és az életben is!