Ha az egyik vidéken épít házat, mert idővel majd oda akar költözni, a másik megrögzött nagyvárosi, és irtózik attól, hogy így töltse a jövőjét, akkor nem biztos, hogy érdemes belekezdeniük egy klasszikus párkapcsolatba, egy szeretői viszony azonban nagyszerűen működhet, mindaddig persze, amíg a vidékre költözni vágyó ember még csak a vágynál tart… Vagy időnként visszajön a városba.
De ha azt nézzük, hogy ki milyen szabadidős programokat preferál, mennyire rendes vagy rendetlen, korán kelő vagy bagoly természetű, társasági ember vagy inkább nem megy sehová, költekezős vagy spórolós… Az ezekben meglévő nagy eltérések sem zavarnak bele feltétlen egy szeretői viszonyba. Olykor szóba kerülhetnek, olykor okozhat problémát például az, ha a pasi semmire nem akar költeni, még búvóhelyre sem, vagy az, aki vendégül látja a másikat, olyan rendetlen, hogy a másik félnek mindentől elmegy a kedve, de sok tekintetben lehetünk toleránsak egymással.
Mi az, ami viszont gyakorta okoz gondokat vagy lehetetleníti el a kapcsolatot?
Mivel a szeretői viszony fókuszában a szexualitás áll, vagy legalábbis anélkül nehéz elképzelni, nagyon nem működik, ha teljesen más dolgokat kedvelnek, eltérő a libidójuk, az egyiknek nincs más partnere, de gyakran van igénye a szexre, a másiknak meg van partnere, de talán még azzal is csak ritkán fekszik le. Attól, hogy szeretőt szerzünk magunknak, még nem biztos, hogy van libidónk, lehet, hogy nagyrészt a társaság vagy az egónk miatt kezdünk bele…
Az is vízválasztó, hogy az egész felfogásunkba mennyire férnek bele az érzelmek, milyen érzelmeket engedünk meg magunknak, illetve a másiknak… Azok, akik teljesen szexfókuszú ismerkedést folytatnak, nem lesznek kompatibilisek azokkal, akik érzelmek nélkül nem is bírják elképzelni.
Persze az is rendkívül fontos, hogy mennyire esélyes időpontot egyeztetni, illetve mennyire elkötelezettek a felek azt illetően, hogy priorizálják a viszonyt. Van, aki belekezd valamibe, egyszer-kétszer találkozik, aztán csak húzza az időt. Van, aki csak ritkán ér rá, de legalább akkor mindent belead és közben is tartja a kapcsolatot. A ritkán találkozós, kapcsolatot nem tartó, érzelemmentes viszony igazából nem nagyon éri meg senkinek. Bár van, aki ilyesmikkel táplálkozik…
Kérdés, mennyire fontos, hogy hasonló értékrendet valljon a szeretői pár. (Ha egyáltalán párnak nevezhetjük őket, itt is vannak azért nagy különbségek…) Ha a viszony több, mint szexkapcsolat, ha sok benne a beszélgetés, civil program, akkor az értékrend hasonlósága is fontossá válik. Homlokegyenest ellentétes nézeteket valló emberek elég nehezen tudják elegedni magukat egymás társaságában. És senki nem azért tart szeretőt, hogy világnézeti vitákat folytasson.
De az is bezavarhat, ha az egyik nagyon fontosnak tartja az etikát, nem akar hazudni – hiszen vannak nem titkos szeretői kapcsolatok is --, a másik meg még önmagát is elítéli azért, amit művel, retteg a lebukástól, vagy nem fél semmitől, könnyen megtéveszti nem csak a házas- vagy élettársát, hanem a szeretőjét is.
Ugyancsak fontos szempont, hogy a szerető kizárólagosságot vár-e el a titkos partnerétől (ha a házastársat nem számítja), vagy úgy véli, hogy akinek egy szeretője lehet, annak több is… Mert alapvetően más életmód egy emberrel találkozgatni és cinkosan összefogni, mint hol ezzel, hol azzal kavarni, úgy, hogy azok nem tudnak egymásról.
Sokféleképpen lehet viszonya valakinek, és nagyon nem mindegy, hogy erről a fajta kapcsolatról ugyanazt vagy körülbelül ugyanazt gondoljuk-e, hiszen még a szeretőzés is rendkívül sokfajta alakot ölthet… Amivel például gyakran találkozom, hogy a több partner miatti egészségügyi kockázatokról másképp gondolkodnak a titkos kapcsolatot akarók/ folytatók és másképp azok, akik engedéllyel ismerkednek. Utóbbiak általában tudatosabbak. Persze, muszáj is nekik, mert a partnerük elvárja, hogy felelősségteljesek legyenek.