A pofonegyszerű megoldás, hogy belekalkuláljuk a kapcsolatainkba a hűtlenséget, és nem csinálunk belőle drámát, inkább tekintjük az élet természetes részének, sokaknak nem fér bele a világképébe.
Így aztán újra és újra előkerülnek olyan listák, amelyek a csalfák leleplezését kívánják megkönnyíteni számunkra, és persze pusztán emberbaráti szeretetből, mert hát milyen dolog az már, hogy nem tudjuk, mi a helyzet. Miközben annyian nem akarják tudni!
Mindenesetre érdekes, miféle eredmények születnek, ha emberek agyalnak a problémán. Nézzük az e heti négy pontot:
1. A hatalom korrumpál. A hatalomvesztést meg kompenzálni kell.
Az senkit sem fog meglepni, hogy az, aki hatalomra tesz szert, egy idő után szinte biztosan azt fogja hinni, hogy neki többet szabad. (Tisztelet a kivételnek.) Persze hűtlenkedni is. Brit tudósok arra jutottak, hogy a férfiak inkább csalnak, mint a nők (mint tudjuk, német tudósok meg az ellenkezőjére), de mint kiderült: ha hatalom kerül egy emberi lény kezébe, akkor nemétől függetlenül nagyobb lesz a magabiztossága és hajlamosabb lesz arra, hogy a szex terén is magasról tegyen a szabályokra. Ha a nők hatalomhoz jutnak a munkahelyükön, ugyanannyira hűtlenekké válnak, mint a férfiak, vagy még inkább. Ugye, hogy nem is annyira meglepő, ha a férfiak meg szeretnék őrizni az előjogaikat?
De ne higgyük, hogy a puszta tény, hogy megfosztunk valakit minden hatalomtól, majd hűségessé teszi. Főleg a férfiak lesznek még a „normálisnál” is hűtlenebbek, ha úgy érzik, hogy a partnerüknek több hatalma van a kapcsolatban, vagy többet keres, vagyis alárendelt pozícióba kerülnek. A hűtlenség ilyenkor egyfajta lázadás, kompenzáció, a dominancia visszaszerzésére tett kísérlet is lehet. Amellett, hogy a férfiaknak igazából nem kell különösebb motiváció a hűtlenségre… És szerintetek a nőknek kell?
2. A DRD4 – vagyis a libsi gén a hibás
Ahogy már korábban írtam róla, vannak, akik egy konkrét gént tesznek felelőssé a szabados viselkedésért: ezt a gént kódnevén DRD4-nek, polgári nevén meg liberális génnek nevezték el, és persze mindenféle viták kereszttüzébe került. Nem csak szabadosabb gondolkodásra és nagyobb függetlenségre késztetne ezek szerint a DRD4, de arra is, hogy kisebb legyen a monotónia-tűrésünk (ami a tartós kapcsolat működtetéséhez elengedhetetlen), és több örömre, izgalomra, kihívásra legyen igényünk, mint az átlagnak. Vagyis, hogy be legyünk sózva. Persze, jegyzik meg az okosok, ez még nem ment fel bennünket a felelősség alól, ha annyira nem tűrjük a monotóniát, hát tegyük változatosabbá a tartós kapcsolatunkat, ötleteljünk, attól majd biztos kordában fogjuk tudni tartani kalandozási igényeinket…
Vicces, mikor a tudomány és a kispolgári erkölcs találkoznak egymással.
3. Hűtlenségre ösztönző személyiségjegyek
Hogy is hiányozhatna erről a listáról a bizonytalan kötődés mumusa? Az egyik túlságosan csimpaszkodó, ezért nem elég neki a fő kapcsolata, kell még egy másik is, hogy még nagyobb intimitásra tegyen szert. A másik menekül az intimitástól, ezért csalja meg az elsődleges partnerét: több szabadságot és függetlenséget keresve. A harmadik – teszem hozzá én – biztosan kötődik, és éppen ezért nem lesz benne szorongás, természetesnek veszi, hogy máshoz is kötődhet, szeretővel is kialakíthat normális kapcsolatot. Vagyis ott vagyunk, ahol a part szakad: hűtlenné bármilyen kötődésmintával rendelkező ember válhat.
Ugyancsak okolható a magasabb tesztoszteron szint, és – végre egy érdekes adalék – a nagyobb IQ. Az intelligencia tehát hajlamosít a hűtlenségre. A vallás viszont épp ellenkezőleg, eltántorít tőle (ez nem igazán meglepő, bár attól is függ, hogy milyen vallás, és mit tart az adott vallás követője hűtlenségnek). Mindenesetre azok, akik naponta imádkoznak a házastársukért, kevésbé lesznek hűtlenek… Még ha nem is vagyunk vallásosak, de empátiával gondolunk a partnerünkre, az elveszi a kedvünket a megcsalástól. Lehet, a kérdés csak az, hogy mennyi ideig. Mert ezek a felmérések pár hetes periódusokra vonatkoznak, és az egy kapcsolat életében smafu.
4. A párkapcsolati problémák nem magyaráznak meg mindent
Hát persze, hogy nem, de sokszor valóban ezek vezetnek hűtlenséghez. Máskor meg azok is hűtlenek lesznek, akik alapvetően elégedettek a kapcsolatukkal, csak a szex unalmas egy kicsit: olyan szinte nincs is, hogy x év után valaki ne érezné monotonnak a szexet az állandó partnerével.
De nem érdemes bagatellizálni a párkapcsolati nehézségeket, nagyon sok esetben sodorják olyan helyzetbe az embert, amelyben a külső kapcsolat már nem csupán kellemes kiegészítést jelent, hanem mentőövet, lelki szükségletet. Az alapvetően működőképes kapcsolatokba még az is belefér, hogy egymás tudtával kalandozzanak, és noha sokan azt gondolják, hogy ez a sors kihívása magunk ellen, azt kell mondjam: a tiltás és a fejünk homokba dugása nem teszi kevésbé valószínűvé a hűtlenséget, se a kapcsolat esetleges szétesését.
Summa summarum, gyakorlatilag nincs szabály arra, hogy ki mindenki válhat hűtlenné. Mert az indokok olyan sokfélék, hogy valamelyik szinte biztos jellemző lesz ránk – illetve a partnerünkre. Ezzel persze nem azt mondom, hogy mindenki hűtlenné válik előbb-utóbb. De a hajlam mindünkben ott van.
Forrás: http://www.psychologytoday.com/blog/in-love-and-war/201403/how-likely-is-your-partner-cheat