A 2016-ban indult szolgáltatásnak már több mint 30 millió felhasználója van, és nagyjából félmillióan keresnek vele pénzt, köztük pár magyar is, nyilván. Nemrégiben olvastam cikket egy olyan hölgyről, aki 50 fölött kezdte OnlyFans karrierjét és annyira nagy sikere lett, hogy otthagyta az állását, mert a fotók készítése olyan energia- és időigényes, hogy mellette nem is nagyon jut ideje másra, meg a korábbi állásához képest jobban is keres. Szóval most már abból is meg lehet élni, ha valaki diszkréten erotikus képeket csinál magáról, és nem kell húsz évesnek lenni hozzá.
De ki fizet elő arra, hogy ilyen képeket vagy videókat nézegessen, mikor ingyen elérhető pornóból annyi van, hogy Dunát lehet vele rekeszteni? És tényleg mindenféle… Őszintén szólva nekem ez magas, bár már találkoztam azzal a kívánsággal pasik részéről, hogy valódi, nem modell alkatú és nem agyon-photoshopozott erotikus fotókat szeretnének látni (noha kötve hiszem, hogy aki az OnlyFans-re pakolja a dolgait, az ne használna minimum filtereket, sőt, amit eddig láttam belőle, az arról tanúskodik, hogy nagyon nem a természetesség a mérvadó, de tény, hogy a kisebb elérésű oldalakról senki nem ír).
Mégiscsak arra tippeltem volna, hogy az előfizetők nagy része szingli és nem él igazán aktív szexuális életet, vagy ha van is partnere, akkor a szexuális élete nem kielégítő és titokban fizet elő egy-egy fiókra. (Már amennyire ezt titokban lehet tartani.)
Ehhez képest mi derül ki az adatokból? Az előfizetők átlagosan 63 százalékban férfiak és 89 százalékban házasok, de a felhasználóknak csak 59%-a heteroszexuális. Tehát bőven vannak női előfizetők, viszont kisebbségben maradnak a szinglik. Viszonylag magas a magukat biszexuálisként meghatározók aránya: ha belegondolunk, a biszexuális nők nagy része heteró kapcsolatban él, de attól még szívesen fantáziál más nőkről, akkor érthető, hogy akár ilyen képek nézegetése is érdekes lehet számukra.
Egyértelműnek tűnik, hogy nem a magányosan senyvedő heteró férfiak gyűjtőhelye ez a platform, noha attól, hogy valaki házas vagy kapcsolatban él, még nem feltétlenül van egyáltalán szexuális élete vagy vágyhat több intimitásra, de az OnlyFans előfizetők sokszor még csak nem is titkolják a partnerük elől, hogy nézegetnek ilyen tartalmakat, sőt, nem kis számban akadnak olyanok, akik partnerrel együtt nézegetik.
Felmérések szerint a párkapcsolatban élő felhasználók legalább egyharmada álmodozik konszenzuális nem-monogámiáról és nagy részük szívesen ki is próbálná. Az OnlyFans előfizetés lehet ennek a fantáziálásnak egy stációja, akár partnerrel együtt is: tehát a platform használata nem elsősorban arra szolgál, ahogy a rossznyelvek utalnak rá, hogy a heteró nős férfiak egyedül álmodozzanak a nejük megcsalásáról (bár nyilván ilyen is van), hanem arra, hogy a nejükkel együtt fantáziáljanak arról, milyen lenne, ha nem csak képecskéket nézegetnének együtt. Meg lehet ezt oldani közös pornónézéssel, de lehet, hogy ez így finomabb, személyesebb, kevésbé mellbevágó (etikusabb) módszer, főleg, ha nem celebek, hanem úgymond hétköznapi emberek alkotásait nézegetik együtt.
Amúgy az én fogalmaim szerint az se hűtlenség, ha valaki titokban, a partnerének nem szólva nézeget más nőket/ férfiakat, ez még a valódi cselekvéstől mérföldekre esik és sok esetben nem is jut el a valódi cselekvésig, de – mint tudjuk --, a hard core monomániások már ezt is határátlépésnek tekintik, ahogy azt is, ha valaki egy közösségi oldalon lájkolgatja más fotóit, legyenek azok erotikusak vagy sem. Itt legalább nem mindenki szeme láttára teszi az illető és biztos nem saját néven.
A cikkben, amely alapján ezt a posztot írtam, van egyébként egy érdekes bekezdés, amelyet most fordításban közlök:
„[..] úgy tűnik, a problémásabb pornóhasználat és a vallásosabb neveltetés, illetve ezzel járó szexuális nehézségek között van összefüggés. […] kevés okunk van arra, hogy úgy gondoljuk: az OnlyFans-on megvalósuló tartalomfogyasztás pszichológiailag és általánosságban véve káros a felhasználók számára. Sokkal valószínűbb, hogy az a szégyen, amit egyes férfiak a szexszel kapcsolatban éreznek, a párkapcsolataikban tapasztalható rossz kommunikációval kombinálva titoktartáshoz, kiábránduláshoz és bizalmatlansághoz vezethet - különösen akkor, ha úgy iratkoznak fel az OnlyFansre, hogy nem beszélik meg a partnerükkel.”
Biztos, hogy ebben is van valami igazság, bár a szexuális elakadások sokszor nem közvetlenül vezethetők le a vallásos neveltetéssel, áttételesen tényleg lehet hozzá közük, még akkor is, ha az adott ember nincs is tisztában vele, merthogy ő maga nem is vallásos, csak a zsidó-keresztény hagyomány alapján kialakított szexszel kapcsolatos általános képmutatás áldozata. Pont erről szólt a Szexkultúra podcast legutóbbi adása, amelyet itt szintén ajánlok.
Amit az OnlyFans-szal kapcsolatban inkább károsnak tartanak a pszichológusok, az nem a felhasználókat, hanem az alkotókat érinti, akik – többségükben nők --, a szexmunkásokhoz hasonlóan negatív társadalmi megítélést tapasztalnak, és ez hosszú távon lelki zavarokhoz vezethet náluk, bár még ez mindig sokkal kisebb mértékben érintheti őket, mint a pornóiparban dolgozókat, akik nem önmaguk határozzák meg, miben vesznek részt és miben nem. De ez már egy egészen más téma.
A lényeg az, hogy ha valakinek a férje elő szeretne fizetni erre a platformra, vagy már elő is fizetett, az még nem hűtlenség, viszont jó alkalom arra, hogy elinduljon egy beszélgetés a konszenzuális nonmono irányában. Ha meg valaki tényleg szexelni akar házon kívül, nem fog megelégedni egy ilyen platform nézegetésével.