Bármennyire is törekszünk az emancipációra, úgy gondolom, soha nem lesz nemek közötti egyenlőség abban a tekintetben, hogy valaki egy heteró közegben nőként vagy férfiként vesz részt egy szeretői kapcsolatban. Vagy lép félre...
Szeretőnek lenni egy nő számára egyfajta státusz. Még akkor is, ha senki sem tud arról, hogy ő szerető. Attól, hogy ő maga tud róla, a fejében létrejön egy konstrukció, meg persze a pasija fejében is van valami arról, hogy számára ez a nő mit jelent, vagy mit nem jelent.
Lebukás esetén persze az a szokás, hogy a férfiak kijelentsék: semmit nem jelentett, és nyilván vannak is olyanok, akiknek semmit sem jelentenek azok, akikkel rendszeresen szexelnek... De legtöbb esetben ez így nem igaz. Valamit jelent a szerető... És hogy mit jelent, az roppant szerteágazó lehet. (A sporttársi státusztól kedve életem nagy szerelmének státuszáig sok minden belefér. Persze ezek a fejünkben létező kategóriák.)
A mononormatív világ szemében a titkos viszony mindig „piszkos”, alávalóbb, jelentéktelenebb, mint a hivatalos. Olyasmi, amit egyrészt takargatni kell, másrészt azért izgató. A nyilvánosság előtt felvállalt házastársban nincs semmi érdekes, a titkos szerető viszont beindítja a fantáziát...
Egy férfinek az, hogy ő szerető, nem jelent igazán státuszbeli meghatározottságot, csak akkor, ha homoszexuális kapcsolatban ő egy nős férfi titkos kedvese vagy egy gazdagabb asszony anyagilag támogatott szeretője. Legalábbis én így érzem: a kapcsolatok nagy részében létező hatalmi dinamika úgy működik, hogy valaki számára státuszt jelent a szeretői lét, valaki számára meg nem. Vagy nem úgy... (Hanem mondjuk pont fordítva: elismerően csettintenek, ha kiderül róla, vagyis az ázsiója esetleg még nő is. Bár ezt az utóbbi időben nehéz megállapítani.)
Ahol az egyik fél rendelkezik társadalmilag elismert kapcsolattal (házas), a másik meg nem, ott a házas félnek van egy kényelmes státusza, a szingli fél helyzete viszont elég kényelmetlen lehet, főleg, ha nő. Mivel az ilyen viszonyok nagy része titkos, a szingli félnek úgy kell tennie, mintha tényleg magányos lenne, esetleg elvárás, hogy senkinek ne beszéljen az egészről, vagy maximum egy-két embernek mondhatja el, és már azzal is kockáztat.
Miért is fontos ez? Legtöbbször azért, hogy a házas fél státusza ne sérüljön, de még inkább azért, mert a házas fél feleségének / férjének státusza, társadalomban elfoglalt helye prioritást élvez a szerető státuszával szemben. Persze mit is akarhat a szerető, hiszen a szeretői státusz nem dicsőséget, hanem negatívumokat hoz magával, legalábbis az esetek többségében. (Főleg, ha nőről van szó persze.)
A szerető számára szeretői mivoltának felfedése csak abban az esetben hoz pozitívumot, ha a státuszát át tudja fordítani hivatalos feleség vagy férj státuszra. Ugye érezhető, hogy itt a két nem mennyire nem cserélhető fel? Egy férfi számára nem szégyen, ha kiderül, hogy ő szerető egy hetero kapcsolatban, ahol a nő házas és nagyon valószínű, hogy nem lesz érdekelt abban, hogy elérje a férji státuszt. Még ha érdekelt is, nem a társadalmi megítélés miatt.
Ha viszont arról van szó, hogy egy nős férfiról az derül ki, hogy a felesége szeretőt tart, amennyiben ez a szerető férfi, a nős férfi státusza sérülhet, lúzernek tekinthetik, sokkal inkább, mint azt a nőt, akinek a férje lép félre.
De vissza az eredeti témánkhoz, a szeretői státuszhoz!
Ha mindkét fél házasságban él, akkor nincs nagy probléma, hiszen mindkettő élvezi a legitim párkapcsolat adta előnyöket, nem kell páriaként létezniük, és sokkal inkább működik az egyenrangúság is, bár lebukás esetén nem lesznek egyforma helyzetben.
A dolgot eléggé megbonyolíthatja az is, ha nem csak egy szerető van, hanem több. Lehet egy nős férfinak több szeretője, és ezek vagy tudnak egymásról vagy nem, a férjes asszonynak is lehet több szeretője, itt is kérdés, hogy mennyire van információáramlás. Tehát gondolhatnak az egyes szereplők valamit a saját státuszukról, és egyszer csak kiderülhet, hogy tévesen gondolták. Mondjuk egy nős férfi büszkén tart szeretőt, azt gondolván, hogy ő a domináns fél, aki meghatározza, hogy mi történik a kapcsolatban, és egyszer csak kiderül, hogy a szeretőjének több férfi partnere is van, esetleg egyesek még tudnak is róla, míg ő nem tudott róluk.
Hogy néz ki mindez abban az esetben, ha teljes az átláthatóság, legalábbis a közvetlenül érintettek körében? Vagyis mit mond a poliamoria minderről? Nagyon nem mindegy, hogy egy poli hálózatban valakinek van-e primer, együtt élős, nyilvánosan felvállalt kapcsolata vagy sem. Sok poli ugyanis a világ szemében monogám házasságban él, és csak az érintettek vagy egy kis baráti kör tud arról, hogy egyikük, másikuk vagy mindketten másokkal is kavarnak.
És ez a helyzet majdhogynem reprodukálja a titkos szeretői helyzetet, hiszen a hivatalosan elismert kapcsolatban lévők státusza megvan, a többiek meg, ha nekik nincs ilyen kapcsolatuk, kénytelenek színlelni, nem nyilváníthatják ki a vonzalmukat bizonyos helyzetekben, olykor még szolgai státuszba is kerülnek (mit mondjuk a külvilágnak, miért él velünk egy harmadik felnőtt? Hát, ő lesz a dada vagy a cseléd...)
Ha mégis felvállalja egy ilyen pár a harmadik felet, akkor korántsem mindegy, hogy az nő-e vagy férfi. Ha nő, akkor a páros férfi tagjának ázsióját ez az egekbe emeli, hiszen neki két nője van és nyíltan megteheti, wow, mekkora bika... A feleségre mindeközben sajnálkozva nézhetnek, akkor is, ha ő biszexuális és ugyanúgy szexel a női partnerrel... (De ez a felállás, mint ahogy korábban már írtam, rendkívül ritka, leginkább filmekben fordul elő.)
Ha egy hetero párhoz egy férfi csatlakozik, vagy csak arról tudunk, hogy egy férfi is az életük része, akkor a férj vagy lúzernek vagy melegnek számít a társadalom szemében, az biztos, hogy az ázsiója nem növekszik, a feleség meg ribanc lesz a többség véleménye szerint.
Azt hiszem, ebből már eléggé kiviláglik, miért is nem szeretik az emberek nyilvánosan felvállalni akár etikus nem monogám kapcsolataikat sem. Egyszerűen annyira kínos, olyan sok negatív következménnyel jár, és olyan bonyolult, hogy sokkal egyszerűbb titokban csinálni. Még ha ez azzal jár is, hogy a hivatalosan nem számító szeretők státusza olyan, amilyen. És ha valaki nagyon ad mások véleményére, akkor az ettől igazán szenvedni is fog.
Azért itt említsük meg a településnagyság kérdését is: nagyon nem mindegy, hogy egy világvárosban vagy egy kisvárosban / faluban foglalunk-e el szeretői státuszt. Nekem a fővárosban sose volt gondom abból, hogy nyilvánosan mutatkoztam a szeretőimmel, tehát ha végigmegyünk az utcán, bárki azt gondolhatja, hogy hivatalosan is egy pár vagyunk. Azért abban biztos vagyok, hogy kisebb településeken ezt nem lehet megcsinálni.
Szeretőnek lenni egy nő számára egyfajta státusz. Még akkor is, ha senki sem tud arról, hogy ő szerető. Attól, hogy ő maga tud róla, a fejében létrejön egy konstrukció, meg persze a pasija fejében is van valami arról, hogy számára ez a nő mit jelent, vagy mit nem jelent.
Lebukás esetén persze az a szokás, hogy a férfiak kijelentsék: semmit nem jelentett, és nyilván vannak is olyanok, akiknek semmit sem jelentenek azok, akikkel rendszeresen szexelnek... De legtöbb esetben ez így nem igaz. Valamit jelent a szerető... És hogy mit jelent, az roppant szerteágazó lehet. (A sporttársi státusztól kedve életem nagy szerelmének státuszáig sok minden belefér. Persze ezek a fejünkben létező kategóriák.)
A mononormatív világ szemében a titkos viszony mindig „piszkos”, alávalóbb, jelentéktelenebb, mint a hivatalos. Olyasmi, amit egyrészt takargatni kell, másrészt azért izgató. A nyilvánosság előtt felvállalt házastársban nincs semmi érdekes, a titkos szerető viszont beindítja a fantáziát...
Egy férfinek az, hogy ő szerető, nem jelent igazán státuszbeli meghatározottságot, csak akkor, ha homoszexuális kapcsolatban ő egy nős férfi titkos kedvese vagy egy gazdagabb asszony anyagilag támogatott szeretője. Legalábbis én így érzem: a kapcsolatok nagy részében létező hatalmi dinamika úgy működik, hogy valaki számára státuszt jelent a szeretői lét, valaki számára meg nem. Vagy nem úgy... (Hanem mondjuk pont fordítva: elismerően csettintenek, ha kiderül róla, vagyis az ázsiója esetleg még nő is. Bár ezt az utóbbi időben nehéz megállapítani.)
Ahol az egyik fél rendelkezik társadalmilag elismert kapcsolattal (házas), a másik meg nem, ott a házas félnek van egy kényelmes státusza, a szingli fél helyzete viszont elég kényelmetlen lehet, főleg, ha nő. Mivel az ilyen viszonyok nagy része titkos, a szingli félnek úgy kell tennie, mintha tényleg magányos lenne, esetleg elvárás, hogy senkinek ne beszéljen az egészről, vagy maximum egy-két embernek mondhatja el, és már azzal is kockáztat.
Miért is fontos ez? Legtöbbször azért, hogy a házas fél státusza ne sérüljön, de még inkább azért, mert a házas fél feleségének / férjének státusza, társadalomban elfoglalt helye prioritást élvez a szerető státuszával szemben. Persze mit is akarhat a szerető, hiszen a szeretői státusz nem dicsőséget, hanem negatívumokat hoz magával, legalábbis az esetek többségében. (Főleg, ha nőről van szó persze.)
A szerető számára szeretői mivoltának felfedése csak abban az esetben hoz pozitívumot, ha a státuszát át tudja fordítani hivatalos feleség vagy férj státuszra. Ugye érezhető, hogy itt a két nem mennyire nem cserélhető fel? Egy férfi számára nem szégyen, ha kiderül, hogy ő szerető egy hetero kapcsolatban, ahol a nő házas és nagyon valószínű, hogy nem lesz érdekelt abban, hogy elérje a férji státuszt. Még ha érdekelt is, nem a társadalmi megítélés miatt.
Ha viszont arról van szó, hogy egy nős férfiról az derül ki, hogy a felesége szeretőt tart, amennyiben ez a szerető férfi, a nős férfi státusza sérülhet, lúzernek tekinthetik, sokkal inkább, mint azt a nőt, akinek a férje lép félre.
De vissza az eredeti témánkhoz, a szeretői státuszhoz!
Ha mindkét fél házasságban él, akkor nincs nagy probléma, hiszen mindkettő élvezi a legitim párkapcsolat adta előnyöket, nem kell páriaként létezniük, és sokkal inkább működik az egyenrangúság is, bár lebukás esetén nem lesznek egyforma helyzetben.
A dolgot eléggé megbonyolíthatja az is, ha nem csak egy szerető van, hanem több. Lehet egy nős férfinak több szeretője, és ezek vagy tudnak egymásról vagy nem, a férjes asszonynak is lehet több szeretője, itt is kérdés, hogy mennyire van információáramlás. Tehát gondolhatnak az egyes szereplők valamit a saját státuszukról, és egyszer csak kiderülhet, hogy tévesen gondolták. Mondjuk egy nős férfi büszkén tart szeretőt, azt gondolván, hogy ő a domináns fél, aki meghatározza, hogy mi történik a kapcsolatban, és egyszer csak kiderül, hogy a szeretőjének több férfi partnere is van, esetleg egyesek még tudnak is róla, míg ő nem tudott róluk.
Hogy néz ki mindez abban az esetben, ha teljes az átláthatóság, legalábbis a közvetlenül érintettek körében? Vagyis mit mond a poliamoria minderről? Nagyon nem mindegy, hogy egy poli hálózatban valakinek van-e primer, együtt élős, nyilvánosan felvállalt kapcsolata vagy sem. Sok poli ugyanis a világ szemében monogám házasságban él, és csak az érintettek vagy egy kis baráti kör tud arról, hogy egyikük, másikuk vagy mindketten másokkal is kavarnak.
És ez a helyzet majdhogynem reprodukálja a titkos szeretői helyzetet, hiszen a hivatalosan elismert kapcsolatban lévők státusza megvan, a többiek meg, ha nekik nincs ilyen kapcsolatuk, kénytelenek színlelni, nem nyilváníthatják ki a vonzalmukat bizonyos helyzetekben, olykor még szolgai státuszba is kerülnek (mit mondjuk a külvilágnak, miért él velünk egy harmadik felnőtt? Hát, ő lesz a dada vagy a cseléd...)
Ha mégis felvállalja egy ilyen pár a harmadik felet, akkor korántsem mindegy, hogy az nő-e vagy férfi. Ha nő, akkor a páros férfi tagjának ázsióját ez az egekbe emeli, hiszen neki két nője van és nyíltan megteheti, wow, mekkora bika... A feleségre mindeközben sajnálkozva nézhetnek, akkor is, ha ő biszexuális és ugyanúgy szexel a női partnerrel... (De ez a felállás, mint ahogy korábban már írtam, rendkívül ritka, leginkább filmekben fordul elő.)
Ha egy hetero párhoz egy férfi csatlakozik, vagy csak arról tudunk, hogy egy férfi is az életük része, akkor a férj vagy lúzernek vagy melegnek számít a társadalom szemében, az biztos, hogy az ázsiója nem növekszik, a feleség meg ribanc lesz a többség véleménye szerint.
Azt hiszem, ebből már eléggé kiviláglik, miért is nem szeretik az emberek nyilvánosan felvállalni akár etikus nem monogám kapcsolataikat sem. Egyszerűen annyira kínos, olyan sok negatív következménnyel jár, és olyan bonyolult, hogy sokkal egyszerűbb titokban csinálni. Még ha ez azzal jár is, hogy a hivatalosan nem számító szeretők státusza olyan, amilyen. És ha valaki nagyon ad mások véleményére, akkor az ettől igazán szenvedni is fog.
Azért itt említsük meg a településnagyság kérdését is: nagyon nem mindegy, hogy egy világvárosban vagy egy kisvárosban / faluban foglalunk-e el szeretői státuszt. Nekem a fővárosban sose volt gondom abból, hogy nyilvánosan mutatkoztam a szeretőimmel, tehát ha végigmegyünk az utcán, bárki azt gondolhatja, hogy hivatalosan is egy pár vagyunk. Azért abban biztos vagyok, hogy kisebb településeken ezt nem lehet megcsinálni.