Legtöbbször az eltűnés nem abból fakad, hogy az illető balesetet szenvedett vagy beteg lett, hanem ghosting esete forog fenn… De igazából nem tudhatjuk, hiszen ha nincsenek meg az eszközeink, hogy külső forrásból értesüljünk róla, totális bizonytalanságba kerülünk.
Ha már eleve azt érzékeltük, hogy csökken a másik fél érdeklődése, noszogatni kell, hogy találkozzunk, mintha kihátrálna a kapcsolatból, akkor a ghosting a valószínűbb. Ilyenkor a legjobb, ha elengedjük és meggyászoljuk a kapcsolatot.
De egy látszólag teljesen jól működő, intenzív viszony esetében nem tudhatjuk biztosan, mi történt. Így nagyon sokat segíthet, ha van egy olyan barát, akin keresztül értesülhetünk a valóságról.
Ennek a barátnak olyannak kell lennie, aki bármikor felhívhatja a szeretőnk házastársát (szülőjét, gyerekét, kinél mi a legegyszerűbb) is, mert lehet, hogy maga az érintett valóban nincs olyan állapotban, hogy beszélni lehessen vele, illetve még ha lehet is, talán a saját helyzetét nem látja annyira tisztán, mint a családtagja.
Egy független partnerhez bemehetünk a kórházba, de a szeretőnket nem tudjuk csak úgy meglátogatni… Ha otthon fekszik, akkor még kevésbé. Ilyenkor rengeteget számít, hogy van-e valaki, akit segítségül hívhatunk. Jó arra is figyelni, hogy ez a valaki ne a szerető házastársához legyen lojális, illetve ne keverje magát bajba a saját partnerével amiatt, hogy közvetít… A bizalmas barát ugyanis adott esetben ugyancsak kockáztat, ha a partnere rájön, hogy milyen szerepet játszik, vagy a szeretőnk házastársa számára derül ki a dolog.
A viszonyok nagy része egyébként nem jut el abba a fázisba, hogy a szeretőknek ez a kérdés ennyire fontos legyen, illetve hogy egyáltalán előre gondoljanak rá… Általában csak akkor merül fel, ha nagyon erős a kötelék és már egy ideje működik a kapcsolat. Olykor a megfelelő bizalmas kiválasztása sem egyszerű: érdemes inkább szinglit választani, akinek legalább otthon nem szükséges titkolóznia.
Hasonló bizalmas akkor is jól jön, ha a szeretői kapcsolat nem teljesen titkos, mert a feleség/ férj vagy megfelelő élettárs tud róla, de azért nincsenek beszélő viszonyban, illetve a partnernek veszély esetén kisebb gondja is nagyobb annál, hogy még a külső kapcsolat szereplőjét is értesítse. Számára egy szerető valószínűleg lényegtelen vagy legalábbis az érzéseivel nem nagyon akar foglalkozni, épp elég, hogy a létezéséről tud.
Szeretőnek lenni olykor baromi nehéz, mert tehetetlenek vagyunk, még úgy is, ha egyébként teljesen nyitott az a házasság, vagy együttélés, aminek az oldalvizén hajózunk. Sokan gondolják úgy, hogy bármely krízis jó indok arra, hogy bezárják a nyitottságot és érvényesítsék a „család az első” című protokollt, mintha a szeretőt csak úgy ki lehetne dobni a kosárból, ha éppen nem ideálisak a körülmények.
Külső partnerként is valószínűleg inkább egy bizalmas baráttól érdeklődünk, mint felvállaljuk az épp nehéz helyzetben lévő házastárs „zavarásának” ódiumát. Hacsak nem arról van szó, hogy teljesen befogadtak a családba… De még az is lehet, hogy noha ezt a látszatot keltették, mikor vészhelyzet áll elő, minden borul és azonnal kitessékelnek…
Épp ezért sokkal jobban járunk, ha ilyenkor van kihez fordulnunk: az illetőtől még valódi együttérézést, ugyanakkor több tárgyilagosságot is kaphatunk, hiszen ő a barátjával szemben is kevésbé elfogult, illetve velünk is kiegyensúlyozottabb a viszonya.