Tehát párhuzamosan jelen lehetünk tisztán szexpartnerkeresőn, szeretőkeresőn, és hagyományos társkeresőn egyaránt, és összehasonlíthatjuk az ezeken a helyeken tapasztalt dinamikákat. Nyilván attól is függ, hogy ki milyen stratégiával vág neki, de azért általános szabályszerűségek megfigyelhetők.
Az egyik kétségkívül az, hogy ahol hagyományos, úgymond komoly kapcsolatot keresnek az emberek, ott általában eleve arcképpel, sőt, több fotóval érdemes indítani, míg a többi helyen sok olyan ember megfordul, aki vagy egyáltalán nem tesz ki magáról képet, vagy éppenséggel olyat tesz ki, ami nem az arcát ábrázolja… Minél inkább a szexpartner felé mozdul a dolog, annál leplezetlenebb a húspiac, ami egyébként sokakat elriaszt…
Viszont valószínűleg sokkal kevésbé játsszuk meg magunkat, mivel nem élettársat, nem szülőpárt, nem férjet/ feleséget keresünk, hanem valakit, akivel testileg jól érezhetjük magunkat. Ami egyébként nem jelenti, hogy ne számítana a szexuális kompatibilitáson kívül más is: ha szeretőt vagy extrákkal rendelkező barátságot keresünk, akkor is fontos, hogy tudjunk beszélgetni, hogy bízzunk egymásban, hogy kellemesen tudjuk eltölteni az időt…
Egy potenciális szeretővel már csak azért is könnyebb kezdetben őszintének lenni, mert a legtöbb esetben nem tudja, kik vagyunk, megőrizhetjük az anonimitásunkat, bátran bevallhatunk olyan dolgokat is, amik egy hagyományos ismerkedésnél talán soha nem is kerülnek szóba. Rengeteg férfitól hallottam olyan sztorikat, vágyakat, amelyekről a hivatalos partnerük valószínűleg sosem értesült, hiszen kockázatos lenne a múltbéli kihágásaikról beszélni, meg a legtitkosabb erotikus fantáziáikról is, amelyeket a feleséggel, barátnővel tuti nem fognak megvalósítani.
Egy potenciálisan komoly partnerrel sok olyan témát érintünk, ami mondjuk az együttélés szempontjából releváns lehet, és minél inkább kötődünk érzelmileg, minél inkább szeretnénk, ha működne a kapcsolat, annál kevésbé akarjuk megkockáztatni, hogy olyasmit áruljunk el magunkról, ami rombolja a pozitív illúziót.
Ha a kapcsolat barátságból fejlődik ki, akkor sokkal valószínűbb, hogy a baráti fázisban még leplezetlenül őszinték vagyunk, mert nem érezzük kockázatosnak, mert a barátságba sokkal inkább belefér, hogy nem kell óvatoskodnunk, bár ahhoz tényleg kell bátorság, hogy olyan férfi és nő barátkozzon, akik között azért létezik vonzalom is… Már csak azért is, mert ha valamelyik át akarna lépni később a barátzónából a romantikusba, lehet, hogy pont a korábban félrészegen, nevetgélve elmesélt sztorik fogják az útját állni… Havernak jó az a másik ember, akinek hajmeresztő kalandjai voltak, de párnak? Biztos, hogy jó ötlet?
Egy szeretőjelölt már a funkciójánál fogva is kevésbé lehet erkölcscsősz, biztos nem akarja eljátszani a feddhetetlent, míg a hagyományos társkereső, nem sejtve, hogy miként áll a partner olyan témákhoz, mint exekkel való kapcsolattartás, múltbéli rosszalkodások (több partner párhuzamosan, többes szex, nem heteró kalandok, csetelés intim témákról párkapcsolat mellett, pornónézés, maszturbálás, stb.), inkább nem is megy bele ezek kifejtésébe, vagy igyekszik a konzervatívabb félhez igazodni. Leggyakrabban a férfiak fogják vissza magukat, mert attól tartanak, hogy a nők kiakadnak az ilyesmin. Így alakul ki sokszor az a helyzet, hogy egy házasságon belül egyik fél sem tudja, mire is vágyik a másik őszintén…
Persze, lehetne úgy is csinálni, hogy rögtön az elején megbeszéljük a kényes kérdéseket, de nem hiszem, hogy sok férfi bevállalná… És ha a nő a kalandvágyóbb? Akkor ő se feltétlen szeretné rontani az esélyeit ezzel, ha nagyon tetszik neki a másik.
Ha egy potenciális szeretővel levelezünk, beszélgetünk, akkor tehát olyasmit is megoszthatunk, amit mással nem… ez felszabadító, még abban az esetben is, ha utána nem is jövünk össze.