Újra egy olvasói levél nyomán írok posztot - mégpedig nagyon konkrét és gyakorlati kérdéssel kapcsolatban: vajon miért olyan rossz a nők válaszadási aránya a társkeresőkön, és miért nem kivétel ez alól a szeretős társkereső sem? Az olvasó, aki ezt felvetette, úgy tapasztalja, hogy az ő rendesen, udvariasan megírt leveleire nem jön válasz, mikor pedig úgymond számon kéri a hallgatást, azonnal jön az elutasító, védekező reakció. Vagyis a negatív levélre igenis van energiánk felelni, míg a pozitívra nincs?



De egyelőre keressük arra a választ, vajon miért nem reagálnak a nők a legtöbb levélre, amit kapnak. Mert felmérésekből tényleg kiviláglik, hogy az első levelek nagy része válasz nélkül marad. Nyilván nem mindegy, hogy milyen jellegű az az első levél. A tipikus ignorált első üzenetek szerintem pár szavasak, vagy a kapcsolatfelvétel módja mindössze abban áll, hogy az illető hozzáférést biztosít a képeihez. Nem tudom, ki hogy van vele, de aki kérés nélkül hozzáférést ad a képeihez, és ehhez egy szót sem ír, annak a fotóit sose nézem meg. Pedig a viszonyon nyilván sokan vannak, akik nem tesznek fel magukról nyilvános képet és úgy gondolják, hogy ezzel a gesztussal pótolnák a hiányzó infót, de a szöveg nélküli kép egyszerűen nem tud érdekelni. Van, aki ezt másképp érzi?

Az olyan jellegű üzenetek, mint: Van kedved ismerkedni? Érdekelsz, írj erre az e-mail címre, satöbbi, ugyancsak nem késztetnek válaszadásra. Ha nem ír magáról és a szándékairól semmit, akkor biztos nem az a fajta ember, akit én keresek (vagyis kerestem a múltban - most már nem keresek senkit). A rögtön pornográf tartalmú levél, legyen akár pár szavas, vagy ötezer karakteres, ugyancsak taszító. Még akkor is, ha nagyon messze vagyok attól, hogy prűdnek lehessen nevezni: nem ez érdekel elsőre. És talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az ilyen próbálkozások nagyon ritkán járnak sikerrel.

Van aztán az édeskés, verset is tartalmazó, esetleg végeláthatatlan idézetekből álló levél. Oravecz-rajongóknál esetleg arathat sikert, de inkább úgy sejtem, hogy nem igazán lehet vele mit kezdeni. Eleve az, ha valaki nem a saját gondolataival jön elsőre, hanem összegereblyéz egy halom, akár önmagában szép idézetet, már azt sugallja, hogy az illetőnek nincs saját mondanivalója, vagy villogni akar a műveltségével... (Hát, ezt nem így kéne.)

Akár túl rövid, akár túl hosszú az első levél, akár túl szirupos, akár túl nyers, nem sok sikert fog aratni. 

De ha mindez nem jellemző a levélre, sőt, megfelelő terjedelmű, világosan megfogalmazott, udvarias és kedves, akkor miért nem érkezik rá válasz?

Sokan utálnak bárkit is visszautasítani, és egyszerűbbnek tartják a hallgatást, amennyiben nem látnak fantáziát az illetőben. Hogy ki kiben lát fantáziát, az annyira egyéni, hogy most nem is mennék bele mélyebben, lényeg, hogy megérezzük, kinek lehet esélye, és kinek nem - akár anélkül, hogy a fotóját láttuk volna. Ennek ellenére egy tisztességesen megírt levélre szoktam válaszolni még akkor is, ha nem áll szándékomban a folytatás, de akinek gondot jelent, hogy udvariasan hárítson, és lusta rá, hogy csiszolgassa a mondandóját, inkább kussol.

Lehet ezen bosszankodni, érezhetjük ezt a fajta magatartást bunkónak, de ha az okokat keressük, akkor szerintem ez a legkézenfekvőbb. 

Egy negatív levélre már inkább reagálunk, mert nőként nagyon bánt bennünket a másik rossz véleménye. Főleg, ha úgy érezzük, hogy félreértés áldozatai lettünk, vagy ok nélkül kérnek számon rajtunk valamit. És akit megtámadtak, az persze visszatámad, így kialakul egy mindkét fél számára kellemetlen szituáció.

A válaszadás elmaradása egyébként nem csak abból fakadhat, hogy a visszautasítás nehezünkre esik, hanem abból is, hogy egy ponton túl már nem győzzük. Mivel a társkeresőn jóval több a férfi, mint a nő, a nők sok levelet kapnak, és mivel még csak nem is űzhetik nyíltan a levelezést, rejtőzködő életmódot folytatnak, esetleg egyszerűen nincs idejük/energiájuk mindenre válaszolni. Arra fognak koncentrálni, amiben fantáziát látnak. Olykor a feledékenység is belejátszik a történetbe, velem is előfordult, hogy olyan sok megkeresést kaptam, hogy volt, akit véletlen kihagytam a válaszadásból, és csak napokkal később jutott eszembe. 

Persze lehet fent valaki egy ilyen oldalon pusztán azért is, hogy besöpörje a bókokat, amelyeket látatlanban kap, vagy körülnézzen, milyen rejtett világ is ez, de igazából nem akar semmit, főleg nem szeretői kapcsolatot. 

Nos, nekem ennyi indok jutott eszembe, de nagyon kíváncsi vagyok rá, vajon még ki mit tud ehhez hozzátenni, milyen okból nem válaszol egy-egy udvarias, normálisan megfogalmazott levélre. És mi a véleményetek, tényleg mindenre illene válaszolni?