Ahányszor elolvasok egy-egy hűtlenségről szóló cikket, megnézem a kommenteket: mindegy, milyen nyelven íródtak (már amennyiben értek azon a nyelven), az biztos, hogy saját névvel nagyon kevesen vállalják, hogy ne a hűtleneket üldöző, velük szemben intoleráns véleményeket hangoztassák az unalomig. Ha akad olyan, aki viszi a balhét, hogy ő is volt már hűtlen vagy kavart nem független partnerrel, az is azt írja, hogy megbánta, de szerintem a legtöbb olyan hűtlen, aki nem bánta meg, sose szól hozzá. Névvel én se, mert semmi kedvem shitstormot kiváltani.
Kommentelgetni még nem olyan vészes, gondolhatnánk... De ez sem feltétlen igaz. A napokban egy NLC cikkben olvastam azokról az esetekről, amelyekben vadidegen emberek buktattak le hűtleneket a közösségi média segítségével. A sztorik egy részében persze maga a hűtlen vagy a szeretője viselkedett ostobán - ha például jellegzetes tetoválással rendelkező szeretőnk van, akkor ne osszunk meg fotót róla a közösségi médiában, még arckitakarással sem... De bizonyos esetekben azért vastagon benne voltak a rosszindulatú idegenek is abban, hogy a 'tilosban' járókat lebuktassák. Ó, ők persze tiszta jóindulatból csinálják, az erkölcs, a szolidaritás meg a franc tudja, mi nevében...
Az a polgártárs, aki lebuktat egy meccsen előtte mobilozó nőt (a nő a szeretőjével csetelt, miközben a partnere ült mellette és a polgártárs belelátott a nő telefonjába), átgondolta-e, hogy amit csinál, annak milyen következményei lehetnek? Mi van, ha a hivatalos partner bántalmazza a nőt? Egyáltalán honnan veszi a bátorságot, hogy 1. belenézzen egy idegen telefonjába, 2. ilyen mélységig beleavatkozzon más emberek magánéletébe? Ha a partner nem vette észre, hogy a neje vagy barátnője meccs alatt mással csetel, akkor leginkább is csak magára vethet.
Amikor összefognak a Twitter felhasználók, hogy bebizonyítsák, illető pasi megcsalta a barátnőjét, akkor közben mit éreznek? Valamiféle igazság ligája harcosoknak képzelik magukat? Tényleg nincs semmi más dolguk, mint virtuálisan meglincselni valakit? Azoknak az utódai ők, akik imádták a nyilvános kivégzéseket és ki nem hagyták volna, hogy záptojással dobáljanak meg egy kalodába zárt szerencsétlent.
Úgy látszik, a viceházmester tempó egyidős az emberiséggel... Mindig bőven akadnak jelentkezők, akik meg akarják kövezni a többieket, körülbelül mindegy, miért, csak valaki legitimálja a vérszomjukat. Ha közösségben történik a dolog, annál jobb: egyrészt eloszlik a felelősség, másrészt azt hihetik, hogy attól, hogy tömegben vannak, már igazuk is lesz. És azokat is elsodorja a csoportdinamika, akik egyénileg másként gondolkodnak. Vagy együtt kezdenek kiabálni a tömeggel, vagy csak csendben meghúzódnak, nehogy őket is bántani kezdjék.
Ennek a jelenségnek a felszámolására nem igazán számíthatunk: egyedül az lehetne megoldás, ha a hűtlenség fogalma megszűnne, de ez csak a hűség megszűnése esetén válna lehetségessé. Ha mindenki visszakapná a szabadságát és azzal élvezkedne, akivel akarna, anélkül, hogy titkolóznia kelljen, a viceházmesterek már nem tudnának ki feljelenteni. Persze más ügyben igen, csak ebben az egyben nem. Erre azonban még pár száz évig nem látok esélyt... Előbb jön el az armageddon, mint az, hogy a hűtleneket békén hagyják.
Kommentelgetni még nem olyan vészes, gondolhatnánk... De ez sem feltétlen igaz. A napokban egy NLC cikkben olvastam azokról az esetekről, amelyekben vadidegen emberek buktattak le hűtleneket a közösségi média segítségével. A sztorik egy részében persze maga a hűtlen vagy a szeretője viselkedett ostobán - ha például jellegzetes tetoválással rendelkező szeretőnk van, akkor ne osszunk meg fotót róla a közösségi médiában, még arckitakarással sem... De bizonyos esetekben azért vastagon benne voltak a rosszindulatú idegenek is abban, hogy a 'tilosban' járókat lebuktassák. Ó, ők persze tiszta jóindulatból csinálják, az erkölcs, a szolidaritás meg a franc tudja, mi nevében...
Az a polgártárs, aki lebuktat egy meccsen előtte mobilozó nőt (a nő a szeretőjével csetelt, miközben a partnere ült mellette és a polgártárs belelátott a nő telefonjába), átgondolta-e, hogy amit csinál, annak milyen következményei lehetnek? Mi van, ha a hivatalos partner bántalmazza a nőt? Egyáltalán honnan veszi a bátorságot, hogy 1. belenézzen egy idegen telefonjába, 2. ilyen mélységig beleavatkozzon más emberek magánéletébe? Ha a partner nem vette észre, hogy a neje vagy barátnője meccs alatt mással csetel, akkor leginkább is csak magára vethet.
Amikor összefognak a Twitter felhasználók, hogy bebizonyítsák, illető pasi megcsalta a barátnőjét, akkor közben mit éreznek? Valamiféle igazság ligája harcosoknak képzelik magukat? Tényleg nincs semmi más dolguk, mint virtuálisan meglincselni valakit? Azoknak az utódai ők, akik imádták a nyilvános kivégzéseket és ki nem hagyták volna, hogy záptojással dobáljanak meg egy kalodába zárt szerencsétlent.
Úgy látszik, a viceházmester tempó egyidős az emberiséggel... Mindig bőven akadnak jelentkezők, akik meg akarják kövezni a többieket, körülbelül mindegy, miért, csak valaki legitimálja a vérszomjukat. Ha közösségben történik a dolog, annál jobb: egyrészt eloszlik a felelősség, másrészt azt hihetik, hogy attól, hogy tömegben vannak, már igazuk is lesz. És azokat is elsodorja a csoportdinamika, akik egyénileg másként gondolkodnak. Vagy együtt kezdenek kiabálni a tömeggel, vagy csak csendben meghúzódnak, nehogy őket is bántani kezdjék.
Ennek a jelenségnek a felszámolására nem igazán számíthatunk: egyedül az lehetne megoldás, ha a hűtlenség fogalma megszűnne, de ez csak a hűség megszűnése esetén válna lehetségessé. Ha mindenki visszakapná a szabadságát és azzal élvezkedne, akivel akarna, anélkül, hogy titkolóznia kelljen, a viceházmesterek már nem tudnának ki feljelenteni. Persze más ügyben igen, csak ebben az egyben nem. Erre azonban még pár száz évig nem látok esélyt... Előbb jön el az armageddon, mint az, hogy a hűtleneket békén hagyják.