Ha magunkkal kapcsolatban is bizonytalanok vagyunk, akkor hogyan tisztázhatjuk egy kapcsolat elején teljeskörűen, hogy mit tekintünk megcsalásnak, és mit nem? Persze, valamennyire körülírhatjuk a dolgot, de rengeteg szempont nem fog eszünkbe jutni, ha még soha nem szembesültünk vele korábban.
A technológiai változások is sokkal bonyolultabbá tették annak a meghatározását, hogy vajon mit tekintsünk félrelépésnek és mit nem. Korábban is voltak persze nehezen definiálható dolgok: elfogadni, hogy egy idegen férfi fogdos egy kicsit és nem tiltakozni, vajon hűtlenség vagy sem? (Vagy attól függ, hogy azért engedjük, mert félünk tiltakozni vagy azért, mert élvezzük?) Fogadni egy nő flörtjét azért, hogy ne sértsük meg, pedig nem is tetszik igazán, minek számít?
Ha valaki szerelmeslevelet ír nekünk, és elolvassuk, majd nem szólunk a férjünknek/ feleségünknek, mert nem akarjuk felzaklatni vagy tudjuk, hogy dúvadként/ fúriaként reagálna, akkor hűtlenek voltunk vagy sem?
Egyesek azt hangoztatják, hogy mindig mindenről be kell számolni, mások viszont tudják, hogy ilyesmit csak a totalitárius rendszerek várnak el (hasonló rendszer egy párkapcsolaton beül is létrejöhet).
Mióta vannak közösségi oldalak, videójátékok, társkereső appok, az egyszerű lájkolást is hűtlenségnek nézik egyesek, vagy azt, ha valaki egy számítógépes karakteren keresztül flörtöl egy másik karakterrel. Nem függetlenként a puszta tény, hogy regisztrálunk egy társkereső oldalon, még ha nem is történik ott velünk semmi, már halálos bűnnek számít. És egyesek a pornónézést is hűtlenségnek gondolják, vagy azt, ha valaki titokban maszturbál. (Ha nem titokban teszi, az már oké?)
És még egy nyitott kapcsolatban is tekinthetünk dolgokat hűtlenségnek: beleszeretni valaki másba, pedig megegyeztünk, hogy nincsenek érzelmek, csak szex, találkozni valakivel kettesben, pedig arról volt szó, hogy csak hármasban csináljuk, mikor a partnerünk is ott van, horribile dictu, óvszer nélkül szexelni egy alternatív partnerrel, noha az volt a megegyezés, hogy csak óvszerben lehet.
Persze, lehet hosszú tiltólistát készíteni arról, hogy mit tekintünk hűtlenségnek és mit nem… De egy ilyen lista folyamatosan bővülne, hiszen egy csomó minden nem is jutna rögtön eszünkbe. Próbálom elképzelni, hogy nézne ki a dolog: megosztunk egymással egy fájlt mondjuk Google Drive-ban és állandóan bővítjük, ha eszünkbe jut valami. Ráadásul mindig úgy, hogy az új ötlet a partnerre vonatkozzék, hiszen mindenkinek a partnere vagy partnerei határozzák meg, hogy számukra mi megcsalás.
Ha engem nem zavar, hogy ő mással csókolózik, őt meg zavarja, ha ezt én csinálom, akkor ugye én leszek hűtlen, ha csinálom, nem ő, ha ő csinálja.
Mondhatjuk azt is, hogy bizonyos alapszabályok lefektetése után már kinek-kinek a saját lelkiismerete határozza meg, hogy mit tart félrelépésnek és mit nem… De a lelkiismeret csalóka jószág. Van, akié fejlettebb, van, akinek meg nincs is olyan. Ki lehet jelenteni, hogy de tudtad, hogy ez nekem fájni fog, és akkor is megtetted… Viszont mi alapján feltételezzük, hogy a másik tudta? Nincs rá bizonyítékunk, és ő sem gondolatolvasó. Nem vagyunk egyformák abban, mit érzünk sértőnek és mire vonjuk meg a vállunkat. Még 10 év kapcsolat után is el tudok bizonytalanodni, hogy valami nem esik-e majd rosszul a partneremnek.
Persze a legjobb az, ha mindent meg tudunk beszélni egymással, mégpedig nyugodtan és sértődések, dührohamok, szemrehányások nélkül… De ez a kapcsolatoknak csak igen kicsi hányadában lehetséges, és főleg azokban, amelyekben a hűtlenséget nem is igazán fontos definiálni, mert nem ezt tekintik a kapcsolat fő kérdésének.
Ti vajon tudjátok, mi mindent tekint a partneretek félrelépésnek és mit nem? És magatokról tudjátok?