Van, aki már a kezdeti hormonkoktélt is szerelemként definiálja, van, aki csak akkor beszél szerelemről, ha az intenzív érzések hosszabb időn keresztül is kitartanak, van, aki úgy hiszi, hogy az igazi szerelem a külső partner iránt szükségképpen az eredeti kapcsolat felbontásának vágyával jár együtt.
És miért emelem ki külön, hogy a férfi mikor szeret bele a szeretőjébe? Mennyiben más ez, mint amikor a nők szeretnek bele a partnereikbe? Nyilván vannak közös pontok, de mégsem érzem úgy, mintha a két eset azonos lenne. Főleg, mert a legtöbb férfinek nem kellenek erős érzelmek ahhoz, hogy élvezzen egy külső kapcsolatot, míg a nők esetében sokkal gyakoribb, hogy éppen a szerelem élményét keresik az otthontól távol. Nehezebben választja el egy nő a szexet az érzelmektől, mint egy férfi, ami nem jelenti azt, hogy ne létezne demiszexuális férfi és olyan nő, aki nem keres intenzív érzelmi kötődést. Mindenesetre utóbbira nem sok példát ismerek.
A legtöbb szeretőző nő előbb-utóbb valamilyen szinten beleszeret a hosszú távú külső partnerébe. Hogy milyen szinten, az már más kérdés. Mivel a nők könnyebben lesznek szerelmesek, könnyebben is ábrándulnak ki (bár nagyon megszenvednek vele), általában rendelkeznek azzal a képességgel, hogy átvigyék egyik pasiról a másikra azt az érzelemtömeget, ami felgyülemlik bennük.
A férfiak kevesebbszer szerelmesek úgy igazán (megint csak átlagokról beszélek), így kevésbé reziliensek is. Ráadásul általában akkor válik komollyá a kapcsolat, ha a férfi akarja, hiszen a nőket erősen motiválja, ha a férfi odavan értük, míg ellentétes esetben a menekülési ösztön kerülhet elő.
Nézzük tehát, miért szerethet bele egy férfi a szeretőjébe (most heteró kapcsolatból kiindulva)?
Azon túl, hogy a szerelemnek mindig van irracionális összetevője, az egyik gyakori ok az, hogy a férfi végre érdemben tud beszélgetni valakivel, aki meghallgatja és aki előtt nem kell szégyellnie a vágyait. Sokszor írtam már arról, hogy a monogám házasságban ez miért nem működik. Nincs meg az az érzés a felek között, hogy bármiről beszélhetnek, a másik nem ítéli el őket. Pont arról, ami a hűtlenséghez vezet, vagyis a MÁS iránti vágyról, a monogám kapcsolatban nem lehet vallani, még csak utalni se nagyon szabad rá. Vagy balhé, megszégyenítés, sértődés lesz belőle.
Hozzá kell ehhez tennünk, hogy a nők a barátnőikkel kiélhetik az otthon tabusított témák kibeszélésének luxusát, elmondhatják, ha nem boldogok a házasságukban, ha nem kívánják a férjüket, ha valaki más iránt lelkesednek … Ez a férfiaknak nem adatik meg a saját baráti körükben, viszont egy szeretővel kitárgyalhatják. Azért itt is nagy különbség van szerető és szerető között. Bizonyos nők szeretőként ugyanúgy korlátozni akarják a férfiakat, mint a feleség, és ez persze fordítva is előfordul. De legalább az első időkben a felszabadultabb kommunikáció azért általában jellemző.
A második dolog, ami nagyon meghatározó, az a szex minősége. Ha nagyon jó a szex, sőt, nagyságrendekkel jobb, mint otthon (ha otthon van még egyáltalán), akkor az is fontos tényező a szerelem felé vezető úton. Noha sok férfi tud szexelni érzelmek nélkül, érzelmesen szeretkezni sokkal nagyobb élmény, és ha már egyszer megengedték maguknak, hogy érezzenek is, akkor az nagyon erős köteléket és függőséget tud kialakítani. Vannak, akik tudatosan védekeznek az ilyen függőség megszületése ellen, például csak több hetente egyszer találkoznak, vagy eleve több szeretőt tartanak, abból az elvből kiindulva, hogy akkor egy bizonyos nőhöz nem fognak annyira kötődni. De a legtöbb embernek nincs kapacitása több partnerre, szóval ez a kisebbség.
Fontos tényező még, milyen korú az illető férfi, illetve hol tart az életében. A kapuzárási pánik nevezetű jelenség valószínűleg fogékonyabbá teszi a férfiakat a szerelemre: már régen érezték azt a vibrálást, ami a szerelemmel jár és kezdenek attól félni, hogy soha többé nem lesz benne részük, így nyitottabbak a nagy érzelmek irányában. Egyesek ilyenkor gondolják úgy, hogy akár új családot is alapítanának és ezt vagy megteszik, vagy nem, de az biztos, hogy lelki értelemben ilyenkor fogékonyabbak a férfiak arra, hogy megéljék a szerelmet.
Vannak, akiket a féltékenység felébredése kavar bele a szerelembe: ha rájönnek, hogy a szeretőjük még szexel a férjével, esetleg a külső kapcsolat fellendítette az otthoni erotikát vagy a nőnek más pasi is csapja a szelet, esetleg több szeretője van, az hathat úgy, hogy a férfi sokkal intenzívebben kezdjen érezni, viszont kérdés, hogy ez mennyiben igazi szerelem, nem csupán birtoklási vágy-e. De az más jellegű kapcsolatokban is gyakori, hogy egy másik szereplő érdeklődése sokkal érdekesebbé teszi a partnert, vagyis ez a faktor sem elhanyagolható. (Nyilván van, aki ettől pont kiszeret a nőből, mert az egója nem bírja elviselni a konkurenciát.)
Azoknál, akik szellemi beállítottságúak, az intellektuális kapocs is rendkívül fontos és ha az összes korábbi feltétel adott, akkor csak ráerősít a vonzalomra.
Mi következik abból, ha egy férfi beleszeret a szeretőjébe? Olyankor biztos, hogy borítani akar? Meg akarja szüntetni a szeretői állapotot, hogy legitimálja a kapcsolatot?
Itt sincsenek általános szabályok. Azért erősen tartja magát a tévhit, hogy ha egy férfi beleszeret a külső partnerébe, akkor hamarosan mindent fel akar majd borítani, nem bírja a kettős életet, teljesen magának akarja a nőt, ezért lép, és így tovább.
Ez egyáltalán nem ennyire lineáris. Ha a pasi nem igazán elkötelezett a meglévő kapcsolatában, nem szereti már a feleségét, sérelmek érték a részéről, felnevelte már a gyerekeit, és ki tudja, még mi minden, akkor léphet ebbe az irányba, találkoztam pár olyan férfival, aki ilyen sztorit mesélt (miközben a volt szeretője már a felesége volt és éppen őt készülte megcsalni)… De ha valaki alapvetően elkötelezett a házasságában, akkor nem fogja a szerelmi mámor miatt felrúgni a kapcsolatát, meg lehet élni a szerelmet úgy is, hogy közben nem borítjuk fel az életünket.
Különösen igaz ez a poliamor beállítottságú emberekre, akik lelkileg fel is vannak készülve arra, hogy beleszerethetnek egy külső partnerbe és ettől nem ijednek meg, nem esnek pánikba, nem hoznak elhamarkodott döntéseket. Nyilván ilyenkor is lehet, hogy szakítás lesz a dolog vége (léteznek az ún. game changer szerelmek a poli világában is), de sokkal kisebb a valószínűsége, mint akkor, ha az illető alapvetően monogám és csak azért kezdett szeretőzni, mert nem kapta meg a nejétől azt, amire szüksége volt.
Az megint más kérdés, hogy vajon mennyire tartós a szeretői szerelem – itt is mindenféle eset elképzelhető. Van, ami csak hónapokig tart és van, ami évekig. A „megcsaltak” azzal szokták vigasztalni magukat, hogy az nem is igazi szerelem, ha a pasi hozzájuk megy haza és nem dobbant, meg hogy az a pár szexszel töltött óra nem is számít semmit. Minél hosszabb egy szeretői kapcsolat és minél több benne a nem kizárólag szexszel töltött óra, annál inkább számít valamit. De ezt csak azt tudhatja, aki már megélte, milyen egy szeretői kapcsolat, amiben jelen van a szerelem.