Ha elkezdünk nőként keresgélni, tuti, hogy elég hamar belebotlunk nős férfiakba akkor is, ha kifejezetten azt írjuk a profilunkba, hogy egyedülállót keresünk. Vagy olyat, aki ugyan nem egyedülálló, de engedéllyel keresgél, nyitott kapcsolatban él. Ott azonban már rögtön bejön a nős férfi szindróma, még ha nem is házasságról, hanem másfajta kapcsolódásról van szó.
Az évek során egyszerűen azt szűrtem le, hogy aki szingli, és már jó ideje az, az nem véletlenül maradt társtalan. Nem csak szerencsétlen csillagzat alatt született, hanem alapvető hiányosságai vannak a társkeresésnek és a társ megtartásának területén. És általában ezen nem is próbál változtatni. Nem törekszik arra, hogy megértse: miért nem jön össze neki egy „rendes csaj”, megelégszik azzal, hogy szidja a felhozatalt. Vagy éppen annyira málészájú, hogy elszalasztja a jó alkalmakat, várja, hogy a nő tálcán kínálja magát, de még azt sem veszi észre.
Nem mondom, hogy minden nős férfi alkalmas csábításra, mert ez egyáltalán nem igaz, rettentő sok olyannal leveleztem, aki teljesen alkalmatlan volt rá, és elég hamar fel kellett tennem a kérdést magamnak, hogy vajon miként sikerült elvennie valakit… De nézzük, mi az, amiben némely nős pasi előnyösebb partner egy olyan nő számára, aki nem akar összeköltözni, családot alapítani, csak szenvedélyes, de érzelmi biztonságot nyújtó, lehetőleg hosszú távú kapcsolatot folytatni?
Egy stabil házasságban élő férfi általában stabil érzelmileg és anyagilag, kiszámíthatóbb a mozgása.
A szingli pasik egy része olyan megrögzött agglegény, akinek nincs is tapasztalata hosszú kapcsolattal, ami 40+-osan azért már nem lehet véletlen. Ha amúgy vágyna rá, de nem akar sehogy összejönni, akkor komolyabb elakadása lehet, amellyel nem nézett szembe, mondjuk az anyukájához ragaszkodik extrém módon, vagy egészségügyi problémái vannak (mentális, pszichés, fizikai). De az is lehet, hogy nem is akarja igazán, mert fél a csalódástól, nem képes alkalmazkodni, és így tovább.
Számos férfit ismerek, aki elvált vagy otthagyták és annyira nem képes kimászni a traumából, hogy szabotálja önmagát. Ugyanakkor léteznek az örökké új nőket hajkurászó szingli pasik is, akik nem tudnak megmaradni egyetlen partner mellett (sokszor emögött is valamilyen trauma rejlik.
Ehhez képest sok nős pasi kifejezetten stabil, rendezett körülmények között él, felelősségteljes, gyerekeket nevel, de a házassága szexuális és érzelmi szempontból kiüresedett, így egy plusz partner ki tudná egészíteni, és ettől valószínűleg nem borul meg, sőt, kiegyensúlyozottabb lesz.
Ha valaki családban él, sokkal könnyebben megérti egy családos (akár szingli anya) szerető gondjait és nem lesznek irreális elvárásai. Ha például beteg a gyerek, akkor hiszti nélkül elfogadja a randi lemondását, ha mesélünk a gondjainkról, nem unja halálra magát… Egy egyedülálló, de főleg gyerektelen férfi agya teljesen más dolgokon jár, sokkal kevésbé toleráns. Még akár olyan ügyekben is, mint hogy hirtelen megjött a szerető menzesze, amin azok, akik láttak már nőt a saját háztartásukban, biztos nem fognak ledöbbenni.
Egy nős férfi, aki tudja, milyen hónapokig szex nélkül senyvedni egy kapcsolatban és végre talál magának egy kedves szeretőt, valószínűleg jobban meg fogja őt becsülni, mint egy szingli pasi, aki elviekben bármikor elindulhat új nőt keresni. Ráadásul az egyedülálló férfiak ráébredhetnek, hogy akkor nekik most mégiscsak egy „igazi” partner kell, akivel el lehet utazni, akihez fel lehet menni, míg a nős pasik nem fogják megváltoztatni a szándékaikat olyan könnyen.
Szintén saját tapasztalat: a szingli pasik kevésbé érnek rá… Bár pont az ellentéte lenne várható, de valahogy mégis az a benyomásom, hogy nehezebb velük találkozni, mintha folyton kifogásokat keresnének, hogy miért is nem jó nekik.
Olykor rájuk jön, hogy a nagy szerelmet keresik és az nyilván nem az épp aktuális szerető, tehát pár hét elteltével szakítanak, vagy csak húzzák-halasztják az ismerkedést, de sose lesz belőle semmi. De lehet, hogy épp attól félnek, hogy mégis beléd szeretnének és te ugye nem akarsz senkivel együtt élni…
Leginkább mégis azt emelném ki, hogy sok pasi a házasság/ család tengelyen érik be, hogy az elköteleződés felelőssége teszi férfivá. Aki ezt kihagyta, nem kóstolt bele, vagy nagyon hamar feladta, kiesett belőle, az érzelmileg nem elég érett ahhoz, hogy jó partner legyen. De persze a fiatal szingli srácoknak is terem babér, biztos akad köztük olyan, aki alkalmas szeretőnek, csak kérdés, hogy meddig…