A barátnők és akik csak annak tettetik magukat, furcsa dolgokat tudnak művelni az ember lányával. Biztos nem csak egy komikus sorozatban (Jófiúk) fordul elő, hanem a való életben is, hogy egy bizonytalankodó feleséget nőismerőse feltüzeli azzal az áligazsággal, miszerint minden férfi disznó, és az ő férje se kivétel. Most abba ne menjünk bele, hogy miért nem disznó, aki hűtlen, mert ezt már sokszor kitárgyaltuk, de mi vezérelhet egy ilyen csajt? Vagy mi vezérelte a forgatókönyvírókat, hogy ezt a témát ilyen formában vegyék elő?



A magyar rendőrös sorozat eddig nem bűvölt el, de a 2. epizódban volt egy olyan poén, amin hangosan nevettem, és ez pont a hűtlenségi gyanúhoz kapcsolódott. Amúgy a gyanú megalapozatlan volt, ez az adott férj teljesen ártatlanul került a furcsa barátnő célkeresztjébe. Kollégáival éppen egy védett tanút őriztek (nem túl jól), de mivel a munka már az ügy természete miatt is titkos volt (nem lehetett tudni, hová megy a a férj és meddig marad pontosan), a túlságosan ráérő feleség kezdte elhinni, amit a környék egyetlen kávézójának pultosa a fülébe sugdosott, miszerint a titkos akció csak duma, és a férj valójában a szeretőjénél tölti az időt. 

Addig-addig duruzsolt, míg az addig nem gyanakvó feleség elhitte, hogy valóban "gond van" a házasságával. Még azt az érvet is könnyedén visszaverte a pultos, hogy az utazás előtt még majdnem lefeküdtek - hiszen ez csak bűntudat szex lett volna. Vagyis nem cáfolat, hanem újabb bizonyíték arra, hogy a férfi félrejár. A népi bölcsességektől hemzsegő okfejtés szerint minden férfi hűtlen és a házastársi szex három leggyakoribb oka a bűntudat, a szánalom és... a harmadikra nem emlékszem. 

Mikor a nyomozó felesége végre rászánja magát, hogy felhívja a férjét, természetesen épp a lehető legrosszabbkor telefonál és a műfaj törvényei szerint félreérthető dolgokat hall (pl.: fogd erősen, nehogy kicsússzon...), így aztán teljesen meg van győződve róla, hogy a barátnője megérzései helyesek voltak. De ha már eddig jutott, akkor szükségét érzi, hogy kiderítse, ki az a ribanc, aki a házasságára támadt. Ráállítja az ügyre a lányát, hogy nyomozza ki, hol az apja. Ami igen egyszerűen sikerül is. (Nem értem, miért gondolja mindenki, hogy a gyanakvó emberek első dolga nyomozni, mert szerintem ez nem ilyen általános, persze én magamból indulok ki, de engem nem izgatna, ki az.)

De térjünk vissza a barátnő szerepére. Oké, hogy ez egy megkomponált vígjátéki helyzet, amelynek lényege, hogy a szereplők minél tovább leledzzenek tévedésben. De a valóságban is léteznek olyan jó vagy rosszindulatú nők a környezetünkben, akik ilyesmiket suttognak. Én abból indulok ki, hogy ezeket a suttogásokat nem a jószándék vezérli, még akkor sem, ha történetesen igazat állítanak. 
 

Persze nekem is vetették már a szememre, hogy miért nem mondtam el valamit, ami más titka volt, tehát nem mondhattam el, de mikor kiderült, mégiscsak én lettem a bűnös, mert hallgattam. Ugyanakkor nem tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy kérés nélkül csak úgy odaállok valaki elé és felvilágosítom arról, amit a partneréről tudok. Hát még ha csak sejtem. Hát még ha nem is sejtem, csupán a tapasztalataim szerint így van, mert még sose láttam kivételt.

Mit akar elérni, aki ilyesmiket suttog a barátnő vagy barát fülébe? Biztos, hogy nem annak boldogságát. Épp ellenkezőleg: el akarja bizonytalanítani, mert ő maga boldogtalan, akkor a másik is legyen az. Eleve abból indulunk ki, hogy az ilyesmi csak boldogtalanná tehet valakit, de azt is tudjuk, hogy ez nem igaz. Viszont attól, hogy bennünket nem zavar maga a tény, még lehet, hogy nem szeretnénk senkivel megbeszélni. Vagy az ilyen suttogó propagandistával nem szeretnénk, mással esetleg igen. 

Szerintetek mennyire tipikus az ilyen rosszindulatú nőismerősök áskálódása? Illetve férfi haverból is létezik-e olyan, aki arról győzköd, hogy biztos megcsal a feleséged, mert minden nő ribanc?