Az alaphelyzet úgy néz ki, hogy adott egy nagyon gazdag, de nem saját jogon, hanem a férj anyja révén tehetős házaspár, amelynek tagjai nagyon szeretnének gyereket, de minden próbálkozásuk hiábavalónak bizonyult, még a férj nővére sem tudta kihordani az egyik megtermékenyített embriót, ezért kétségbeesésükben zsarolással vesznek rá egy őslakos lányt, hogy hordja ki a gyereküket.
Mivel azonban mindenképp el szeretnék kerülni, hogy a lányt valami baj ne érje (vagy meggondolja magát és lelépjen), elzárják a külvilágtól, ugyanakkor nem merik magára hagyni, hátha lelkileg kikészülne, így a férj költözik vele össze kilenc hónapra, ami persze egyenesen vezet ahhoz a következményhez, hogy szeretőkké válnak. A végső lökést az adja meg, hogy a férfi azt hiszi, hogy a lány elvetélt, ezért gyorsan teherbe akarja ejteni, mert retteg attól, hogy az egész projekt mégse lesz sikeres, de ettől a lány másodszor is teherbe esik, most már természetes úton (ezt hívják szuperfekundációnak, ami rendkívül ritka, de létező jelenség).
A sztoriban számos nagyon valószínűtlen elem van, de ezt mexikói sorozatok esetén már megszokhattuk, és a szuperfekundáció ezeknek csak az egyike…
Két gyerek születik, az egyik rendellenességgel, ráadásul a pár eredeti gyerekét, a fiút érinti a deformáció, a béranya saját lánya viszont teljesen egészséges: a gazdag nagymama ekkor úgy dönt, hogy neki fogyatékos unoka nem kell, így a béranyát kiteszi a fia és a menye csecsemőjével az utcára, a béranya vér szerinti lányát pedig saját unokájának tekinti (bár ekkor még senki nincs tisztában azzal, hogy a két gyereknek nem azonos az anyja).
Nem is bonyolítanám tovább az eseménysort, csak annyiban, hogy a béranya-apa páros különös történetét vegyük szemügyre. Már eleve érthetetlen, hogy ha a házaspárnak annyira fontos, hogy a béranya érzelmi és fizikai biztonságban legyen, akkor miért nem mind a hárman laknak együtt, miért engedi a feleség, hogy a férje állandóan a másik nővel töltse az idejét, még a munkáját is elhanyagolva. Ilyen intim közelségben és ennyi ráérő idővel, meg az érzelmi érintettség miatt tényleg csak akkor nem jönnének össze, ha kifejezetten taszítanák egymást.
Noha mindketten hajtogatják, hogy a viszonyuk csak a terhesség idejére szól, persze egymásba szeretnek, de a férj elköteleződése a felesége iránt olyan nagy, hogy inkább visszatér a házasságához, főleg, mikor a saját anyja azt hazudja neki, hogy az egyik gyerek meghalt. A házaspár egész kapcsolata úgy jelenik meg, mintha másról sem szólna, csak a családalapítás iránti vágyról, amelyért mindent képesek megtenni, bár ez főleg a nő rögeszméje, főleg, mert azt gondolja, hogy a férje más nőnek könnyedén nemzhetne gyereket (ami ugye be is bizonyosodik).
A kapcsolatuk deformálódása tulajdonképpen nem annyira ritka jelenség, én is találkoztam (igaz, csak levélben) olyan férfival, akinek arra ment rá a házassága, hogy évekig próbálkoztak a feleségével a gyerekvállalással, és mikor végre sikerült, akkor sem nyugodhattak meg, mert a gyereknek mindenféle baja volt, a közös életük folyamatos idegeskedés és rettegés, a pasi a saját bevallása szerint már alig mert hazamenni, olyan idegroncs volt a neje, és emiatt is keresett szeretőt… De valójában már ő maga is idegroncs lett akkorra… Nem lett volna jó ötlet találkozni vele.
Visszatérve a sorozatra: ez a szétforgácsolódott, ugyanakkor ott nem hagyható kapcsolat (a nő már annyit szenvedett, hogy a férj úgy érzi: muszáj hímes tojásként vigyáznia rá és nem válhat el tőle) löki a férfit egy másik, sokkal kiegyensúlyozottabb nő karjaiba, aki ráadásul olyan könnyen esik teherbe, hogy mindjárt két magzatot is képes kihordani.
De ez a kapcsolat a gyerekek megszületésével (és főleg a pasi anyjának abszurd machinációinak köszönhetően) szétszakad: csak akkor találnak újra egymásra, mikor maga a feleség küldi vissza férjét a szeretőhöz tizensok év múltán, mikor már mindkét gyerek szinte felnőtt és a feleség rájön, hogy a férfi ennyi év után is a volt béranyát szereti és csak kötelességből tartott ki a házasságban.
Arról nem is beszélve, hogy itt a két nő egymás gyerekét nevelte fel: a fogyatékos fiú problémáját végül sikerült kezelni, és mire kamaszként újra találkoznak, már semmi baja, ami azért eléggé megkönnyíti az elfogadást.
A szeretői kapcsolatot illetően egyébként szokatlan, hogy a férj meg sem próbálja bagatellizálni: őszintén megvallja, hogy szereti a béranyát, de kész lemondani róla, hogy a nejével maradjon, hiszen az egész történet azért kezdődött, hogy ők ketten családot alapítsanak.
Ami azt illeti, hogy jó ötlet-e béranyát fogadni, bármilyen körülmények között is, ez eléggé kétséges, meg egyébként nem csak itthon, hanem Mexikóban is illegális. Főleg, ha valakit belezsarolnak…