Ha megcsalás az, ha nem mondunk igazat egy rendkívül fontos kérdésben, ami ráadásul a szexet illeti, akkor vajon minek nevezzük azt, ha a békesség kedvéért az egyik házastárs úgy tesz, mintha még kívánná a másikat, pedig iszonyúan unja az együttléteket és titokban arra vágyik, hogy a társa is veszítse el a libidóját? Mivel szereti, nem akar megszabadulni tőle, de feltételezem, azt sem díjazná, ha a partnere szeretővel vigasztalódna, tehát próbál jó képet vágni a dologhoz. Vagyis hazudik - és szerintem hosszú távon meg is fogja utálni ezt a helyzetet. 



Ebben a vallomásban szerepel egyébként a becsapás szó, nem én értelmeztem így a dolgot. A cikket írő hölgy már benne van a korban, korábban szeretett szexelni, de a klimax miatt (ő erre gyanakszik) teljesen kiveszett belőle a vágy. Nagyon elevennek érzi még magát, minden másban energikus, de a férje által kívánt együttlétek halálra untatják és már csak azt várja, hogy a férfi is csatlakozzon hozzá a szexmentes házasság című projektben. (A férfi mostanság tölti be a hatvanat.) Ugyanakkor erről az álmáról nem beszél az érintettnek. 

Kedves monogámiahívő polgártársaim persze ezt nem tartják megcsalásnak, mert nincs harmadik fél. Igaz, hogy akkor sincs harmadik fél, ha valaki pornóra élvez, azt mégis sokan kategorizálják hűtlenségként. Becsapás nyilván van, mert a nő nem meri felvállalni, hogy elege van a szexből és a jelek szerint ez már örök életében így lesz. Az szerintem hiú remény, hogy majd a férje is hamar eléri ezt a létállapotot, mert lehet, hogy az illető még nyolcvan évesen is aktív lesz. Vagyis az lenne, ha volna kivel. 

Majdnem hatvan évesen ugyan még lehetne barátnőt találni, de a férj ugyebár nem tudja, hogy a felesége hová jutott, a feleségnek pedig eszébe se jut, hogy a legjobb az lenne, ha a férje mással még élvezhetné az intimitást. Mit tesz ilyen esetben egy poliamór pár? Ők képesek leülni és megbeszélni a dolgot: oké, nekem már teher a szex, de téged nem akarlak megfosztani ettől az örömtől, nem arra játszom, hogy te is mihamarabb elveszítsd a libidódat, hanem sok sikert kívánok egy másik kapcsolathoz. 

Az első lépés persze az lenne, hogy az illető kivizsgáltatja magát, vajon tényleg visszavonhatatlanul elveszett-e az a libidó. Hiszen mások is tapasztalnak hasonlót, de azért ma már léteznek módszerek arra, hogy újra érezzünk vágyat. A beszámolóból számomra az derül ki, hogy a hölgy nem is akar újra vágyat érezni. Lehet, már korábban se rajongott a dologért annyira. Vagy már korábban is unta a férjével csinálni, ami sok év házasság után nem csoda. 

Érdemes kommenteket is olvasni: van, aki azt ajánlja, hogy biztassa a férjét pornónézésre és maszturbációra - hát, ezek tényleg remekül pótolják az együttléteket. (Ja, nem.) Meg, hogy masszírozza meg, mert az majdnem olyan jó. (Már annak, aki egyébként nem vágyik szexre.) Szerencsére olyan is akad, aki szerint a szex túl fontos ahhoz, hogy csak úgy elengedjük. Illetve az a nézőpont sem hiányzik, hogy a nő csak a férjét unta meg, mással még érezne vágyat, de inkább lebeszéli magát az egészről... 

Vágyat színlelni pocsék, vágy nélkül szexelni is az, és az se sokkal jobb, ha a partnered úgy tesz, mintha még élvezné... Te  meg úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy nem akarja és csak magára erőszakolja az egészet. Mindez csak rombolja a kapcsolatot.

Persze, nagyon nehéz elkezdeni őszintén beszélni akkor, ha az egész kapcsolatban soha nem volt téma az intimitás, ahogy a legtöbb monogám kapcsolatban egyszerűen nem téma, főleg azoknál, akik még abba nőttek bele, hogy a szexről nem beszélni kell, hanem csak csinálni... Csakhogy eljön az idő, amikor beszélni kéne róla, és nincsenek szavak. Nincsenek fogalmak, nincs előzetes gyakorlat. Minden olyan mondat, ami azzal kezdődik, hogy "Beszélnünk kell", azonnali gyomorgörcsöt okoz, mert valamit megbeszélni egyet jelent a valami roppant kellemetlen következik című műsorral. Engem most itt le fognak cseszni, velem szakítani akarnak, és így tovább... Ha nem gyakoroljuk a megbeszélést időben, akkor később lehetetlen vállalkozásnak fog tűnni.