A Guardian egyik rendszeres olvasói rovata a My life in sex, amelyben olyan szokatlannak számító történetek jelennek meg, amelyek sokakat érdekelhetnek, és amelyekből az is nagyszerűen kiderül, hogy mennyire nem egy kaptafára működnek a különböző emberek és kapcsolatok.



Bár azért minden történet tipikusnak is nevezhető, ha magát a jelenséget és nem az egyes részleteket nézzük. Az egyik legutóbbi cikkben arról olvashatott a közönség, hogy egy asszony hogyan kényszerült teljesen aszexuálissá váló férje mellől alternatív megoldásra.

Persze láttunk már olyat, hogy a férj csak otthon vált aszexuálissá, és házon kívül nagyon is aktív volt, ebben az esetben talán nem is annyira fontos, hogy a libidómentesség általános vagy személyre szóló-e. A tény, hogy évi egy-két alkalomnál többször nincs szex. Na és azt is el bírom képzelni, milyen csodálatos lehet, ha éppen van.

Válásról a nő hallani sem akar, mert egyébként működik a házasságuk, és ragaszkodik a férjéhez, mivel gyerekük is van, sőt, éppen a gyerekvállalás vetett véget a házaséletüknek (szintén nem szokatlan fordulat), de az évek során kiderült, hogy ez a kapcsolat már nem tartogat pozitív meglepetéseket, a szex örökre kiveszett belőle.

Pedig a nő nem hagyta szó nélkül és próbált kommunikálni, terápiára is elmentek – de mi aztán tudjuk, hogy mekkora porhintés, mikor pszichológusok azt állítják, hogy jó kommunikációval mindent meg lehet oldani. A szexet nem. Illetve a terápián az derült ki az asszony számára, hogy saját kezébe kell vennie a szexualitását, a férjétől pedig, aki az első partnere volt, már semmit sem várhat.

A nő végül úgy döntött, hogy megpróbálja az intim masszázst, mert így legalább valaki hozzáér, és ez nem igazi hűtlenség, csak egy wellness szolgáltatás – legalábbis úgy vélem, valami ilyesmi járhatott a fejében, bár ezt szó szerint nem fejti ki. Aztán pár alkalommal később megkérdezte a masszőrt, hogy szó lehetne-e igazi szexről is. Lehetett róla szó, de ez is csak évi 1-2 találkozás, és sejthetőleg ezért is fizet az asszony, hiszen a masszőr nem valódi szerető.

Azóta négy év telt el, és most már ott tartanak, hogy a férje kerek perec kijelentette, hogy keressen magának szeretőt, csak neki ne beszéljen róla.

Ami végül is, bár kegyetlenül hangzik, szerintem korrekt, ugyanis a férj nyilvánvalóan tudja, hogy nem fog megváltozni a szexhez való hozzáállása, a feleségét meg nem akarja örök apácaságra kényszeríteni (mint valószínűleg sok, hasonló helyzetben lévő, de a szeretőzést elvből elutasító férj szívfájdalom nélkül megtesz), a nő azonban egyelőre habozik.

Egyébként nem csoda: vajon mennyi önbizalma lehet egy asszonynak, akit az első szerelme a gyerekük születése óta elutasít, és aki négy éve csak fizetett szexben részesül? Hol lesz neki bátorsága ahhoz, hogy ebből a megalázó helyzetből nekivágjon a szeretőkeresésnek, ami a társadalom többsége szerint egyébként is olyan elítélendő? Még ha ez a többség sokszor csak többségnek látszik, és valójában saját magára vonatkoztatva sokkal megengedőbb is, mint ahogy mutatja?

Ráadásul a helyzet arra kényszeríti, hogy bujkáljon és hazudozzon, hiszen a férje maga kéri rá, hogy ne mondjon el semmit, és ha neki nem mondhatja, akkor másnak se, vagyis hiába vannak neki fennkölt nézetei az őszinteségről és a monogámiáról, egy ilyen helyzetben nem lehet többé őszinte.

Szerintetek ez már olyan állapot, amiből mindenképp ki kéne lépni, mert csak rombol mindenkit, vagy teljesen jól megoldaná a helyzetet egy szerető? Aki felé természetesen érzelmei is lennének, bár még az sem kizárt, hogy a masszőrrel kapcsolatban is vannak érzelmei, erről nem tudunk semmit.

De egy igazi szerető csak akkor oldhatná meg a problémát, ha nem csupán a szexről szólna a kapcsolatuk, ez pedig sok férfit elriaszthat. A nő kvázi szingli szintű érzelmi és szexuális igényekkel vágna bele a kalandba, ha egyáltalán belevág, és lehet, hogy ez túl sok elvárás egy átlagos, család mellett szeretőző férfi felé. Kettő már elbírna a helyzettel, az kiegyensúlyozottabb megoldás is volna, viszont az még egy szinttel feljebb van, mint a szeretőzés. (Vagy sokak szerint, akiknek csak a "tisztesség" számít, sok-sok szinttel lejjebb.)

Azért a helyzet nem teljesen reménytelen, és láttam én már végletes monogámiából úgy kilépni nőt, hogy pont az ellenkezőjébe fordult… Az mindenesetre elég bátor dolog, hogy elment masszőrhöz, nekem ez sokkal nehezebb lenne, mint amit eddig szeretőként átéltem. Mert nőként szexért fizetni se lehet egyszerű.

Én mindenesetre drukkolok az asszonynak, hogy végre találjon valakit, aki önmagáért kívánja és akivel átélheti mindazt, amire vágyik.