Két-három évtizednyi monogámia, közös gyerekek, közös lakáshitel, és miegyéb után szokott sokszor kiderülni, hogy az egyik fél nem bírta tovább és félrelépett. Lehet, hogy alkalmilag, de az is lehet, hogy már rég kettős életet él, vagy éppen beleszeretett valakibe.



Ilyenkor a legtöbb partner valamilyen szinten kiborul, még akár abban az esetben is, ha ő maga sem ártatlan. De foglalkozzunk most azzal az esettel, amikor a nem volt kettős hűtlenség, és a soha félre nem lépett fél úgy érzi, hogy ő volt a hülye, amiért nem használta ki évekig a kínálkozó lehetőségeket.

Tehát igazából nem az a gond, hogy nem érti a partnere okait, hanem az, hogy nagyon is érti, és keserű amiatt, hogy ő csak vesztegette az időt, és már nem is biztos, hogy még labdába rúghat a húspiacon.

Nem egy embert ismerek, aki negyven környékén jut el arra a pontra, hogy hirtelen mindent ki szeretne próbálni, amit korábban elképzelni se tudott. A minden persze relatív. Egyesek csak egy idegennel akarnak szexelni, mások (főleg a nők) elkezdenek azon gondolkodni, milyen lenne egy azonos nemű partnerrel. Sokan érzelmileg is kinyílnak, kifejezetten szerelmet keresnek, vagy ráébrednek, hogy képesek több ember iránt is gyengédséget táplálni.

Aki világ életében imádta a szexet és korábban is nehezére esett egy partnerre korlátoznia magát, az így tulajdonképpen felszabadul. Valójában még hálás is lehet a partnerének, amiért az nem gyakorolt akkora önuralmat, mint ő, és ezzel szabaddá tette az utat a külső kalandok felé. Egyesek ezt fel is vállalják, mások csak titokban válnak meg korábbi elveiktől, esetleg arról sem számolnak be a partnerüknek, hogy leleplezték őt. De már nem tartják magukra erkölcsileg kötelező érvényűnek a monogámiát, ha a másik sem követte ezt az irányvonalat.

Hihetetlenül más világba csöppen, aki évtizedekig csak egy férfival / nővel élt szexuális életet, és hirtelen belevág a sűrűjébe. Nyilván nem csak pozitív élmények várják, egyrészt ezer éve nem randizott, másrészt az új társkeresési szokásokat is meg kell tanulnia. Szembesül azzal, hogy rengeteg jól induló ismerkedésből csak egy kis töredékből lesz személyes találka és még annál is kevesebből bármi más.

Megviselheti, ha lekezelik, kritizálják akár a külsejét, akár a viselkedését. Ha túl tartózkodónak titulálják, vagy ha túl szabadosnak, nyomulósnak. Belemehet nagyon kellemetlen kalandokba, mint ahogy olyanokra is találhat, amelyek egészen más emberré teszik. A korábban monogám családanya a szvinger parti királynőjeként tündökölhet. A szerény és dolgos férj felfedezheti, hogy még mennyien kíváncsiak a képességeire, noha a feleségének állandóan „fáj a feje”.

Akit ráadásul sokáig hanyagoltak otthon, és hagytak abban a hitben, hogy vége a szexnek az életében, az azzal a vággyal fog nekiindulni, hogy bizonyítsa, mennyire kell ő még másnak és mikre képes. Ő extrém motivált lesz és talán merészebb dolgokra is szívesen vállalkozik. Ezek aztán vagy jól sülnek el, vagy nem, de az biztos, hogy időközben mindenki rengeteget tanul önmagáról is.

Ahogy Esther Perel is mondja, az emberek a szeretőben elsősorban azt keresik, amitől egészen másképp érezhetik magukat, mint a hétköznapokban, és ezt a saját partner aligha tudja megadni. De a saját partnerünk azt azért lehetővé teheti (noha valószínűleg esze ágában se volt), hogy megtaláljuk a szeretők, kalandok jóvoltából megélhető önmagunkat.

Akár megmarad az eredeti kapcsolat, akár szétmegy, akár sikerül megújítani a házasságot is külső forrásoknak és belső erőfeszítéseknek köszönhetően, akár hallgatólagos megegyezés alakul ki arról, hogy ki-ki ott keresi a gyönyört, ahol tudja, annyi biztos, hogy a monogámiából való kiszabadulás sokak életében jelent valódi forradalmat. Teljesen más dinamikákat, más prioritásokat, teljes felfordulást hoz – miközben a külvilág felé legtöbbször ugyanúgy játsszuk tovább a szerepünket, mint korábban.

Vagyis az általános narratívával szemben a hűtlenség nem csak szenvedést és gyászt okozhat, még annak a számára sem, aki úgymond elszenvedője volt: hozhat felszabadulást, gyönyört, addig ismeretlen ízeket, szagokat, érzeteket. Simán lehet, hogy utólag hálás is lesz az a partnere hűtlenségéért az, aki korábban foggal-körömmel ragaszkodott a kizárólagossághoz. Ez persze hosszú, évekig tartó folyamat, és egyáltalán nem érint mindenkit, de határozottan létező jelenség.