Akárhányszor nyitott ill. poli kapcsolatokról beszélünk, mindig szóba kerül, hogy ki mennyit és mit kommunikálhat a külső (vagyis más partnerrel megélt) élményeiből. Mivel az én perspektívám egész más, mint Szilágyi Szilárdé, aki állandóan úgy gondolkodik, mintha csak együttélős kapcsolatok léteznének, a befagyott kommunikációnak azt a részét boncolgatnám, ami kifejezetten a másra irányuló vágyak és alternatív életmód, illetve kapcsolatok témáját illeti.
Itt kell megjegyeznem, mennyire elszomorít, hogy Szilágyi a külső kapcsolat iránti igényt egy szintre hozta a pornófüggéssel és az alkoholizmussal, egyfajta megküzdési stratégiaként tüntetve fel ezt a megoldást, és értelmezésemben ezzel annak adva hangot, hogy több emberrel kapcsolódni nem lehet kiegyensúlyozott, boldog állapotban. Márpedig ez nincs így. Lehet a szeretőzés kényszerszülte megoldás, persze, de ez nem valami függőség, sőt, az egyetlen egészséges módszer, ami például nem károsítja a szervezetet.
Erre sokan azt mondanák, hogy az alapkapcsolatot viszont károsítja… Ez csak egy lehetőség, egyes esetekben igen, másokban tehermentesíti vagy akár meg is mentheti a megsemmisüléstől… Nagyon függ ez attól, hogy szabad-e róla beszélni, vagy az elvárás, hogy hallgassuk el teljesen, mi zajlik bennünk.
A legtöbb monogámnak indult (vagy annak hazudott) kapcsolatban tabu a szexualitás mélyebb megélése, mert ebben sokszor nem csak egyetlen partner jelenik meg a vágy tárgyaként. Minél tudatosabb és felszabadultabb valaki szexuálisan, annál kisebb az esély rá, hogy monogám képes maradni… Még ha testileg sikerül is, lelkileg nagyon nem szokott ez menni.
Bizonyos párok kimondott vagy kimondatlan stratégiára erre a teljes vagy részleges elhallgatás. Nyilván mindig a konzervatívabb fél határozza meg az elhallgatás mértékét. Hiába akar a nyitottabb fél beszélni az érzéseiről, a vágyairól, előbb-utóbb az élményeiről is, ha a konzervatívabb kijelenti, hogy ez nem érdekli, nem akar róla egy szót se hallani, hagyjuk őt békén. Bármilyen tabut rakunk egy kapcsolatba, az vissza fog ütni. Ezért nem igazán működőképes a Don’t ask, don’t tell féle felfogás, amelynek annyi híve van. Lehet persze ezt választani, de ha elhallgatásokkal pakoljuk tele a kapcsolatunkat, akkor menthetetlenül eltávolodunk egymástól.
Nem csak hagyományosan monogámként induló párok esetén működik ez így, vannak szeretői párok is, akik folyamatos tagadásban élnek. Például kimondva, kimondatlanul elvárják a másiktól, hogy már a szeretői kapcsolatból ne kacsintgasson ki. Azt állítják magukról, hogy ők tulajdonképpen monók, csak a házasságuk nem sikerült, és az már nem is igazán számít, mert a szeretőjükhöz azért hűségesek. De sokszor csak önmagukat csapják be ezzel, hiszen aki félrelépésre alapozta a szerelmi életét, annál azért mindig benne van a pakliban, hogy újra elcsábul.
A teljes elhallgatás helyett azt is lehet választani, hogy együttesen éljük meg a külsős szexuális élményeket, de körülbástyázzuk tiltásokkal. Csak érzelemmentes, csak szexközpontú, csak alkalmi, csak egy bizonyos helyszínen megvalósuló, csak ilyen-olyan jellegű tevékenység megengedett, és ne akarjunk ennél soha messzebb menni. Aztán ezt nem beszéljük meg… Csak az élmény van, de elmarad a feldolgozása. Ha érzelmileg is megérint, akkor arról hallgatnunk kell.
Vagy kinyitjuk a kapcsolatot így vagy úgy, és mikor egyikünknek ez nem komfortos, úgy akarja visszacsukni, mintha sose történt volna semmi.
A befagyott kommunikáció mögött a félelem bújik meg. Hogy olyasmit hallunk, amire nem vagyunk felkészülve, amit nem bírunk elviselni. Hogy ha bizonyos dolgokat kimondunk, akkor többé nem leszünk már az az ember, aki előtte. Könnyebbnek tűnik nem kommunikálni, rövid távon fájdalommentesebb. Hosszú távon azonban lerombolja az intimitást és eltávolítja egymástól a két embert, legyenek ők házastársak, élettársak vagy szeretők. Egy szexkapcsolatban meg lehet ezt tenni, ameddig csak szexkapcsolat. De ott eleve nincs is valódi intimitás. Ha azonban valódi kapcsolódásra vágyunk, akkor nem építhetünk falakat bizonyos témák köré, kénytelenek leszünk elviselni a kevésbé komfortos beszélgetéseket is.