Valamikor pedig érdemes lenne ezt tisztázni, mégpedig még a kapcsolat elején… De kinek van ehhez kedve, mikor épp dúl a szerelem? És ha szóba hozzuk, nem az lesz, hogy: miért akarod tudni, talán meg is csaltál már? Vagy éppen arra készülsz? Hiszen, ha nem áll szándékodban ilyesmi, akkor miért is kellene tudnod, mit gondolok én annak. Szóval kockázatos szóba hozni.
Így aztán legtöbb esetben csak egy-egy sértődés UTÁN derül ki, hogy az adott dolog megcsalásnak számított-e a partner szemében… Ez még akkor is így van, ha volt róla megbeszélés: egyrészt a szó elszáll, ha nem írjátok le, akkor mindenki másképp fog emlékezni. Másrészt változnak az érzéseink és sok dologról nem tudjuk előre, hogy miként reagálunk majd rá, ha megtörténik.
Általánosan megfogalmazható szabály, hogy minden hűtlenség, ami szembe megy a két fél által megfogalmazott kapcsolati szabályokkal… De ha nincsenek deklarált kapcsolati szabályok, akkor nincs támpont sem. Plusz, ha vannak kapcsolati szabályok, azok olykor betarthatatlanok vagy túl általánosak.
Mert kiindulhatnánk abból, hogy abszolút mindenki számára hűtlenség, ha lefekszünk valaki mással (meg az is, ha állva csináljuk). De ez egyáltalán nem biztos. Hiszen, ha az a kapcsolati egyezség, hogy ezt szabad, akkor nem hűtlenség. Nyitott házasságban, szvingerezők között, poliamor kapcsolatban ez ugye nem megcsalás. Lehet, hogy az említett egyezségeknek vannak olyan kitételei, amelyek szerint bizonyos esetekben viszont határátlépés. Mindig az adott szabályoktól függ.
Lehet, hogy a szex szabad, de az érzelmek tilosak. Bármennyire is abszurd szabály, vannak, akik ebben egyeznek meg. Vagy mindent szabad, de be kell róla számolni. Vagy szabad, de csak szigorú védekezés mellett. Vagy plátói kapcsolat lehet, de szexuális nem. Vagy bármi lehet, csak ne a házaspár ágyában történjen. De olyasmi is kiakaszthat valakit, ha a szeretők ugyanarra a helyre mennek ebédelni, mint ahová párként járnak. Tehát még a nagyon megengedő, a szexet és érzelmeket nem tabusító kapcsolatokban is vannak (lehetnek) korlátozások.
A másik véglet az, amikor szinte semmit nem szabad, bár ez általában tényleg nem előzetes megegyezés alapján derül ki… Csak, ha valaki már elkövette a másik fél által szabályszegésnek gondolt cselekedetet. Például már párkapcsolatban van és visszajelentkezik a társkeresőre, amin megismerkedtek. És ezt mondjuk a másik fél egy barátján vagy barátnőjén keresztül észreveszi. (Tudok olyan sztoriról, ahol az illető csak azért jelentkezett vissza, mert díjat vontak le a kártyájáról, de a barátnője meg se hallgatta a magyarázatát.)
Vagy csetel az exével. Egyáltalán kommunikál vele bármilyen formában. Az egyik kedvencem a mikrohűtlenségek közül az, hogy az illető lájkol valami bejegyzést, képet egy közösségi oldalon. Persze, ha ez a lájk olyasvalakinek szól, akire az a partner valamiért féltékeny. Vagy a pasi rámosolyog a közértben egy másik nőre. Megbámulja az utcán. Esetleg önkielégít ahelyett, hogy a párjával szexelne, pedig a partnere szerint minden erotikus energiát neki kellene tartogatnia. (Akkor is, ha sok belőle a felesleg.) Van, akinek a pornónézés önmagában hatalmas megcsalásnak számít. De az is, ha szeretkezés közben másra gondolunk…
Sokak szerint a hűtlenség meglétéhez az kell, hogy titokban tartsunk valamit, leplezzük egy-egy cselekedetünket, teremtsünk rejtekhelyet, legyen az akár fizikai, akár digitális… De ha valaki nyíltan hűtlenkedik, senki elől nem rejti el, mit művel, az még attól a partnere szemében ugyanúgy hűtlenség, sőt, még sokak szerint extrém megalázó is. Tehát a rejtőzködés, titkolózás sokszor előfeltétel, de nem mindig…
Valójában soha, egyetlen kapcsolatban sem tudhatjuk a pontos határokat és hogy mikor mivel bántjuk meg a másikat. Az esetek olyan végtelen változatosak, hogy felkészülni se nagyon tudunk rájuk. Legfeljebb azt tehetjük, hogy újra és újra tisztázzuk, mi számít határátlépésnek. De sok kapcsolatban erre nincs is nyitottság, mert eleve a szőnyeg alá akarják söpörni a kérdést.