Ha bizonyos slágereknek hiszünk, akkor a huszonéves, hosszú combú bomba-bamba nő úszik be a képbe, aki szoláriumba jár, és sokba kerül. Esetleg saját kéglit kell fizetni neki… Biztos ilyenek is vannak, de a legtöbb szeretőre vágyó férfi nem Barbie-babára vágyik, és nem is státuszszimbólumra (ezt anyagilag úgyse bírná), hanem egy valódi emberre. Egy NŐRE, csupa nagy betűvel, de ez a nő nem arról ismerszik meg, hogy annyira feltűnő, hogy a kevésbé fegyelmezettek utána fordulnak az utcán.



A közhiedelemmel ellentétben a jó szeretőnek még csak fiatalnak (a férfinál jóval fiatalabbnak) se kell lennie. Bőven vannak köztük harmincasok, negyvenesek, ötvenesek is. Gyakori, hogy fiatalabb férfiak idősebb nőkre startolnak rá, bár, az ritkább, hogy ezekből a kezdeményezésekből hosszabb kapcsolat is kialakulna.

A szépség sem alapkövetelmény. A szeretők között nincsenek felülreprezentálva a szépségkirálynők, se a szilikonmellűek, se a szőkék, se a holdjáró cipőben tipegők. Ha valami, akkor az tűnik fel a szeretőt tartó nőkön, hogy az átlagnál felszabadultabbak, magabiztosabbak és vidámabbak. (Valamint olyan dolgokhoz értenek, ami azelőtt nem érdekelte őket…) De nem kirívóan gyönyörűek – inkább „csak” nagyon nőiesek és vonzók. Noha ez a nőiesség sokszor éppen attól jelenik meg bennük, hogy egy férfi felfigyel rájuk, vagy őket kezdi érdekelni valaki.

Ugyancsak a sztereotip elképzelés szerint a szerető szingli, de a legtöbb esetben ma már valószínűleg nem így van. Egyébként régebben se feltétlen volt így, a szeretőzés történetében mindig is szerepeltek férjes asszonyok, csak ők diszkrétebben csinálták, és kevésbé csaptak botrányt. Nyilván szinglik is akadnak, de ha egy férfi tudatosan keres, akkor számol azzal, hogy az egyedülálló nőnek milyen vágyai és igényei lehetnek, és azokat ő mennyiben tudja teljesíteni.

Hacsak nem olyan szingli nőt talál, akinek saját döntése, hogy egyedül él, a férfiak inkább a családos asszonyokat preferálják. Ők sokkal megértőbbek, nem érnek rá a kelleténél jobban, és ugyanolyan kockázatot vállalnak, mint a férfiak, sőt, a kettős mérce miatt még nagyobbat is talán. Ha a nő házassága borul, az a férfinak is rossz: nagyon sok esetben ilyenkor a szeretői kapcsolatnak is annyi lesz – mert a nő hirtelen többet akar, mint addig. (Nem feltétlenül a szeretőjétől, lehet, hogy egy új monogám kapcsolat felé orientálódik.)

A férfiak, ha csak egy mód van rá, kerülik a problémás nőket, és azokat, akik minden bajukat rájuk borítják. Persze léteznek olyanok is, akik dráma nélkül nem is élveznek egy kapcsolatot, de az, aki szeretné a családi békét fenntartani, egy derűs, kellemes, és racionálisan gondolkodó nőt fog keresni. Egyáltalán nem baj, ha intelligens, akivel még konspirálni is lehet.

A legnagyobb problémák az érzelmek túltengéséből fakadhatnak: a férfiak nagy része ettől inkább fél, minthogy keresné. Persze, a lelkük mélyén imponál nekik, ha beléjük szeretnek, az ezzel járó komplikációkra azonban nem vágynak. Ők elsősorban nem emóciókat keresnek egy külső kapcsolatban, bár akadnak olyanok, akik azt is: jellemzően azok nyitottak a mélyebb érzelmekre, akiknek kiüresedett a házassága, vagy olyan poligám beállítottságúak, hogy több nőt is tudnak szeretni.

De a legtöbben nem azzal a vággyal vágnak bele, hogy nagy szerelmet éljenek át. Ellentétben a legtöbb nővel, akit a szeretőzésben az érzelmek jobban érdekelnek, mint a szexuális kaland, bár lehet a kettőt ötvözni is. A csimpaszkodó, telefonálgató, siránkozó, követelőző szerető egyik férfinak sem vágyálma. (De cáfoljatok meg, ha nincs igazam.)

A barátság, a jó beszélgetések, az őszinte, tabuk nélküli kommunikáció, az intimitás megélése azonban nagyon sokszor ott szerepel a vágyak listáján, még ha nem is fogalmazzák meg maguknak. Nem csoda, hogy a legkönnyebben nők tudják kicsalogatni a férfiakból a legnagyobb titkokat, egy-egy szeretkezés után, ahogy ezt a titkosszolgálatok már évezredek óta pontosan tudják: mert a férfiak is szeretnek beszélni, és nekik is fontos, hogy meghallgassák őket. A jó szerető tehát odafigyel, és diszkrét, mint egy gyóntató pap. Még feloldozást is ad.

A végére hagytam a legfontosabbat: a férfiak számára a szerető elsősorban a szexről szól. Nem kell ezért se lenézni, se átkozni őket, természetes dolog, hogy így van. Ha nem lenne annyi civilizációs tabu a fejünkben, a nők számára is sokkal fontosabb lenne a szex, és természetesebben élnék meg, főleg, mióta van fogamzásgátlás.

Hogy milyen az ideális szerető az ágyban? Felszabadult, játékos, „mindenre kapható” – már a férfi ízlése szerint mindenre. És ez az ízlés meglehetősek sokféle lehet, de az valószínű, hogy senki sem vágyik prűd, szűzies, a szextől félő szeretőre. (Vagy ha igen, akkor inkább a plátói kapcsolatot favorizálja.)

Az ideális kedves nem csak ahhoz ért, hogy felkorbácsolja a férfi vágyát: ő maga is láthatóan élvezi, ami történik. Nem kéreti magát, nem kell újra és újra győzködni, nem talál ki kifogásokat. De nem is akar túl sokat. Bár ahhoz, hogy egy férfinak ilyen, ideális szeretője legyen, ő maga is kvázi ideális feltételekkel kell, hogy rendelkezzen. 

Az persze már egyénfüggő, hogy melyik férfi vágyik kizárólagosságra a szeretői kapcsolatban (most a házastársakat leszámítva), vagy viseli jól a nő felszabadult szexualitását, amelynek áldásaiban mások is részesülnek. De a legtöbb itt felsorolt vágy a szeretővel kapcsolatban szerintem a férfiak listáján mindenképp szerepel. Természetesen akkor, ha hosszabb távon szeretnének viszonyt folytatni, nem csak alkalmi kalandokra vágynak: akkor sokkal kevesebbel is beérik.