Van, hogy az eredeti kapcsolat eleve sosem működött igazán (például szexuálisan vagy érzelmileg mindig is deficites volt, de amikor összejöttünk, azt reméltük, ez a helyzet még javulhat – csak ez sose következett be), van, hogy az elején még működni látszott, de időközben teljesen más irányba változtunk, vagy egyikünk fejlődött, a másik megmaradt ugyanazon a szinten, és még lehetne sorolni.
Tehát induljunk ki abból, hogy a fő kapcsolatunk nem reparálható, megpróbáltuk, átbeszéltük, kísérleteztünk, nem sikerült. De ettől még nem akarunk szétválni, az sem opció. Vagyis marad a külső kapcsolat mint megoldás, vagy mindkettőnk számára, vagy csak az egyikünknek, mert a másiknak nincs rá igénye.
Vajon a külső viszony akkor is rombolni fogja az alapkapcsolatot, ha a partner tud róla és ha nem is támogatja vagy örül neki, de elfogadja a létezését? Milyen esetben lesz romboló és milyen esetben marad a főkapcsolat érintetlen vagy esetleg még javul is?
Azt szerintem kijelenthetjük, hogy a fő kapcsolat nem marad ugyanolyan, ha valamelyik partner kilép a monogámiából. Lehet, hogy még akkor sem, ha egyébként a párja mit sem sejt, vagy kezdetben nem tud róla… A kilépő fél mindenképpen változni fog és ez visszahat a társára is. De akkor sem úszható meg a változás, ha nincs titkolózás. Az azonban, hogy ez a változás milyen jelentős és milyen irányú, már nagyon sok faktoron múlik.
Múlik például azon, hogy az eredeti pár kiinduló helyzetében mekkora az intimitás és az őszinteség. Mekkora az elfogadás és az egymásra figyelés. Sok házasságban játszanak szerepet az emberek és félnek attól, hogy kiteregessék a lapjaikat. Tehát már a külső kapcsolat megjelenése előtt nincs valódi intimitás és sokszor szex sincs, vagy csak valami szexre emlékeztető mismásolás van.
Ráadásul az, aki ennél többet szeretne, akár szexuálisan, akár érzelmileg, akár intellektuálisan, de évek óta nem kapja meg, folyamatosan frusztráltnak érzi magát: egy külső kapcsolat ebből a frusztrációból oldhat valamennyit, a bázispartner mentesül a nyomás alól és nem kell azon tipródnia, hogy miért nem tud alapvető dolgokat megadni a párjának.
Persze az is előfordulhat, hogy mindaddig, amíg nincs külső kapcsolat, a partner nem veszi komolyan a másik igényeit, vagy lenézi, lekicsinyli a vágyait, még nevetségessé is teszi (például nem hiszi el, hogy az illető képes szeretőt találni), és csak akkor kap észbe, mikor már késő… Ilyen esetben azért nem akkora kár azért a kapcsolatért, ami eleve lenézésen alapult…
Az is előfordulhat, hogy noha mindkét félnek van igénye külső kapcsolatra és meg is egyeznek benne, az egyik sokkal sikeresebb, mint a másik és a végén az erodálja teljesen a kapcsolatukat, hogy a sikertelen fél már a korábbi, nyögvenyelős, de létező szexualitást és intimitást se kapja már meg, hiszen a partnere szárnyal a viszonyának köszönhetően és a közös szenvedés helyett most már csak ő szenved…
Az sem mindegy, hogy a báziskapcsolat szereplői mennyire nyitottak arra, hogy téma legyen a külső kapcsolat vagy kapcsolatok világa, mennyire engedik be esetleg fizikailag is a szeretőket a saját életükbe, és itt nem feltétlenül többes szexre gondolok, csak arra, hogy megismerkednek, elmennek pár közös programra.
Minél élesebb a határ a bázis és a külső kapcsolat között, minél inkább tabu a téma, annál valószínűbb, hogy a bázis erodálódik, mert a viszony rengeteg izgalommal, új élménnyel, közölnivalóval jár és ha ezt otthon nem szabad kiengedni, akkor az illető a szeretőjével fog egyre mélyebben kapcsolódni. Tehát ugyan sok kellemetlenséggel járhat, ha nem tabusítjuk a külső kapcsolatot, hosszú távon mégiscsak ez a legjobb módszer arra, hogy megőrizzük a bázist: ne tegyünk úgy, mintha továbbra is monogám módon élnénk, mikor ez nem igaz.
A szerető szempontjából is sokkal jobb, ha nem érzi azt, hogy árt a bázisnak (ne miatta menjen tönkre a szeretője házassága, együttélése), illetve sokkal jobb érzés, ha valamilyen szinten számontartják, tudnak a létezéséről, figyelnek az igényeire.
Persze akadhat olyan helyzet, hogy a báziskapcsolat már annyira erodálódott, hogy magától is szétesne és a szerető ebbe a vákuumba lép bele. De akkor nem ő katalizálja a folyamatot, csak támaszt nyújthat a szeretőjének a leválás idején, illetve hosszabb távon akár új bázissá is lehet… Ha például neki magának nincs együttélős kapcsolata. De ez már egy másik történet.