Rekkenő melegben nehéz komoly hangvételű posztot írni, úgyhogy meg se kísérlem: inkább összeszedem, amúgy Brian élete módjára, hogy mit adtak a hűtlenek az emberiségnek. És miért nem kéne elküldeni ezt a bagázst melegebb éghajlatra. (Mondjuk a melegebb éghajlat szókapcsolat lassan már értelmezhetetlen.)



Például hogyan éreznék magukat a vaskalapos erkölcscsőszök, ha nem lenne min és kin felháborodniuk? Kiket köveztek volna meg a Bibliában, és kit mentett volna meg Jézus, ha nem létezne házasságtörés? Mitől érezték volna magukat többnek az egyébként súlyos bűnöket elkövető, és vérszomjas álszentek, ha nem attól, hogy bosszút állnak másokon, mert azok kicsikartak valami élvezetet az élettől?

Mi lett volna a görög mitológiával, ha nincs hűtlenség, Zeusz örökké Héra szoknyáján ül, és egyetlen földi vagy égi nő után se kajtat? (A görög mítoszok olyan kis számúak lennének, hogy csak füzetkében lehetne kiadni őket.) Trója nevét nem ismerné senki, ha Helené nem szökik meg Párisszal, Odüsszeusz pár hónap alatt hazatér Pénelopéhoz (eleve el se indult volna Ithakáról), és nem időzik éveket más nők társaságában, bár persze soha nem saját akaratából, szegény.

A rómaiak sose kergették volna el a királyokat, ha minden férj erényes lett volna, és nem kívánja a felebarátja asszonyát. Halál unalmas lenne az összes történelemkönyv, ha csak csatákkal és politikai küzdelmekkel foglalkoznának, és egy szál Kleopátra, Messalina vagy Agrippina se szerepelne bennük, hogy csak a leghíresebb hűtleneket említsem. Kleopátra nélkül egy csomó szépségszalon, fodrászüzlet is nagy bajban lenne a névadással.

A költészet meg aztán végképp befuccsolt volna az évszázadok alatt. Megcsalás, féltékenység nélkül a legjobb versek nem születtek volna meg. Boccaccio sótlan sztorikat írt volna, mert ugyan mi érdekeset lehet mesélni olyan házastársakról, akik csak egymással fekszenek le?

Nem kaptunk volna Bovarynét, Anna Kareninát se, Lady Chatterly se háborgatta volna a nyárspolgárok nyugalmát. Bár körülbelül az egész francia irodalmat is elfelejthetnénk, Három testőröstül és kalandregényestül.

Miből élnének meg a bulvár újságok, a filmesek, és a sorozatírók? A hűtlenség felszámolása olyan mértékű tragédiát okozna, hogy azt sose hevernénk ki. Mihez kezdenének a válóperes ügyvédek? A magánnyomozók? A detektívek és a krimiírók? Kinek prédikálnának a papok, és mi történne a párterapeutákkal? Bezárhatnának a bordélyok, a garniszállók, és az összes nem klasszikus társkereső.

Sokak karrierjét is lehetetlenné tenné a hűtlenség nemléte: ha egyetlen főnökkel, rendezővel se lehetne lefeküdni, hogy az ember előbbre jusson, tán a kemény munka becsülete megnőne, de úgy őszintén, ki a fene vágyik erre?

A hűtlenség az élet sava-borsa, nélküle sokkal unalmasabb, uniformizáltabb világban élnénk, és előbb-utóbb mindenkinek elmenne a kedve a szextől. Ha csak egy emberrel és csak azzal lehet csinálni, akivel kell is, illetve akkor is kell csinálni, ha a fene se kívánja, akkor a libidó zuhanórepülésbe kezd.

Szerencsére nem kell attól tartanunk, hogy a hűtlenség egyszer csak eltűnik, mindig itt lesz velünk, amíg csak fennmarad az emberiség, mindig megráz, felráz és felspannol majd minket, és amíg írásbeliség létezik, írni is fogunk róla.

Hűtlenek, menjetek haza! Aztán térjetek vissza a szeretőtökhöz!