A szeretői viszonyok sem jönnek létre egyszerűbben, mint a hagyományos kapcsolatok, csak kicsit más buktatókon kell átjutniuk: fenntartani őket pedig sokszor jóval nehezebb, mint egy felvállalható együttjárást, élettársi szövetséget vagy házasságot. Nagyon sok a közös pont a kétféle kapcsolat között, és persze van néhány, ami alapvetően eltér.
Mit tehetünk, ha semmiképp nem szeretnénk, ha a viszonyunk működne?
1. Elégedetlenkedjünk és problémázzunk megállás nélkül!
Egyrészt kritizálhatjuk a partnert, amiért sose ér rá, nem ér rá elég gyakran, nem tartja velünk a kapcsolatot folyamatosan, miért foglalkozik a családjával, miért szexel még a férjével/feleségével... De támadhatjuk a kinézetét, az öltözködési stílusát, próbálhatjuk rábeszélni arra, hogy másképp étkezzen, mint eddig, hagyjon fel bizonyos szokásaival és vegyen fel másokat.
2. Legyünk indiszkrétek, azt nagyon szokták értékelni!
Hívjuk fel vagy sms-ezzünk, ha otthon van, küldjünk neki szexi képeket, mikor esélyes, hogy más is nézi a telefonját, ha közös a baráti körünk, beszéljünk a viszonyunkról ezeknek az ismerősöknek, csókolózzunk és ölelkezzünk nyilvános helyen, viselkedjünk megvadult tinik módjára, esetleg keressük fel a házastársát és világosítsuk fel a helyzetről.
3. Legyünk féltékenyek és prűdek, ne engedjük, hogy őszintén beszéljen a vágyairól!
Viselkedjünk úgy, mint egy igazán bosszantó férj/ feleség, nyomozzunk a szeretőnk után, rendezzünk jelenetet, ha érdeklődést mutat valaki iránt, sértődjünk meg, ha az állandó partneréről vagy korábbi kedveseiről beszél és főleg isten ments, hogy meghallgassuk, milyen titkos vágyai vannak. Ha mégis merne róluk beszélni, hurrogjuk le és nevezzük perverznek!
4. Folyton utalgassunk arra, hogy el kéne válnia és minket választania!
Ne elégedjünk meg a szeretői szereppel, próbáljuk meg kiütni a nyeregből a létező partnert, áskálódjunk ellene, szidjuk, tüntessük fel rossz színben és próbáljunk rávilágítani, mennyivel jobb lenne a szeretőnk élete, ha velünk töltené a mindennapjait!
5. Legyünk nehezen elérhetők, megbízhatatlanok, mondjunk le randikat össze-vissza!
Ha a kedvesünk végre megszervezte, hogy el tudjon szabadulni a kedvünkért a munkahelyéről vagy otthonról, és tényleg odatette magát, küldjünk az utolsó pillanatban egy sms-t, hogy bocsi, mégse jó, esetleg még arra se vegyük a fáradságot, hogy értesítsük, várjon csak hiába... Ígérjük meg, hogy telefonálunk, de utána ne tegyük mégse, tűnjünk el napokra minden magyarázat nélkül, majd bukkanjunk fel, mikor kedvünk tartja.
6. Nyomasszuk olyan elvárásokkal, amelyeknek nem tud eleget tenni!
Feltételezzük, hogy a szerető arra való, hogy minden vágyunkat kielégítse, akkor is, ha neki nincs kedve hozzá, és addig bosszantsuk, amíg nem enged... Mondjuk nincs kedve anális szexhez vagy többesezéshez, de nem hagyjuk annyiban és a végén mégiscsak beadja a derekát. Nyomassuk a saját stílusunkat és egyáltalán ne próbáljuk megérteni, mi jó neki és ő mit szeretne...
7. Ne szervezzünk civil programokat és ne vigyünk érzelmeket a kapcsolatba!
Viselkedjünk távolságtartóan, korlátozzuk a kapcsolatunkat a puszta szexre, ne legyünk kedvesek és empatikusak, kerüljük a beszélgetést, ne tartsuk a kapcsolatot randik között. Nehogy véletlen érezzünk valamit az irányába és nehogy azt higgye, hogy szeretjük!
8. Használjuk ki anyagilag!
Igyekezzünk minél több hasznot húzni a kapcsolatból, vitessük el magunkat drága helyekre, kérjünk ajándékokat, kölcsönt, éreztessük, hogy nagy szükségünk lenne támogatásra vagy csak játsszuk el a királylányt, akinek alanyi jogon jár mindenből a legjobb!
9. Legyünk a végtelenségig smucigok!
Isten ments, hogy meghívjuk valamire, mikor együtt megyünk kávézni, fizesse csak ki az italát, sőt, leginkább ne is menjünk sehová, ahol pénzt kell költeni. Még egy kicsiséget se adjunk neki, nehogy elbízza magát. Szervezzük a randikat erdőbe vagy olyan lepukkant helyre, amelyért nem kell fizetni.
10. Legyen folyton lelkifurdalásunk és szakítsunk rendszeresen!
Mivel képtelenek vagyunk kibékülni azzal, hogy mit művelünk, hozakodjunk elő ezzel újra és újra. Bizonytalanítsuk el a szerencsétlent és olykor szakítsunk „örökre”, mert mostantól az erény útjára akarunk lépni. Aztán mikor elmúlik erkölcsi felbuzdulásunk, bukkanjunk fel újra az életében és rohanjuk le sürgető vágyunkkal, amely nem tűr halasztást.
Természetesen lesz olyan, aki egyik-másik pont szó szerinti teljesítése ellenére sem jár sikerrel szeretője elijesztését illetően... Szakítani azonban bármikor lehet, ha annyira nem akarunk kiegyensúlyozott kapcsolatot.
Mit tehetünk, ha semmiképp nem szeretnénk, ha a viszonyunk működne?
1. Elégedetlenkedjünk és problémázzunk megállás nélkül!
Egyrészt kritizálhatjuk a partnert, amiért sose ér rá, nem ér rá elég gyakran, nem tartja velünk a kapcsolatot folyamatosan, miért foglalkozik a családjával, miért szexel még a férjével/feleségével... De támadhatjuk a kinézetét, az öltözködési stílusát, próbálhatjuk rábeszélni arra, hogy másképp étkezzen, mint eddig, hagyjon fel bizonyos szokásaival és vegyen fel másokat.
2. Legyünk indiszkrétek, azt nagyon szokták értékelni!
Hívjuk fel vagy sms-ezzünk, ha otthon van, küldjünk neki szexi képeket, mikor esélyes, hogy más is nézi a telefonját, ha közös a baráti körünk, beszéljünk a viszonyunkról ezeknek az ismerősöknek, csókolózzunk és ölelkezzünk nyilvános helyen, viselkedjünk megvadult tinik módjára, esetleg keressük fel a házastársát és világosítsuk fel a helyzetről.
3. Legyünk féltékenyek és prűdek, ne engedjük, hogy őszintén beszéljen a vágyairól!
Viselkedjünk úgy, mint egy igazán bosszantó férj/ feleség, nyomozzunk a szeretőnk után, rendezzünk jelenetet, ha érdeklődést mutat valaki iránt, sértődjünk meg, ha az állandó partneréről vagy korábbi kedveseiről beszél és főleg isten ments, hogy meghallgassuk, milyen titkos vágyai vannak. Ha mégis merne róluk beszélni, hurrogjuk le és nevezzük perverznek!
4. Folyton utalgassunk arra, hogy el kéne válnia és minket választania!
Ne elégedjünk meg a szeretői szereppel, próbáljuk meg kiütni a nyeregből a létező partnert, áskálódjunk ellene, szidjuk, tüntessük fel rossz színben és próbáljunk rávilágítani, mennyivel jobb lenne a szeretőnk élete, ha velünk töltené a mindennapjait!
5. Legyünk nehezen elérhetők, megbízhatatlanok, mondjunk le randikat össze-vissza!
Ha a kedvesünk végre megszervezte, hogy el tudjon szabadulni a kedvünkért a munkahelyéről vagy otthonról, és tényleg odatette magát, küldjünk az utolsó pillanatban egy sms-t, hogy bocsi, mégse jó, esetleg még arra se vegyük a fáradságot, hogy értesítsük, várjon csak hiába... Ígérjük meg, hogy telefonálunk, de utána ne tegyük mégse, tűnjünk el napokra minden magyarázat nélkül, majd bukkanjunk fel, mikor kedvünk tartja.
6. Nyomasszuk olyan elvárásokkal, amelyeknek nem tud eleget tenni!
Feltételezzük, hogy a szerető arra való, hogy minden vágyunkat kielégítse, akkor is, ha neki nincs kedve hozzá, és addig bosszantsuk, amíg nem enged... Mondjuk nincs kedve anális szexhez vagy többesezéshez, de nem hagyjuk annyiban és a végén mégiscsak beadja a derekát. Nyomassuk a saját stílusunkat és egyáltalán ne próbáljuk megérteni, mi jó neki és ő mit szeretne...
7. Ne szervezzünk civil programokat és ne vigyünk érzelmeket a kapcsolatba!
Viselkedjünk távolságtartóan, korlátozzuk a kapcsolatunkat a puszta szexre, ne legyünk kedvesek és empatikusak, kerüljük a beszélgetést, ne tartsuk a kapcsolatot randik között. Nehogy véletlen érezzünk valamit az irányába és nehogy azt higgye, hogy szeretjük!
8. Használjuk ki anyagilag!
Igyekezzünk minél több hasznot húzni a kapcsolatból, vitessük el magunkat drága helyekre, kérjünk ajándékokat, kölcsönt, éreztessük, hogy nagy szükségünk lenne támogatásra vagy csak játsszuk el a királylányt, akinek alanyi jogon jár mindenből a legjobb!
9. Legyünk a végtelenségig smucigok!
Isten ments, hogy meghívjuk valamire, mikor együtt megyünk kávézni, fizesse csak ki az italát, sőt, leginkább ne is menjünk sehová, ahol pénzt kell költeni. Még egy kicsiséget se adjunk neki, nehogy elbízza magát. Szervezzük a randikat erdőbe vagy olyan lepukkant helyre, amelyért nem kell fizetni.
10. Legyen folyton lelkifurdalásunk és szakítsunk rendszeresen!
Mivel képtelenek vagyunk kibékülni azzal, hogy mit művelünk, hozakodjunk elő ezzel újra és újra. Bizonytalanítsuk el a szerencsétlent és olykor szakítsunk „örökre”, mert mostantól az erény útjára akarunk lépni. Aztán mikor elmúlik erkölcsi felbuzdulásunk, bukkanjunk fel újra az életében és rohanjuk le sürgető vágyunkkal, amely nem tűr halasztást.
Természetesen lesz olyan, aki egyik-másik pont szó szerinti teljesítése ellenére sem jár sikerrel szeretője elijesztését illetően... Szakítani azonban bármikor lehet, ha annyira nem akarunk kiegyensúlyozott kapcsolatot.