Nem szokványos a történet, amelyet három évvel ezelőtt egy akkor 54 éves nő írt le arról, hogyan derült ki, hogy a férje megcsalja és mi történt a vallomás óta. A sztori nem csak azért nem hétköznapi, mert a nő nem akart sem elválni, sem véget vetni a férje azon törekvésének, hogy alternatív kapcsolatai lehessenek (vagy legalább egy pasija), hanem azért is, mert így derült ki, hogy a férfi biszexuális. Vagyis nem más nők izgatják, hanem férfiak.

A legtöbb nő ettől valószínűleg összeomlana, vagy legalább is úgy döntene, hogy nincs értelme folytatni a házasságot. De ez a feleség (Anne álnéven írta meg a történetét) inkább úgy döntött, hogy a férje boldogsága fontosabb neki, mint annak a házasságnak a megőrzése, amelyben addig éltek. A férj ugyanakkor nem akarta elhagyni Anne-t, nem is arról volt szó, hogy ne kívánta volna. Csak az idők során rájött, hogy a férfiak is izgatják. Vagyis, ha a kapcsolatukat meg akarták őrizni valahogy, teljesen új alapokra kellett azt helyezniük.

A megoldás a nyitott házasság lett, amelyben a feleség még azt is vállalta, hogy segít a férj társkereső profiljának megalkotásában (például szexi fotókat készített róla) és ha a férj talál valaki komolyabbat, azzal hajlandó megismerkedni, akár még főz is rá. Létrehoztak egy etikus nem monogám egyezményt, amelyben szerintem túlszabályozták a dolgokat (például meghatározva, hogy a férj milyen gyakran láthatja reménybéli szeretőjét, mikor csetelhet vele, és így tovább – mint tudjuk, az ilyen túlzott és a harmadik felet be nem vonó szabályozás nem szokott működni, de ezt most mellékszál), és ennek nyomán kezdett a férj randizni.

Amit biztosan tudunk: a házasság új alapokra helyezése egyáltalán nem volt egyszerű folyamat, és nagyon is megviselte Anne-t, aki terápiás ülések és jóga segítségével tudta átvészelni a legnehezebb időszakokat. Szerinte a rendszeres testmozgás és a buddhizmus egyaránt sokat tett ahhoz hozzá, hogy el tudja fogadni a változásokat.

Az etikus nem monogámia keretein belül még azt is kipróbálta, milyen hármasban, sőt, a férje pasijával kettesben is szexelt néhányszor. De nem maradt ebben a körben: felfedezte, hogy szívesen kalandozik saját jogon is.

Ha fordított helyzetre gondolunk, vagyis a feleség fedezi fel magában, hogy biszexuális, az általában kevesebb drámát okoz, hiszen a heteró férfiak többségének fantáziájában két nő szexuális kalandja izgatóan hat, míg a nők kevésbé szokták tolerálni a férfiak biszexualitását. Ha egy férj arról értesül, hogy a neje barátnőt szeretne, akkor valószínűleg kevésbé ijed meg. Persze az nem biztos, hogy a nej talál is megfelelő barátnőt: már korábban írtam róla, hogy a leszbikusok mennyire nem szeretik a biszexuális nőket, a bi nők többsége pedig csak „csomagban”, vagyis a férjével, pasijával együtt áll kötélnek. Márpedig nem biztos, hogy mindenki többes szexre vágyik, ha nem heteró.

Anne története azért is érdekes, mert reményt ad azoknak, akik még 50 fölött szeretnének változtatni addigi életükön, kapcsolatukon, akik akár új alapokra helyeznének mindent. Nem úgy állnak hozzá, hogy jaj, már túl öreg vagyok ahhoz, hogy most találjam ki, mit szeretnék, már úgyis késő, nem akarom kockáztatni a házasságomat… Hanem éppen akkor kezdenek valami radikálisan új dologba, amikor mások már belefásultak a kapcsolatukba és megalkuvóan elfogadták, hogy titkos vágyaik soha nem válnak valóra. Pedig lehet, hogy csak egy kis (na jó, nagy) bátorság kell ahhoz, hogy felvállalják magukat.

Anne és a férje esete persze sokkal bonyolultabb annál, mint ahogy most röviden beszámoltam róla, ha valakit érdekel itt elolvashatja az eredeti cikket. Az mindenesetre egyértelmű belőle, hogy nagyon sok önismereti munka, kommunikáció, nyitottság és stressztűrő képesség kell ehhez az egészhez. Lehet, hogy életük egy korábbi szakaszában, amikor még nem voltak ennyire érett személyiségek, nem jártak volna sikerrel. De jó, hogy belevágtak, mert így egészen új világ nyílt ki előttük.