Nem akarom reklámozni azt, aki erről írt, őszintén szólva nem is mentettem el, de ez az abszurditás azóta is többször eszembe jutott. A szövegből az derült ki, hogy a szerző mikrohűtlenségnek nevez minden olyan cselekményt, amiből nem lesz igazi hűtlenség, de a partnernek rosszul esik.

Az adott esettanulmányban egy negyvenes hölgy panaszkodott arra, hogy a férje tizenéves csajok erotikus képeit lájkolja és kommentelgeti, a nyálát csorgatva. Egyéb nem történik, de ezt ő megalázónak érzi, ezért már hűtlenséget is lát benne, még ha ez a "megcsalás" olyan apró is, hogy csak mikroszkóppal mérhető. (Ráadásul nem titokban csinálja...)

De mi következik ebből? Hogy az igazán hűséges ember nem lájkolhat ellenkező nemű egyedeket, nem kommentelhet a képeik alá, mert ez már majdnem hűtlenség? Vagy az is következik, hogy meg se nézheti azokat, és magában sem hümmöghet, hogy de szép ez a popsi, meg hasonlók? Vajon a mikrohűtlenség abban a pillanatban kezdődik, amikor megnézzük azt a fotót, vagy amikor csettintünk, esetleg masztizunk egyet rá?

Kérdés, hogy ha maradunk a diszkrét csettintésnél és masztinál, akkor kevésbé vagyunk-e mikrohűtlenek, mint ha az összes ismerősünk látja, hogy csorgatjuk a virtuális nyálunk egy számunkra valószínűleg elérhetetlen csaj után?

Egyébként nem az a baj ezzel, hogy ne érteném meg, miért megalázó ez a viselkedés, mert a környékbeli részegektől már hallottam hasonlókat: a saját feleségüket mindenki füle hallatára alázzák és kiscsajokról beszélnek, akiket ők így meg úgy megdugnának. (Olykor a tömött buszon részletezik a szerencsétlen csaj és az egész közönség füle hallatára, hogy mit tennének vele…) A viselkedési mód ugyanaz, csak az egyik virtuálban nyomja, a másik meg élőben. De mindennek semmi köze a hűtlenséghez, ez egyszerű és alpári bunkóság, plusz bizonyos esetekben szexuális zaklatás.

Nem az a bunkóság, hogy valaki a fiatalabb nőkre bukik, hanem az, hogy ennek ilyen stílusban ad hangot, és közben megalázza a partnerét. Ilyen szempontból szerintem a virtuális nyálcsorgató még ártalmatlanabb is. És nem hiszem, hogy azzal bármire is mennénk, ha a viselkedését hűtlenséghez hasonlítanánk. Azt se tanácsolnám a feleségnek, hogy kezdjen el balhézni a férje lájkjai miatt: ez csak olaj lenne a tűzre, esetleg olyan szócsatához vezetne, amelyben a nő még jobban megsérülne, erre pedig semmi szüksége.

Ha a férj már nem tartja vonzónak, vagy egyszerűen csak ignorálja, akkor erőszakkal, siránkozással, panaszkodással semmire se megy, ezt szerintem sokak saját tapasztalata is alátámasztja. Senkit, még egy férjet se lehet arra kényszeríteni, hogy tessünk neki vagy bókoljon nekünk, ne vegyen észre mást, vagy csak egyszerűen ne úgy viselkedjen, mint egy ősember. Bár az ilyen jellemhibák se csak úgy hirtelen szoktak megjelenni: a nők kinézetét fennhangon taglaló, undorítóan macsó stílus már fiatalon is jellemző azokra, akik ezt később is nyomják, a Facebook lájkoló viszont ennek a sokkal szelídebb, elviselhetőbb formája (szerintem).

Azon agyalni, hogy az ilyen férj a hűtlenség felé halad vagy sem, hogy csak pofázik, vagy a tettek mezejére is lép, talán felesleges is. Bár sokan megelégszenek a szájhősködéssel, mert azok a lányok, akiket így kipécéznek, a hátuk közepére se kívánják őket. A lényeg itt az, hogy ez a férfi már kicsit sem érdeklődik a neje iránt, és ebbe valahogy bele kell nyugodni. Nem szabad őt partnernek tekinteni, mert a jelek szerint már ő sem tekinti magát annak.

Szerintem az ilyen problémára csak az jelenthet gyógyírt, ha egy másik férfi vagy akár több férfi figyelmét is magunkra vonjuk: akkor még az unatkozó, mások után nyálukat csorgató pasik is fel szoktak ébredni. Persze akkor általában már késő, mert az asszonynak már nem kellenek, túllépett rajtuk.

De itt is érdemes azért súlyozni: egy-egy alkalmi lájkot vagy kommentet, ami nem feltétlen ízléses, még nem kell komolyan venni, esetleg még rá is lehet tenni egy lapáttal, és humorosan kezelni az egészet. Minden attól függ, hogy egyébként, a hétköznapokban megvan-e még a vonzalom, a tisztelet, esetleg a vágy. De ha vágy már nincs is, azt is lehet civilizált módon, egymás megalázása nélkül kezelni. A nem létező hűtlenségre ráfogni azonban, hogy mikrohűtlenség, szerintem értelmetlen és komolytalan.