Mindegy, milyen jellegű munkát végzünk, munkahelyre járunk-e be, vagy egész nap mozgunk, folyamatosan újabb és újabb emberekkel találkozunk, vagy egy összeszokott csapatban dolgozunk, szabadúszók vagyunk, vagy röghöz kötöttek, szinte biztos, hogy összefutunk olyan emberekkel, akik erotikus értelemben hatást gyakorolnak ránk.
A vonzalom pedig nincs tekintettel egyikünk családi állapotára sem, legfeljebb másképp fogjuk megélni, ha nem fejezhetjük ki szabadon. A legtöbb esetben persze nem történik konkrétan semmi, nyilván sokkal több a flört, a titkos epekedés, mint a megvalósult szexuális/érzelmi kapcsolat. De a munkahelyi (vagy munkából kialakuló) flört még akkor is kellemessé teheti a napot, motiválhat arra, hogy bemenjünk a munkahelyünkre, vagy elmenjünk a következő ügyfélhez, ha egyébként semmi konkrétum nem történik köztünk: lehet, hogy egy ilyen titkos doppingszer hatására sokkal jobban teljesítünk, mint máskor.
Egy bizonyos szinten nincs az egészben semmi problematikus. De már abban az esetben is ellenjavaltnak mondják a munkahelyi szerelmi kapcsolat kialakítását, ha két független ember között bontakozik ki, bármennyire is természetes és elkerülhetetlen, hogy kibontakozzék. (Vannak ugyebár testületek, amelyekben egyenesen szabályzatba ütközik az ilyen kapcsolat.)
Ahogy doppingszer lehet a vonzalom, úgy hátráltathat is: ha az ember a kedvesével dolgozik, lehet, hogy nehezebben fog koncentrálni, főleg a kezdeti, bolondabb szakaszban, nem fogja tárgyilagosan megítélni a másik munkáját (vagy engedélyekebb vagy szigorúbb lesz, attól függően, hogy milyen a lelki alkata), lehet, hogy döntéseit hangsúlyosabban befolyásolják az érzelmei, és ha féltékeny típus, állandóan azt fogja figyelni, hogy kivel flörtöl még a barátja, barátnője... Az állandó jelenlét miatt nagyobb az ellenőrzés lehetősége, és van, akit ez az őrületbe kerget.
Az igazi probléma azonban akkor következik be, ha szakításra kerül a sor. Főleg szorosan együtt dolgozó emberek esetében borzasztó, ha együtt kell lenniük az exükkel napi 8-10 órában, pedig legszívesebben eltávolodnának tőle. Végig kell nézniük, hogy a volt partnerük hogyan kezd kavarni valaki mással, vagy el kell viselniük, hogy nem hagyja őket békén, mert nem érti, miért is szakítottak.
Most mindezt képzeljük el titkos viszonnyal. Már a flörtölés is nehezebb, mert lesznek, akik rossz szemmel nézik, de ez még semmi ahhoz képest, mikor tényleg történik is valami a két ember között. Ha ez a valami mindössze alkalmi szex, akkor sem egyszerű továbblépni úgy, mintha semmi se történt volna, főleg, ha az egyik fél folytatta volna, és úgy érzi, hogy kihasználták.
Ha az alkalmi egymásnak esésből titkos viszony alakul ki, akkor még bonyolultabb. A viszony ugyan titkos, de a legritkább esetben marad valóban titokban, főleg, ha a szeretők egymáshoz közel dolgoznak, és a kollégáik is eléggé belelátnak a dolgaikba. Nem mindenki fog róla tudni, persze, de lesznek élesebb szeműek, akiknek bizony feltűnik majd. Kérdés, hogy elkezdenek-e pletykálni (szinte biztos), nem érzik-e úgy, hogy erkölcsi kötelességük valakinek szólni, nem zsarolják-e valamelyik felet (akár csak egyetlen szó nélkül, éreztetve, hogy tudnak a titokról, és a hallgatásért cserébe kicsit jobb bánásmódra számítanak).
Ciki, ha mondjuk egy olyan nőcsábász pasiról van szó, aki sorozatban hódítja meg a kolléganőket, beosztottakat, és az elhagyott szeretők bepöccennek rá (lásd a Legénylakás című film, amelyről írtam már).
De ha semmi probléma nincs is a kollégákkal, ott az állandó együttlét, vagy sok találkozás és a hozzá-sem-érhetek érzésének feszültsége. Noha szeretőm még nem volt munkahelyen, azért bőven adódott alkalom, mikor odavoltam egy-egy kollégáért, és borzasztóan kívántam. Már ez is épp elég nehéz volt, de ha az ember tudja, hogy a másik is így érez, és mégsem történhet semmi, az talán még feszítőbb.
Állandó frászban lehetünk, lessük a lehetőséget egy-egy lopott mozdulatra, figyeljük, hogy a másiknak nem lesz-e ciki mégis, vajon ő is akarja-e annyira... Ugyanúgy működhet a féltékenység is, mint függetlenek esetében, csak csavarosabb, mivel nem lehet nyíltan kimutatni, hiszen a szeretőt mégsem illik stipi-stopizni. (A hivatalos partnert se illene, de a mainstream ezt elfogadhatónak, sőt, elvártnak gondolja.) Titkos viszony esetén a gyanú elaltatása érdekében még esetleg azt is meg kell játszani, hogy hűvös a viszonyunk a szeretőnkkel, vagy nem vagyunk különösebben jóban.
A hűtlenség nagymesterei, a franciák például XIV. Lajos udvarában használták a paraván szerető intézményét is: annak érdekében, hogy a férj féltékenységét elaltassák, egy másik nőnek udvaroltak, aki vagy tudatában volt a szerepének, vagy naiv módon bevette, hogy a bókok neki szólnak, és nem az úrnőjének vagy a másik udvarhölgynek... (Hogy ez nem munkahelyi viszony? Dehogyisnem, az udvar végül is munkahely volt, a királyok számára egyszerre munkahely és a magánélet színtere.)
És ugyanolyan kínos bonyodalmakhoz vezetett akkor is, ahogy ma, ha a titkos viszonynak vége lett, a munkakapcsolatnak azonban nem, lásd még a Legénylakás elhagyott titkárnőjét. Egy titkos szerető nem duzzoghat nyíltan, nem kap részvétet a kollégáktól, és nem lesznek tekintettel az érzéseire, főleg, ha nem is tudnak róluk... De ha tudnak, akkor se feltétlenül - mert lehet, hogy irigyelték, amíg ő volt a favorit. Vagy csak haragudtak rá, mert milyen erkölcstelen dolog szeretőnek lenni, jaj, a szegény férj/feleség odahaza.
Persze nem csak a munkatársból szerető verzió létezik, van, aki ellenkező irányú pályát fut be: már azért kerül egy munkahelyre, mert valakinek a szeretője. Vagy azért kap meg egy munkát. Ez utóbbi helyzetben már én is voltam, de semmi problémát nem okozott - igaz, alkalmi munkáról volt szó, tényleg nem tartanám szerencsésnek, ha tartósan együtt dolgoznék a szeretőmmel, főleg egy munkahelyen (de nekem olyanom - mármint munkahelyem - nincs, így nem is áll fenn ez a veszély).
A főnök-beosztott viszonyról már írtam korábban, az a munkahelyi viszonynak minősített esete, igazi klasszikus, főleg, mert az ötvenes években, amikor a nők úgy istenigazából bekerültek a munkaerőpiacra, vezető pozíciókban lévő férfiak szívesen flörtöltek és kezdtek viszonyt fiatal, feltörekvő, független beosztottakkal... (Ez még ma is így van, lásd Hende Csaba esetét például, de árnyaltabb lett a kép.)
Ha már munkahelyi viszony, mindenképp meg kell említenem A titkárnő című filmet, gondolom, sokan láttátok... Nem hűtlenséges, de munkahelyi szeretőzős, az egyik kedvenc jelenetem, mikor a főszereplő lány (Maggie Gyllenhaal, aki most már túl öregnek találtatott egy 55 éves férfi színészhez képest) a mosdóban igyekszik könnyíteni a borzasztó szexuális feszültségen, amelyet a főnöke kelt benne.
Ti hogyan közelítetek a témához? Voltatok már munkahelyi szeretők, vagy szereztetek-e munkát a szeretőtöknek köszönhetően? Milyen az irodai szex? Vagy, ha már munkahelyi románc, akkor csak az irodában ne csinálja az ember? Mi a legnehezebb az ilyen viszonyban, és ha annyira nehéz, mégis, miért történik meg annyiszor?