Többször beszéltünk a hűtlenség határeseteiről, illetve arról, mennyiféle módon értelmezik az emberek, mi számít annak, és mi nem. A mai példánkban egy barátság és egy szerelem között kellene választania a főhősnek, amire sokáig nem képes. Így hazudni és bujkálni kényszerül...



Adott két barátnő, nevezzük őket Olgának és Katának: Olgának van pasija, Katának nincs. Olga egyébként nem monogám típus, és elég gyorsan váltogatja a partnereit, de Gábor a szokottnál fontosabb neki, mert régen ismeri és mindig jóban voltak. Végül azonban őt is kirúgja és tovább lép. Katának már rég tetszett Gábor, és pár hónappal a barátnője és a férfi szakítása után, mikor véletlenül összefutnak, eléggé egyértelművé teszik, hogy szívesen lefeküdne vele. A srác nem is áll ellent, és a randi nagyon jól sikerül.

Az egyiküknek sem jut eszébe, hogy erről be kéne számolni Olgának, valahol érzik, hogy jobb, ha nem tud semmitől. Először azért, mert úgyis csak egy alkalom volt, de mikor lassanként kiderül, hogy már komolyabb érzelmeik is kialakultak bennük egymás iránt, akkor sem akaródzik nekik előállni a farbával. Mindketten jól ismerik Olga személyiségét: tudják, hogy hajlamos a hisztire és az erőszakos viselkedésre.

Aztán persze lebuknak, hiába próbálják a kapcsolatukat titokban tartani. Az egyébként szexuális ügyekben teljesen laza Olga kiakad: nagyon nem tetszik neki, hogy a legjobb barátnője lefeküdt az ő volt pasijával, hiába akart vele ő maga szakítani anno. Minden további nélkül megkéri Katát, hogy mondjon le Gáborról.

Mivel Katának mániája, hogy ő mennyire becsületes és sose bántja meg a barátait, megígéri az elég erőszakos Olgának, hogy nem találkozik többé Gáborral, mert fontosabb a kapcsolatuk, mint holmi pasi. Csakhogy addigra már beleszeretett a férfiba és mikor nagy nehezen kinyögi, hogy nem akarja folytatni, Gábor nem hiszi el neki: ugyanúgy az ágyban kötnek ki, mint korábban.

Annak ellenére, hogy nem csalnak meg senkit, hiszen függetlenek, pont úgy viselkednek, mint a titkos szeretők: csak olyan helyekre járnak vacsorázni, ahova Olga be se tenné a lábát, ha randijuk van, akkor Kata kitalál valamit, hogy a barátnője ne tudja, mit csinál, nem válaszol a leveleire, vagy csak nagyon röviden. Így megy egy ideig, de a legjobb barátnő elől eltitkolni, hogy boldog szerelmesek vagyunk, elég esélytelen. Akkor se sikerül, ha elkezdünk nem ráérni a barátnővel való találkozásokra, és folyton a rengeteg munkára hivatkozunk.

Olga persze rájön, hogy mi folyik a háta mögött, de ahelyett, hogy végre tudomásul venné, hogy túl sokat kért a barátnőjétől, aki rátalált a szerelemre, teljesen kiakad. Úgymond "rajtakapja" a párt, és jelenetet rendez, de elsősorban nem az expasijára mérges, hanem Katára, aki képes volt őt becsapni, pedig megígérte, hogy lemond Gáborról. Mikor Kata azzal védekezik, hogy szereti Gábort, Olga kijelenti, hogy nem is a kapcsolatukkal van problémája, hanem azzal, hogy eltitkolták. (Hányszor hangoztatott érv a megcsaltak részéről, pedig ha nem titkolják előlük, akkor meg az a bajuk, hogy a kapcsolat egyáltalán létezik.)

Olga reakciója annyira extrém, hogy Kata megijed és most már tényleg szakít Gáborral: egyrészt, mert úgy érzi, hogy nem hazudozhat tovább (ő nem ilyen becstelen ember), másrészt, mert azt gondolja, hogy a barátság tényleg fontosabb, mint a szerelem. Vagy legalábbis nem élheti meg ezt a szerelmet anélkül, hogy a barátnőjét el ne veszítené. És ezt az árat nem hajlandó megfizetni.

De vajon milyen barátnő az, aki elvárja attól, aki állítólag fontos neki, hogy az lemondjon a szerelemről - ráadásul úgy, hogy már évek óta nem volt senkije, mert kalandozni nem akar, nem tud, és komolyabb pasi nem akadt az útjába? Vajon itt tényleg arról van szó, hogy az exre szeretné kitenni a behajtani tilos táblát, vagy alapvetően nem bírja elviselni a gondolatot, hogy a mindig készséges kis nebáncsvirág, akinek sosem voltak szerelmi sikerei, hirtelen komoly kapcsolatot épít, és már nem ér rá az ő hülyeségeire?

Érdemes-e megtartani azt a barátnőt, akinek fontosabb a saját egója, mint a mi boldogságunk? Akinek eszébe se jut, hogy amit kér, az mekkora fájdalommal jár? És az a barátnő, aki képes lemondani egy szerelemről félelemből és beképzelt szívjóságból, vajon tényleg csodálatra méltó és önzetlen ember, vagy gyáva és önsorsrontó?

Hasonló sztorik azokkal is történnek, akik már rég nem funkcionálnak párként, de az exük érzékenysége védelmében vagy csak azért, hogy elkerüljék a napi konfliktust, eltitkolják, hogy van valakijük. Főleg, ha az ex még ugyanabban a lakásban lakik, ahol ők, illetve, ha a válást még nem mondták ki, vagy tudható, hogy az ex depresszióra, esetleg erőszakosságra hajlamos... Nincs igazi hűtlenség, de mégis bujkálni és hazudozni kell, vagyis a saját biztonságunk és nyugalmunk érdekében engedünk az erőszakosabb félnek.

Ami Katát illeti, azt hiszem, világos, hogy szerintem rosszul választott: ezzel a barátnővel semmit sem nyer, a pasiját viszont elveszítette. Létezik olyan helyzet, amelyben a barátságot kell a szexuális vonzalom elég helyezni (mondjuk a legjobb barátunk partnerét ne válasszuk szeretőnek), de ez szerintem ez nem az az eset. Ti hogy döntetnétek hasonló körülmények között?