A szeretők többsége számára a hétköznapok a legjobbak, mert akkor lehet legkönnyebben elszökni, akkor a legkiszámíthatóbbak a körülmények. Vagyis az ünnepek, de főleg a nyári időszak próbára teszi a türelmüket. Attól függően, hogy mennyire titkos a kapcsolat (vagy éppenséggel már nyílt titok), lehet a nyár nagyon szenvedős, és lehet különleges élményekkel teli is...



Megéltem már 3 hetes szünetet is, gyakorlatilag rádiócsönddel egybekötve, de a tartós kapcsolataimban inkább azt tapasztaltam, hogy a nyár nem jelent nagyobb megpróbáltatást. Sőt, inkább az volt jellemző, hogy elmegyünk nyaralni pár napra együtt, bár persze attól még vannak olyan időszakok, hogy hol egyikünk van távol a családdal, hol a másikunk, de nem hetekig, csak egy hétig, tíz napig... Szerencsére hetekre egyikünk se tud elutazni.

Viszont mind az együtt nyaralás, mint a kényszerszünetek kiragadják az embert a megszokott kerékvágásból, ami tulajdonképpen még jó is lehet... Másképp értékeljük egymást, ha nem rutinból találkozunk, ha vannak új helyszínek, közös élmények, később lesz mire visszaemlékezni, és az is jót tud tenni, ha hiányérzet alakul ki (bár ez nem csak az utazások, hanem egy betegség miatt is lehet).

Milyen együtt nyaralni? Nyilván más, mint egy hivatalos partnerrel, szerintem sokkal kevésbé stresszes, mert a 24 órás együttlét nem megszokott, nincs annyi súrlódási pont, nem a már egyébként is sok együtt töltött időre rakódik rá.

Ha tényleg összeillünk, akkor remekül sikerülhet és olyasmiket is megtapasztalhatunk egymásból, amiket maximális intenzitású találkákon sose. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a legtöbb partner, akivel csak rövid ideig voltam együtt, pocsék útitárs lett volna, annyira más stílust képviseltünk. Ha valakivel csak 2-3 órát töltesz és nem ismered mélyebben, akkor a 24 órás együttlét sokkoló is lehet... Persze azért a sok levelezés és beszélgetés megmutatja általában, hogy kivel értesz egyet a legtöbb dologban és kivel nem, és akivel egyébként civilben sose találkozol, nem mész el kajálni, múzeumba, kirándulni, bármilyen más programra, azzal utazni se érdemes.

48/72 vagy még több órás együttlét során nyilván nem vagyunk képesek a legjobb formánkat hozni. Olykor gyűröttek leszünk, olykor esetleg nincs kedvünk valamihez, dugóba kerülhetünk, eltévedhetünk, egyéb kellemetlen helyzetek adódhatnak, nem kényelmes az ágy, az egyik jobban bírja a gyaloglást, mint a másik, az egyik cigizik, a másik nem, az egyik nagy vacsorákhoz szokott, a másik meg sose eszik este...

Még a szex is szokatlan lehet, hiszen ha egyébként heti egyszer-kétszer találkozunk, most meg sokkal többet lehetne szexelni, kiderülhet, hogy az étvágyuk nincs is szinkronban, vagy felváltva vagyunk fáradtak és élénkek, vagy pont, amikor kedvünk lenne hozzá, már indulni kell valahová.

Ugyanakkor idegen helyen átadhatjuk magunkat annak az illúziónak, hogy úgymond „normális pár” vagyunk, végre nem néznek ránk ferde szemmel a szálláson. Egyébként sem, persze, de egy kicsit más érzés úgy felmenni egy hotelbe, hogy a személyzet tudja: kifejezetten szexelni jöttünk, meg úgy, hogy szolid pár vagyunk, akik történetesen itt szállnak meg. Lehet, persze, hogy a pasik az első verziót élvezik jobban.

Nyilván felmerülhetnek anyagi kérdések is, fele-fele arányban osztozunk a költségeken, vagy az veszi ki jobban a részét, aki sokkal gazdagabb... Hallottam már olyat, hogy egy pár azon veszett össze, hogy az egyik akart költeni szórakozásra, a másik meg végtelen spórolós volt és nem volt hajlandó még fele-fele arányban sem áldozni ilyesmire. Szét is mentek...

Nem ez a szeretők leggyakoribb problémája, de ilyesmikkel is kell számolni, ha nyaralni akarunk: ki mit szeret megnézni (templomok, várak, múzeumok, céltalan bóklászás), hol szeret megszállni (kemping, panzió, luxusszálló), igényli-e, hogy beüljön egy-egy kávéra, vagy abszolút nem ez a stílusa. És az otthoniakkal való kapcsolattartás is mindig jelen van: óhatatlanul halljuk egymás beszélgetéseit, vagy tapasztaljuk, hogy a partner telefonál vagy csetel a férjével, feleségével, gyerekeivel, szüleivel, az esetek többségében nem a teljes valóságot közvetítve. Lehet, hogy ez egyesekben bűntudatot ébreszt, másokban féltékenységet.

Ha minden remekül megy, és két olyan ember tölt el pár napot együtt, aki tényleg civilben is jól összeillik, akkor meg hazamenni lesz egy kicsit keserves. Ez is attól függ, ki hová és milyen kapcsolatba megy haza, vagy éppenséggel nem várja senki, vagy a gyerekei várják, mert elvált. Van, akinek a partnere tudja, hogy az illető a szeretőjével nyaral, másutt meg fedősztori kell, így abban az esetben megy az alternatív valóság gyártása... Ha az otthon maradó fél kíváncsiskodik, akkor megfelelő történetet kell kitalálni, de még az is előfordulhat, hogy a hivatalos partner tud róla, hogy a férje/felesége a szeretőjével volt, a többi családtag viszont nem, és így ők ketten válnak cinkossá.

Ha tágabb környezetünkről van szó, akkor a nyaralásról való beszámolókban általában nem mondhatjuk el, hogy kivel voltunk, vagy az egész nyaralás tényét is inkább eltitkoljuk... Hiszen ha nem beszélünk róla, akkor nem kell körülményesen elmagyarázni, hogy kivel keltünk útra, nem kell kitalálnunk egy barátnőt vagy valami fiúbulit...

Mindent összevetve szerintem remekül lehet szeretővel nyaralni, én sokszor voltam már, és egyiket se bántam meg. De persze akkor a legkönnyebb, ha nem kell senkinek hazudni emiatt, minden nyíltan megy... De ez azért ritka, még poli viszonylatban is, hiszen a legtöbb ember általában nem vállalja fel teljesen az ilyen kapcsolatait, tehát óvatosabban nyilatkozik majd ezekről a nyaralásokról, mint azokról, amelyeket hivatalos partnerrel tölt.