Viszont a fejlett nyugaton már olyan előrehaladottak az Y generáció tagjai, hogy ez nekik rögtön huszonévesen is az eszükbe juthat... Mindenesetre egy sorozat erre enged következtetni. De az a párkapcsolat sem átlagos, amelyben ez felmerül.
Képzeljünk el egy olyan lányt, aki 25 évesen most fedezte fel, hogy igazából leszbikus (vagy inkább biszexuális) és rögtön belecsöppen élete első komoly kapcsolatába is. Eddig csak férfiakkal volt dolga, azokkal is csak kalandok szintjén, és nem könnyű számára az átállás. Ráadásul a partnere már rég tudja önmagáról, hogy a nőket szereti és az elmúlt pár évben nem élt éppen szűzies életet.
A rettenetesen polkorrekt, feminista és divatmániás The Bold Type című sorozat a Netflixen található. Több történetszálban is szerepel valamilyen módon a hűtlenség mint téma, de ez a leszbikus vonal volt a legérdekesebb.
Nos, a kezdő leszbi (Kat) egyszer csak rájön, hogy nem csupán a barátnőjéhez (Adenához) vonzódik, hanem a meleg közösség más tagjai is érdekelnék, erotikus álmai vannak, horribile dictu egy buliban még meg is csókol egy idegen csajt... Persze, mivel amerikai sorozatról van szó, mindenki akkora feneket kerít egy kósza csóknak is, hogy rögtön lelki válságba kell tőle hullani és rohanni kell a partnerhez töredelmes vallomást tenni. (A valóság azért biztos másképp néz ki.)
Kat is kinyögi nagy nehezen, hogy mi történt, mire Adena először elrohan, aztán előáll egy megoldási javaslattal. Mivel jogos, hogy Kat más nőkre is kíváncsi, nyissák ki a kapcsolatukat bizonyos szabályok szerint: a lány kalandozhat, kipróbálhat más nőket, csak érzelmeket ne vigyen bele, illetve kizárólag olyanokkal feküdjön le, akiket nem ismer egyébként. Főképp pedig ne beszéljen a kalandjairól, Adena nem akar róluk közelebbit tudni.
Azért belegondoltam, hogy ha egy férfinak tanácsolna azt valaki, hogy szerezzen tapasztalatokat alkalmi szexelésekkel, az is ennyire politikailag korrektnek hatna-e... Vagy, ha egy férfi mondaná azt a barátnőjének, aki nemrég vesztette el a szüzességét, hogy drágám, eredj és szexeljél kedvedre, az hogy hatna a közönségre.
Mindenesetre Kat megköszöni a lehetőséget és él is vele: appon keresztül is ismerkedik, meg a való életben is folyton leszbikbe botlik, akik pont vevők az alkalmi szexre. (Borzasztó idegesítő, ahogy ezek a csajok csak csettintenek és minden bokorban akad számukra partner, aki ráadásul még extrém szexi, megértő és hajlandó alkalmi kufircolásra is...) Tényleg minden van ebben a sorozatban, az összes szexuális irányultság és etnikum megjelenik, csak introvertált személyiség nincs egy se, mert az olyan ritka és egzotikus dolog, hogy csak na...
De vissza Kathez: őt ebben az egészben csak két dolog zavarja: ad egy, hogy nem beszélhet az élményeiről a partnerével, ad kettő, hogy úgy gondolja: a másik lány is kalandozik időközben. Erről ugyan nem volt explicite szó, de milyen etikus lenne úgy nyitni, hogy csak neki van joga félrejárni?
Kat egy-két kaland után rájön, hogy ő mégis akar beszélni a tapasztalatairól, majd úgy érzi, hogy nem ér meg annyit a szabadság, hogy emiatt eltávolodjon a partnerétől, mert ha nincs nyílt kommunikáció, akkor a távolodás elkerülhetetlen. Szóval lemond a portyázásról. Ami nem is lenne gond, de később szakítanak, és mikor újra összejönnek, hogy tisztázzák a dolgaikat, Kat úgy érzi, bocsánatot kell kérnie, amiért belement az egyébként a partnere által felkínált nyitott kapcsolatba. Mintha valami rosszat tett volna.
Pedig az előbb-utóbb visszaüt, ha valakinek nem volt alkalma kipróbálni semmi mást, csak egy partnert, igaz, hogy nem ilyen rövid idő után. Egy kezdődő szerelemben ez csak akkor működik, ha már érett személyiségekről van szó, akiknek több kapcsolatuk is volt, illetve egyértelműen jól viselik a nem-monogám formációt.
A gond inkább ezekkel az ábrázolásokkal, hogy a készítők „valamiért” mindig a nyitott kapcsolat nem működik című következtetésre jutnak, tendenciózusan ellenezve minden nem monogám kezdeményezést. Ráadásul mikor huszonévesekkel akarják modellezni a tartós párkapcsolatokat, akkor nyilván zátonyra futnak, hiszen itt senkinek nincs még több éves tapasztalata sem.
Maga az ötlet, hogy lehessen tapasztalatszerzés céljából kalandozni, elvileg szimpatikus. Gyakorlatilag a deklarált érzelemmentessége miatt nekem biztos nem menne, úgy bele se kezdenék valamibe, hogy előre tudom, csak szex lehet belőle, semmi más. De nem vagyunk egyformák, ezek az Y generációsok ezt jobban nyomják a jelek szerint... Vagy azért ábrázolják ezt így, mert attól, hogy érzelmileg is több emberhez kötődjünk, ennyire irtóznak?