Szerencsére nem valami MRs technológiát találtak fel hűtlenség ellen, bár az ötlet szerintem így is nonszensz, de azért nézzük meg, mit ötlöttek ki a tudósok. A virtuális valóságot használták oltóanyagként, vagyis egy abban szimulált flörtölési szcenárió szolgál gyengített vírus gyanánt, amitől aztán a szervezet elméletben megtanulja, hogyan védekezzen a kísértés ellen.
Alaphelyzet: egy VR jelenetben az alany egy előre megírt forgatókönyv szerint a valódi partnerével azonos nemű baristával beszélget, aki vagy flörtöl vele, vagy semlegesen viselkedik. A flörtölés a következőkből áll: gyakori szemkontaktus, bókok (bár elég bumfordiak) és a közeledést sugalló testbeszéd elemei (mondjuk a srác vagy nő mind a két kezét a bárpultra teszi, és így közelebb kerül az alanyhoz). A videót megnézve ez egy annyira legyengített vírus, hogy szerintem teljesen hatástalan, de el tudnék képzelni olyan virtuális flörtölési jelenetet, ami izgalmas is lehetne.
A jelenetben való részvétel után az első vizsgálatban alanyokat egy valódi munkatárs interjúvolja meg, udvarlással is kapcsolatos kérdéseket téve fel. Fontos, hogy a munkatárs nem tud a kísérletről, csak azt az utasítást kapta, hogy melegséget sugalló viselkedést tanúsítson, közeledjen a meginterjúvolt személyhez és gyakran vegye fel vele a szemkontaktust.
Mi jön ki ebből? Ha a barista a virtuális jelenetben flörtölgetett az alannyal, akkor valódi kérdezőbiztos kevésbé tűnik vonzónak az alany számára, mint abban az esetben, ha a barista semlegesen viselkedett.
Ugyancsak a virtuális jelenetet követően a második vizsgálatban az a szituáció, hogy egy vonzó idegen a kísérletben résztvevő alanytól segítséget kér, mert az egymáshoz való közeledés sokkal természetesebben következik be egy ilyen helyzetben, mint direkt flörtölés esetén. A konkrét helyzetben az idegen és az alany is azt a feladatot kapja, hogy műanyagpoharakból piramist építsen, de az idegen úgy tesz, mintha ügyetlen lenne és lerombolja a piramisát, majd megkéri az alanyt, hogy segítsen neki újjáépíteni, mert ő olyan kétbalkezes. Minél több időt tölt az alany az újjáépítéssel, állítólag annál jobban tetszik neki az idegen.
Itt is az a tapasztalat, hogy ha a virtuális barista flörtölt az alannyal, akkor az élő ember piramisának építésére az illető kevesebb időt szánt, mint hogyha a barista semlegesen viselkedett.
Jöjjön a harmadik kísérlet. Ebben párokat hívtak be a laboratóriumba, az egyik fél mehetett a VR baristához, a másiknak meg mutattak valami semleges videót. Majd a pár tagjait leültették egymással szemben és arra kérték őket, hogy beszélgessenek arról, mennyire jó vagy nem jó a szexuális életük. A végén pedig ki kellett tölteniük egy kérdőívet arról, milyen erős vonzalmat éreznek a fix partnerük és milyet más, érdekes idegenek iránt.
Az az eredmény jött ki, hogy ha a barista udvarolt, akkor a fix partnert vonzóbbnak ítélték, mint abban az esetben, ha a barista semlegesen viselkedett.
Vagyis arra a következtetésre jutottak, hogy egy virtuális flört-szituáció, amelynek nem lehet érdemi folytatása, inkább növeli a valóságos partner iránti elkötelezettséget, tehát akár óvintézkedésként is lehetne alkalmazni, ha arról van szó, hogy nehezen állunk ellent a kísértésnek.
Megnézve a videót, ami a virtuális baristával való beszélgetést illeti, ez még nem az a szint, hogy az agyam flörtként tekintsen rá, ennél sokkal jobbakat ki tudok találni a fantáziám segítségével. Mondjuk a barista mint célpont számomra eleve nem is vonzó, de ez csak részletkérdés. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen kis játék befolyásolná, hogy egy valódi embert utána mennyire látok vonzónak vagy sem.
Az működhet, hogy ha élénken fantáziálunk nem valóságos partnerekkel, az úgy felpörgeti az agyunkat, hogy a valóságos partnerrel is jobban élvezzük a szexet, ebben teljesen biztos vagyok. De ilyenkor a szexet úgy általában kívánjuk jobban, és talán csak arról van szó, hogy minél hamarabb hozzá szeretnénk jutni, és a fix partnerrel a legkönnyebb (kivéve, ha egyáltalán nem, mert pont olyan a kapcsolatunk, hogy már nincs közöttünk intimitás vagy eleve teljesen eltérőek az igényeink). Ilyen esetben az alternatív partnerhez fordulunk majd, hiszen a testünk számára ő az elsődleges, nem az, akivel esetleg együtt élünk.
Lehetnek ingadozások más (esetleg még csak potenciális) szereplők függvényében a meglévő partnerrel vagy partnerekkel kapcsolatban, persze, de alapjában véve szerintem az nem változik, hogy valakivel jó-e a szex vagy sem. És az sem, hogy van-e kedvem alternatívát keresni vagy sem. Akinek izgatható az agya és szívesen próbálkozik, azt ilyen virtuális flörtöcskékkel nem lehet megetetni.