Pár héttel ezelőtt találkoztam először ezzel a fogalommal, amelyet én is többször megtapasztaltam (ki nem?), de eszembe se jutott külön nevet adni neki. Azért vannak az amerikaiak, hogy kitalálják a terminológiát. Így született meg az orbiting kifejezés, amelyet magyarra talán bolyongásként vagy kóválygásként fordíthatnánk. Lényegében arról van szó, hogy szakítás vagy ghosting (köddé válás) után a volt partnerek még egy ideig követik egymás online tevékenységét, például lájkolnak itt-ott, vagy csekkolják, hogy melyik felületen mikor van jelen a másik, apró jeleket adnak, de érdemi kommunikációra nem hajlandóak. (Általában az egyik fél csinálja ezt, a másik meg hiába várja, hogy legyen érdemi kommunikáció.)
Szerintem ebbe a körbe az is beletartozik, hogy olykor váratlanul rákérdezünk a másiknál, hogy van, de ha válaszol, arra nem reagálunk, próbálunk csevegni, de hamar és magyarázat nélkül abbahagyjuk, vagy bizonyos időközönként felhívjuk a másikat azzal, hogy fussunk már össze, de valahogy soha nem kerül sor arra, hogy ez tényleg megvalósuljon és utána megint eltűnünk egy csomó időre.
Mi a baj ezzel az egésszel? Ha a szakítás ill. ghosting fájdalmas volt annak, akit így visszajáró kísértetként üldöz az expartnere, akkor sokkal tovább tart belenyugodni és végre továbblépni. Minden kis szalmaszálba hajlandók vagyunk belekapaszkodni, ha mélyen érintett a kapcsolat vagy annak a puszta reménye, és nem értjük, miért lett vége. A nem nyíltan felvállalt kapcsolatok esetében ez talán még bonyolultabb, mert nem gyászolhatjuk meg a veszteségeinket olyan nyilvánvalóan, mint a szinglik, és sokkal könnyebben keresünk felmentő magyarázatot a köddé váló vagy az orbitáló viselkedésére mint azok, akiknél nincsen hivatalos partner, aki beleszólhat a célszemély döntéseibe.
Ha például azt feltételezzük, hogy az exszeretőnknek a házasságában történt valami, ami megakadályozza a folytatásban, és nem bennünket akart elhagyni, hanem csak a feleségének/férjének engedve, kényszerből távozott, akkor reménykedhetünk abban, hogy ha lecsillapodnak a kedélyek vagy végre rájön, hogy nem vetheti alá magát örökké a partnere terrorjának, akkor visszatér hozzánk. Ha látjuk, hogy valamilyen szinten még érdeklődik irántunk, mert lájkolgatja a posztjainkat valahol, vagy végre semmitmondóan ránk ír, hogy a hogylétünk felől érdeklődjön, lehetnek még illúzióink. Nem mondom, hogy ezeket az illúziókat komolyan kéne vennünk, józan fejjel persze nem is vennénk, de ha még maradtak érzelmeink, akkor nagyon nehéz meggyőznünk magunkat arról, hogy ne foglalkozzunk az egésszel.
Az orbiting minősített esete, ha hónapokkal a szakítás vagy ghosting után újrakezdjük, majd ismét szakítás (ghosting) lesz belőle, pár hónapos szünet, és újra ott a próbálkozás. Mire az ember végre feldolgozta volna a traumát, maga mögött hagyta volna az egészet, jön az újabb reménykeltés, bolondulás, és az újabb hideg zuhany. Biztos van, aki nem tudatosan szívatja az exeit ezzel, de olyan is akad, akinek ez a kedvenc játéka. Akár tudatos, akár csak játszma, annyi biztos, hogy kell hozzá a naiv, hülyeségig megbocsátó és sokszor alacsony önbecsülésű áldozat. Nem teszünk jót saját magunknak, ha ennek a szerepnek az eljátszásába beleegyezünk.
Akár azért tűnt el a szeretőnk, mert a házasságában állt be változás, akár más okból szívódott fel, ha nem volt képes tisztességesen elbúcsúzni és csiki-csuki játékot játszik, ha úgy tűnik, ő maga se tudja, mit akar, de végleg nem szeretné bezárni az ajtót, mert sose lehet tudni, mikor támad kedve egy új menetre, az biztos, hogy nem azért bánik így velünk, mert szeret / fontosak vagyunk neki / tiszteletben tartja az érzéseinket. Vagyis nem járunk vele jól akkor sem, ha időlegesen visszatér és részesít a kegyeiben.
A legjobb módja az orbiting elkerülésének, ha a szakítás vagy ghosting után minden olyan fórumról töröljük az illetőt, ahol kapcsolatot tartottunk, akár még a fiókunkat is megszüntetjük. Nem fogjuk látni az ő tevékenységét és ő sem láthatja a miénket, nem kell semmilyen interakcióban lennünk egymással. Így gyorsabban túlléphetünk a történeten és koncentrálhatunk más kapcsolatokra. Azért azért valószínű, hogy egy-egy súlyosabb orbiting sztori kell ahhoz, hogy átérezzük, miért jobb a teljes szakítás. Bár egyéb esetekben abszolút exekkel barátkozós típus vagyok, ha nem bántak jól velem és tüskék maradtak bennem, akkor jobbnak tartom a távolságtartást. Azzal viszont senkit nem áltatnék, hogy ez könnyű lenne. Baromi nehéz lemondani az utolsó szalmaszálról.
Szerintem ebbe a körbe az is beletartozik, hogy olykor váratlanul rákérdezünk a másiknál, hogy van, de ha válaszol, arra nem reagálunk, próbálunk csevegni, de hamar és magyarázat nélkül abbahagyjuk, vagy bizonyos időközönként felhívjuk a másikat azzal, hogy fussunk már össze, de valahogy soha nem kerül sor arra, hogy ez tényleg megvalósuljon és utána megint eltűnünk egy csomó időre.
Mi a baj ezzel az egésszel? Ha a szakítás ill. ghosting fájdalmas volt annak, akit így visszajáró kísértetként üldöz az expartnere, akkor sokkal tovább tart belenyugodni és végre továbblépni. Minden kis szalmaszálba hajlandók vagyunk belekapaszkodni, ha mélyen érintett a kapcsolat vagy annak a puszta reménye, és nem értjük, miért lett vége. A nem nyíltan felvállalt kapcsolatok esetében ez talán még bonyolultabb, mert nem gyászolhatjuk meg a veszteségeinket olyan nyilvánvalóan, mint a szinglik, és sokkal könnyebben keresünk felmentő magyarázatot a köddé váló vagy az orbitáló viselkedésére mint azok, akiknél nincsen hivatalos partner, aki beleszólhat a célszemély döntéseibe.
Ha például azt feltételezzük, hogy az exszeretőnknek a házasságában történt valami, ami megakadályozza a folytatásban, és nem bennünket akart elhagyni, hanem csak a feleségének/férjének engedve, kényszerből távozott, akkor reménykedhetünk abban, hogy ha lecsillapodnak a kedélyek vagy végre rájön, hogy nem vetheti alá magát örökké a partnere terrorjának, akkor visszatér hozzánk. Ha látjuk, hogy valamilyen szinten még érdeklődik irántunk, mert lájkolgatja a posztjainkat valahol, vagy végre semmitmondóan ránk ír, hogy a hogylétünk felől érdeklődjön, lehetnek még illúzióink. Nem mondom, hogy ezeket az illúziókat komolyan kéne vennünk, józan fejjel persze nem is vennénk, de ha még maradtak érzelmeink, akkor nagyon nehéz meggyőznünk magunkat arról, hogy ne foglalkozzunk az egésszel.
Az orbiting minősített esete, ha hónapokkal a szakítás vagy ghosting után újrakezdjük, majd ismét szakítás (ghosting) lesz belőle, pár hónapos szünet, és újra ott a próbálkozás. Mire az ember végre feldolgozta volna a traumát, maga mögött hagyta volna az egészet, jön az újabb reménykeltés, bolondulás, és az újabb hideg zuhany. Biztos van, aki nem tudatosan szívatja az exeit ezzel, de olyan is akad, akinek ez a kedvenc játéka. Akár tudatos, akár csak játszma, annyi biztos, hogy kell hozzá a naiv, hülyeségig megbocsátó és sokszor alacsony önbecsülésű áldozat. Nem teszünk jót saját magunknak, ha ennek a szerepnek az eljátszásába beleegyezünk.
Akár azért tűnt el a szeretőnk, mert a házasságában állt be változás, akár más okból szívódott fel, ha nem volt képes tisztességesen elbúcsúzni és csiki-csuki játékot játszik, ha úgy tűnik, ő maga se tudja, mit akar, de végleg nem szeretné bezárni az ajtót, mert sose lehet tudni, mikor támad kedve egy új menetre, az biztos, hogy nem azért bánik így velünk, mert szeret / fontosak vagyunk neki / tiszteletben tartja az érzéseinket. Vagyis nem járunk vele jól akkor sem, ha időlegesen visszatér és részesít a kegyeiben.
A legjobb módja az orbiting elkerülésének, ha a szakítás vagy ghosting után minden olyan fórumról töröljük az illetőt, ahol kapcsolatot tartottunk, akár még a fiókunkat is megszüntetjük. Nem fogjuk látni az ő tevékenységét és ő sem láthatja a miénket, nem kell semmilyen interakcióban lennünk egymással. Így gyorsabban túlléphetünk a történeten és koncentrálhatunk más kapcsolatokra. Azért azért valószínű, hogy egy-egy súlyosabb orbiting sztori kell ahhoz, hogy átérezzük, miért jobb a teljes szakítás. Bár egyéb esetekben abszolút exekkel barátkozós típus vagyok, ha nem bántak jól velem és tüskék maradtak bennem, akkor jobbnak tartom a távolságtartást. Azzal viszont senkit nem áltatnék, hogy ez könnyű lenne. Baromi nehéz lemondani az utolsó szalmaszálról.