Alapvetően én sitcomként értelmeztem az elején, de aztán egyre komolyabban vette magát és egyre élesebb erkölcsi dilemmákat kezdett feszegetni, plusz az űrcsaták mennyisége is messze meghaladta a számomra kellemes szintet… De nézzük, milyen kérdéseket vet fel a sorozat a hűtlenség kapcsán?
Tulajdonképp az első jelenet már ez: a főszereplő, Mercer kapitány hazaér és in flagranti az ágyban találja a nejét, Kellyt egy kék űrlénnyel, aki nem mellesleg kettejük jóbarátja. Ettől a kapitány kiakad, sarkon fordul és elindítja a válási procedúrát. Nem igazán érdekli, mit mond a neje az okokról, amelyek arra késztették, hogy ilyen ostoba, lebukós módon bújjon ágyba a közös barátjukkal.
Mivel később a nő első tisztnek jelentkezik a férje hajójára, kénytelenek együtt dolgozni és valamelyest tisztázzák azt is, mi vezetett Kelly hűtlenségéhez: leginkább is az érzelmi elhanyagoltság, hogy a férje a karrierjével foglalkozott, hogy nem lehetett vele beszélgetni, és a bulis, sármos kék jóbarát mindig kéznél volt.
Csak jó sok epizóddal később derül ki, hogy a kék haver nem csupán sármos, hanem a fajára jellemző módon bizonyos időközönként olyan feromonokat bocsát ki magából, amelyek mindkét nembéli egyedekre ellenállhatatlan hatást tudnak gyakorolni: itt jön a WOKE fordulat: nem csak Kelly csábul el ismét (noha most már szabad nőként), hanem maga Mercer is teljesen megbolondul a kék baráttól és mindent megtesz, hogy ágyba bújhasson vele, noha alapvetően heteró.
Ennek fényében az egész hűtlenség-sztori, amiből a sorozat kiindult, egészen más értelmezést nyer, gyakorlatilag teljesen felmenti Kellyt az alól a felelősség alól, hogy becsapta a férjét, hiszen szinte nem tehetett mást…
A másik érdekes történet két férfi között játszódik, ugyanis a moclánok társadalmában nincsenek nők, illetve a lányokat átoperálják férfivá és ha egy szülőpáros erre nem hajandó, akkor el kell rejtenie a gyerekét… Bortus és Klyden mindketten férfiak és a gyerekük lánynak születik: Bortus nem akarja, hogy átoperálják fiúvá, a társadalmi nyomás azonban olyan nagy, hogy ez mégis megtörténik, ami alapvető szakadást okoz a pár kapcsolatában.
Bortus nem tudja megbocsátani a partnerének, hogy ebben a kérdésben nem állt mellé, de mivel nem szokásuk az őszinte kommunikáció, csak magában füstölög és végül elkezdi „csalni” a partnerét. Aminek különös formája az, hogy a szimulációs szobában, ahol bármilyen fantázia megvalósulhat, mindenféle pornójeleneteket játszik le (ehhez külön „videókat” vásárol feketén, hogy minél zaftosabbak legyenek).
Annyira bepörög erre a pornóra, hogy már se családi élete nincs, se a munkáját nem végzi rendesen, ahogy teheti, rohan a szimulációs szobába és betölti a legújabb jelenetet… Egy ismerős jelenkori probléma, a pornófüggőség sci-fi változata: ha a pornó már nem csupán arról szól, hogy nézünk valamit és magunkkal játszunk, hanem arról, hogy a valósághoz megtévesztésig hasonló aktusokban veszünk részt, akkor az igazi megcsalás?
Illetve arról is szól, hogy egy bármilyen hűtlenségi történet mennyire elszívhatja a figyelmünket az élet egyéb területeiről… Lehet, hogy csak csetelünk valakivel, de ha az egész napunk, minden napunk reggeltől estig erről szól, akkor azért az eléggé elviheti a fókuszt minden másról. Épp ezért lenne annyira fontos az önfegyelem, hogy ne pörögjünk túlságosan bele egy ilyen élménybe. Ha nagyon elhanyagoltnak érezzük magunkat, ha nem tudjuk kibeszélni a problémáinkat a párkapcsolatunkban, akkor hajlamosak lehetünk így viselkedni és lehet, hogy nagyobb felfordulás lesz a vége…
Bortust konkrétan szíven szúrja Klyden, mert a moclánok így válnak… Persze Bortus életét megmentik, de a dolog üzenete egyértelmű: nem lehet a végtelenségig a szőnyeg alá söpörni egy ennyire súlyos párkapcsolati problémát és a pornó nem megoldás semmire. Legfeljebb átmeneti enyhülést adhat.