A következő sztorival kapcsolatban kérte ki a véleményemet egy fiatal olvasóm (nevezzük Gergőnek): nemrég ismerkedett meg egy lánnyal (az ő neve legyen Zoé), aki nagyon megtetszett neki, átbeszélgettek egy éjszakát, kicsit még csókolóztak is, aztán a fiú kikísérte a lányt a reptérre, ahol könnyes búcsút vettek egymástól, ugyanis a lány ösztöndíjasként jó pár ezer kilométerrel arrébb fogja tölteni az idejét, és három hónapig biztos nem fog hazajönni.
(Igen, a bevezetés kicsit hasonlít a Mielőtt felkel a nap c. film körülményeire, azzal a nagy különbséggel, hogy a mi történetünkben a két fiatalnak hosszabb távon lenne/lesz esélye testközeli kapcsolatra is.)
Gergő úgy érzi, hogy szerelmes, és tisztázták is egymással, hogy ők most együtt vannak, járnak, vagy valami hasonló, ezzel nem is lenne baj, csakhogy a srácnak épp most tett ajánlatot egy másik lány (Kitti), akit már régebbről ismer, és akinél be is próbálkozott korábban, de eddig nem járt sikerrel. Vagyis ez a Kitti is nagyon tetszik neki, régen hajt rá, és kifejezetten kívánja - de a messzeségben lévő kedveséhez mégsem akar hűtlenné válni.
Illetve azon dilemmázik, hogy hűtlenségnek számít-e egyáltalán egy egy napos kapcsolatot követően lefeküdni valaki mással. Zoéval még nem jutottak el a szeretkezésig, igazából petting se volt, mert nem töltöttek elég időt együtt, és Zoé ennél zárkózottabb, visszafogottabb. Gergő meg jó régen nem volt nővel, ami azt illeti, és nagyon vágyna már rá, viszont Zoéra legalább 3 hónapot kell várnia... (Vagy többet, hiszen nem ugorhat rá azonnal, amint leszállt a repülőről.) De ki tudja, a kies akármilyen országban nem akaszt-e le Zoé is magának egy (vagy több) helyes srácot, hiszen az ember nem csak tanulni megy külföldre, hanem bulizni, ismerkedni is...
Nem lenne-e sokkal egyszerűbb megírni vagy megmondani a lánynak, hogy nézd, függesszük fel a hűségi fogadalmunkat (noha kétlem, hogy bármit is fogadtak volna egymásnak) erre az időszakra, és szabad a gazda, ki-ki éli a világát, aztán ott folytatjuk, ahol elkezdtük? Vagy felesleges ezt ilyen nyíltan kimondani, elég csak diszkréten megtenni? Gergő használja ki nyugodtan a kínálkozó lehetőséget, főleg, mert ez az épp, hogy elkezdődött kapcsolat még olyan ingatag lábakon áll, hogy semmit nem érdemes építeni rá, és semmiről nem érdemes lemondani róla?
Az is kérdés persze, hogy Gergő hogy érezné magát, ha Zoé jönne ezzel az ötlettel, ő javasolná, hogy függesszék fel a ki nem mondott, mégis kettejük között lebegő kizárólagossági szerződést addig, amíg nem lehetnek együtt...
Egyelőre a dolog úgy áll, hogy nagyon intenzíven leveleznek, csetelnek, skype-olnak, vagyis teljesen úgy néz ki, hogy mindkettejüknek fontos ez a kapcsolat - de aki már járt hasonló cipőben, az tudja, hogy akár hetekig (hónapokig) is eltarthat egy-egy levelezés és ismerkedés, aztán mégse lesz belőle semmi. Nem esnek-e bele abba a csapdába, hogy a távolság és megismerkedésük romantikus körülményei (hiszen már az ismerkedés pillanatában benne rejlett a búcsú is) olyannyira elkábítják őket, hogy nem képesek reálisan látni egymást?
Gergő helyében én valószínűleg nyugodtan elfogadnám Kitti ajánlatát, de azért tisztáznám vele, hogy ő időközben szert tettem egy barátnőre, és nem vágyom párhuzamos kapcsolatra. Na persze, ha tényleg nem vágynék ilyesmire. (Huszonévesen egyébként nem tudom, mit tettem volna, illetve valószínű, hogy nem hittem volna egy olyan történetben, hogy valaki három hónapot vár rám egyetlen éjszaka miatt, mert ennyire naiv már akkor sem voltam. Viszont volt egy ilyen, ismerkedős kalandom, akivel egy évig leveleztem, és egy év múlva tényleg össze is jöttem vele, noha akkor ő csalta meg velem a barátnőjét...)
Nyilván nem tudjuk, hogy mi lesz, ha Kitti tényleg beválik, és nem csak az epekedés tárgyaként kívánatos, hanem a valóságban is az... Esetleg az igazi szex vagy a Kitti által keltett érzelmek elsöprik a bimbózó szerelmet? De ha ennyire könnyű elsöpörni, akkor tán nem is volt sok esélye annak a kapcsolatnak?
Gondolom, lesznek köztetek, akik az önmegtartóztatásra szavaznak, mások meg arra, hogy tegye meg, amire vágyik, csak ne sunnyogjon, és vállalja föl, akármi is lesz a dolog következménye. A hűtlenség-pártiak viszont azt fogják mondani, amit én: nem kell mindent bevallani, egy ilyen kezdeti fázisban meg még senki nem várhat el hűséget, akkor sem, ha halálosan szerelmes, ami egyetlen találkozás alapján nekem valószínűtlen. Igaz, én sose hittem a villámcsapásban.
Ti voltatok valaha hasonló helyzetben? És ha igen, hogyan döntöttetek?